Markó András régész elmondta, a vértesszőlősi tarkó- vagy nyakszirtcsont az előkerülés pillanatában, 1965-ben, a néhány százezer évvel ezelőtti időszakból Európában a második emberi maradvány volt. 1908-ban a Heidelberg melletti Mauer kavicsbányában találtak egy emberihez nagyon hasonló állkapcsot, a szőlősi tarkócsontig ez volt az egyetlen néhány százezer évvel ezelőtti emberi maradvány – tette hozzá a régész.
„Kiderült, hogy ezek a maradványok egy biológiai nemhez tartozó embercsoporté voltak. Európában mindenhol ez az emberfajta fordult elő néhány százezer évvel ezelőtt.”
Vadászatuk módszereiről nincsenek információk, nem kizárt, hogy a természetesen elhullott állatokat is fogyasztották – mondta Markó András.
„Vértesszőlősön nem egy, hanem nyolc őslénytani vagy régészeti lelőhely van a régi kőbányában, ebből csak hármon volt ásatás. Két helyen több kultúrréteget sikerült egymás fölött feltárni.”
A régész kifejtette, ez mutatja, hogy
az emberek nemcsak egyszer használták a melegvízű forrásokat, hanem visszajártak a területre.
A tarkócsont a legismertebb emberi maradvány, de nem ez volt az első fosszilis maradvány, 1964-ben a legalsó és leggazdagabb lelőhelyének, kőeszközökkel és állatcsontokkal kijelölt, vaskos rétegének bontásakor néhány
gyerekhez tartozó tejfogkorona-töredék került elő,
amelyek rétegtanilag ugyanabba az időszakba tartoznak, mint a tarkócsont – mondta Markó András.
„Néhány éve sikerült új mintákat gyűjteni, amelyet egy tajvani laborban kormeghatározásnak vetettek alá, ami alapján úgy tűnik, hogy a vértesszőlősi lelőhely 320-300 ezer évvel ezelőtti időszakra keltezhető.”