Életpálya
1956. október 30-a, a Köztársaság téri pártház ostroma és az utána következő tragikus lincselések a berendezkedő Kádár- rezsim számára fontos ürügyként szolgáltak, hogy minél látványosabban mutathassák be: 1956 ellenforradalom volt. A Köztársaság tér tragikus és sok részletében máig tisztázatlan, ellentmondásos eseménysora így lett a kádári propagandagépezet számára az „ellenforradalmi brutalitás” szimbóluma, a rendszer egyik legfőbb hivatkozási alapja. A forradalmat követő megtorló perek közül 56 bírósági eljárást hoztak összefüggésbe a Köztársaság téren történt eseményekkel, majd az eljárásokat követően 36 embert végeztek ki. Köztük Panczer Ferencet.
Panczer Ferenc
(1902–1958)
villamoskalauz,
Köztársaság tér
Panczer Ferenc 1902-ben Budapesten született. A négy gimnáziumi osztályt elvégezve önként beállt katonának, az első világháború befejezését követően őrmesterként szerelt le. Kitanulta az autószerelői és villanyszerelői szakmát, ám egy súlyos munkahelyi baleset után ablaktisztítóként, a forradalom kitörésekor pedig villamoskalauzként dolgozott.
A háború idején tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak, a VIII. kerületi pártszervezet megbízásából a Braun Likőrgyár kiárusításával foglalkozott. Mindezek miatt a népbíróság 1945-ben hét év fegyházbüntetésre ítélte. Nyilas párttagsága a forradalom utáni perében is kulcsszerepet kapott, hiszen személyén keresztül úgymond az „újra elszabaduló fehérterror” kegyetlen tombolását igyekezett a megtorló gépezet bizonyítani és a forradalmat a nyilas csőcselék randalírozásának beállítani. Ahogy azt a bíróság az ítéletben leírt ideológiai okfejtésében meg fogalmazta: Panczer „az események alakulása láttán elérkezettnek látta az időt, hogy újra színre lépjen, hiszen a kép, amelyet az utcán látott, kísértetiesen hasonlított 1944 vérzivataros napjaira, amikor ő és briganti társai az utcán vagy a dunaparton [sic!] lőtték halomra kényük, kedvükre szerencsétlen áldozataikat.” Panczer az utolsó szó jogán szóvá is tette, hogy nyilas múltján keresztül akarják a forradalmat befeketíteni: „(...) akasszanak fel, de ne üldözzenek azért, amiért én hét évet már kiültem. (...) Semmi köze az én nyilasságomnak, s az előző büntetésemnek ehhez a dologhoz. A nyilas mivoltomért én már megbűnhődtem.”
Az ellene emelt vád szerint 1956. október 30-án ott volt a Köztársaság téren, és nem csak a pártház ostromában, hanem ÁVH-s sorkatonák meggyilkolásában is részt vett. November 1-jén a VIII. kerületi rendőrségen lett nemzetőr. November harmadikán hazament Nagykátára a feleségéhez. Az ellene emelt vádak között szerepelt az is, hogy a szabadságharc leverése után nyilvánosan szidta az ÁVH-t, a Kádár kormányt és a szovjeteket, amiért azok Szibériába hurcolják a magyar fiatalokat. December 11-én és 12-én a sztrájkhoz történő csatlakozásra buzdította munkatársait, és állandóan gyászkeretes nemzeti színű karszalagot viselt.
1957. június 18-án tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Bimbó István vezette Népbírósági Tanácsa 1958. június 13-án halálra ítélte szervezkedésben való részvétel és „több rendbeli, közelebbről meg nem határozható számú gyilkosság” miatt. A tárgyaláson a sztrájkra történő buzdítás volt az egyetlen vádpont, amelyben bűnösnek vallotta magát. A védelem azt igyekezett bizonyítani, hogy Panczer nem a pártház ostromakor, hanem csak másnap volt a téren. A bíróság az ellentmondó tanúvallomások közül végül egy több ügyben is feljelentést tevő tanú terhelő vallomását fogadta el, valamint a forradalom pillanatairól fényképeket készítő amerikai Life magazin fotósának a felvétele alapján döntött, amelyen azonban a Panczerként azonosított férfi arca nem látszik. Az ítéletet a másodfokon eljáró, Mecsér József vezette Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa jogerőre emelte az 1958. október 20-án megtartott tárgyaláson. Kegyelemre nem ajánlották. A forradalom második évfordulóján végezték ki.
