Életpálya
„Az iratoknál elfekvő eredeti fénykép világosan mutatja azokat a személyeket, akik a kérdéses alkalommal a gyilkosságot elkövették, mert hiszen [sic!] a nyugati imperialisták kétségen kívül azokat fényképezték le, akik valamely ellenforradalmi bűncselekményt elkövettek.” Mátsik György ügyész szavai a Fejes József Tibor elleni perben azt sejtetik, milyen sors vár azokra a forradalmárokra, akiket az 1956-os események kapcsán különböző riportok során lencsevégre kaptak, s akiket aztán a megtorló gépezetnek sikerült azonosítani és begyűjteni. Fejes — szabadságharcos nevén a „Keménykalapos” — nem csak egy, a Life magazinnak készült fotón szerepelt egy szovjet katonától rabolt AK-47-es gépkarabéllyal a vállán (amelyből a világ tudomást szerzett a híres Kalasnyikov éles harcban való bevetéséről), hanem szerepelt a Kolonits Ilona rendezte „Így történt” című dokumentumfilmben is, amelynek az eseményeket megörökítő képkockáit a párt Agitációs és Propaganda Bizottsága az ellenforradalmi terror elrettentő bemutatására használt fel. A filmben Fejest a munkatársai is felismerték, a Belügyminisztérium panaszirodája pedig névtelen bejelentést is kapott a felvételek kapcsán, ami végül 1957 áprilisában a letartóztatásához vezetett.
Fejes József Tibor (1934–1959)
lakatoshegesztő,
Corvin közi csoport
Fejes József Tibor 1934. március 5-én született Budapesten. Előbb menhelyre, majd egy földműveshez került Kolozsvárra, végül javítóintézetben tanulta ki a lakatoshegesztő szakmát. 1956 januárjában költözött vissza Magyarországra, a forradalom kitörésekor a VI. kerületi Vegyesipari Vállalatnál dolgozott. Október 24-én kapcsolódott be a budapesti eseményekbe: ott volt a jugoszláv követség előtti — a szovjet csapatok ENSZ-fegyveresek általi felváltását követelő — tüntetésen, majd a Vörös Csillag nyomda előtti demonstráción is. Részt vett a Tolnai Lajos utcai rendőrség megtámadásában és a politikai foglyok kiszabadításában , majd a Víg utcai rendőrkapitányság lefegyverzésében. Csatlakozott a Corvin közi fegyveres csoporthoz, tagja lett egy ÁVH-sokat felkutató műveleti egységnek, valamint járőrszolgálatot is ellátott. A vádirat szerint október 30-án egy, a Rákóczi térnél történt igazoltatás alkalmával — többekkel együtt — agyonlőtte Balassa Jánost, az Államvédelmi Hatóság főhadnagyát, akinél fegyvert találtak. A korábbiakban jelzett, Life-magazinos fényképfelvételek az eset kapcsán készültek róla. Bár „szervezkedésben való tevékeny részvétel” volt ellene a legfőbb vádpont, az ügyészség az előbb említett gyilkosságra helyezte a hangsúlyt, amelynek körülményeit azonban az ellentmondó tanúvallomások miatt sem sikerült körültekintően tisztázni a nyomozás során. Forradalmi tettei aljasságának alátámasztására egy közért, valamint egy halott katona kifosztásával, vagyis további köztörvényes bűnökkel vádolták meg. A Corvin közi csoportot október 31-én otthagyta, majd másnap beállt a nemzetőrségbe, és a VI. kerületi tanácstól fegyvertartási engedélyt kapott. Nemzetőrként a Vöröskereszt raktáránál teljesített őrszolgálatot. November 4-én rövid ideig újra harcolt ugyan a Corvin közben, de a második szovjet intervenció túlereje láttán végül feladta a küzdelmet, és hazatért.
Fejest 1958. március 11-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa mozgalomban való részvétel és egyéb vádak alapján ítélte halálra. A vádpontok indoklása szerint a legsúlyosabb ítéletet érdemelte, hiszen „Mindazok a személyek, akik bár a munkásosztály gyermekeként születtek, de elárulták saját osztályukat, az imperialisták szekértolóivá váltak és szembefordultak a szocializmust építő hazánk érdekeivel, azok a szocializmust építő társadalomra nézve a legkimagaslóbb társadalom veszélyességet mutatták.” Az ítéletet a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette Népbírósági Tanácsa 1959. április 7-én jogerőre emelte; Fejes József Tibort 9-én kivégezték.
Forrás, felhasznált szakirodalom:
Fejes József Tibor pere. BFL XXV. 4. a 8083/58
1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Eörsi László: Ellenfehérkönyv. 1956 képei Budapest Főváros Levéltárában. Szerzői kiadás, 2006.
Eörsi László: Corvinisták. A VIII. kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet. Budapest, 2001.
Müller Rolf: A megtorlás fényképei. In: ÁVH – Politika – 1956. Politikai helyzet és az állambiztonsági szervek Magyarországon, 1956. Szerk.: Okváth Imre. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Budapest, 2007. 193-221.p.
Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában '56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015.
Idézetek
„Mihelyt lehetett, azonnal szembefordult a népköztársasággal, pedig állami nevelésben részesült, és a szocialista rendszer megadta neki a módot arra, hogy becsületes tagja legyen a dolgozók társadalmának.”
(elsőfokú ítélet indoklása)
„Fejes vádlott, a keménykalapos hős az ellenforradalom illusztris alakja gyilkolt, rabolt, fosztogatott.”
(Az ügyész perbeszéde. BFL XXV. 4. a 8083/58)
A Népszabadság hírei a kivégzése napján
1959.04.09., csütörtök
Hallgatni sem szabad
(...) Nagyon fontos a vallásosság kérdésében a józanság és a tapintat. Egészen bizonyos, hogy igen sok felnőtt embernek, akik vallásos szellemben nőttek fel, nem fogjuk tudni már megváltoztatni a véleményét. De az okos tapintatot nem szabad szégyenlős hallgatással felcserélni. (...) Fokozni kellene, javítani a felvilágosító munkát. Mindenek előtt a fiatalok között. (...)
Szemtől szemben a kísérleti reaktorral
Szerda délben a csillebérci Központi Fizikai Kutató Intézetben sajtótájékoztatón ismertették az első magyar kísérleti atomreaktor építkezését és működését. (...)