Forrás, felhasznált szakirodalom:
Panczer Ferenc pere. BFL XXV. 4. a 8002/58
1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Eörsi László: Ellenfehérkönyv. 1956 képei Budapest Főváros Levéltárában. Szerzőikiadás, 2006.
Eörsi László: Köztársaság tér 1956. 1956-os Intézet. Budapest, 2006.
Tulipán Éva: Ostrom 1956-ban. A Köztársaság tér emlékezete. Jaffa Kiadó. Budapest, 2014.
Idézetek
"Panczer Ferenc, a nyilas briganti az események alakulása láttán elérkezettnek látta az időt, hogy újra színre lépjen, hiszen a kép, amelyet az utcán látott, kísértetiesen hasonlított 1944 vérzivataros napjaira, amikor ő és briganti társai az utcán vagy a dunaparton [sic!] lőtték halomra kényük, kedvükre szerencsétlen áldozataikat.”
„Vádlott, mint nyilas háborús bűnös, népi demokráciánknak ádáz ellensége, akinek nem felel meg a kommunista társadalom rendje, fegyelme, aki csak akkor érzi jól magát, ha alantas állati ösztöneit kielégítheti, ha anarchia van, ha a vérben gázolhat, ha a törvényes rendet felrúgva a saját maga alkotta jogi és erkölcsi normák között tombolhatja ki vérgőzös elképzeléseit.”
(Részlet az ítéletből. BFL XXV. 4. a 8002/58)
„Itt fekszik Rajk László, nyakára csavarodott a vörös zászló. Akkor lesz boldog és haladás, majd ha ott fekszik Rákosi Mátyás.”
(A Panczer lakásán lefoglalt gúnyvers. BFL XXV. 4. a 8002/58)
„Amikor a tárgyalásról engem innen visszavittek, egy nyomozó jött be hozzám, s felelősségre vont, hogy miért mertem visszavonni az aláírásomat, s azt mondta, hogy majd lesz rám gondja. (...) Úgy van minden, ahogy mondják, tessék, zárják le a tárgyalást, zárják le a dolgokat, akasszanak fel,nem bánom már, csak ne üldözzenek.”
(Részlet Panczer tárgyaláson elmondott szavaiból. BFL XXV. 4. a 8002/58)
A Népszabadság hírei a kivégzése napján
1958.10.23., csütörtök
Érdemei jutalmául
Sok hősiesség, elszántság, erős akarat teszi széppé Futács Kálmánnak, a Baranya megyei Építőipari Vállalat dolgozójának jellemét. (...) 1956 októberében a komlói bányászok az ő parancsnokságával foglalták vissza az ellenforradalmároktól a pécsi rádiót. A városi tanács épületéből egyetlen pisztollyal kergette ki a csőcseléket. (...)
Százezrek kapcsolódnak be a közelgő történelmi évfordulók ünnepségeinek előkészítésébe
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41., a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának és a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára a párt és a tömegszervezetek közös programokat készítenek. A jubileumok előkészületeibe országszerte százezrek kapcsolódtak be. (...)
Megkezdődött a Tudományos Akadémia nagygyűlése
Apró Antal elvtárs felszólalása
(...) Korunk az emberiségnek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetének a kora. Ez az átmenet nem csak az elnyomottak osztályharcának és a gyarmati népek szabadságharcának nagy sikerei folytán gyorsul meg, hanem a tudomány eredményei alapján, a technikai fejlődés rendkívül gyors üteme következtében.
(...) tudósainknak is látniok kell, hogy a marxizmus-leninizmus elsajátítása számunkra is megkönnyíti a szocializmus építésében való részvételt, az elmélet egybekapcsolását a gyakorlattal, ami nélkül igazi fejlődés elképzelhetetlen. (...)