„Száz évvel ezelőtt az anya a gyermekek nevelésével és a családi tűzhely melegének biztosításával foglalkozott, az apa pedig kereste a pénzt, azaz eltartotta a családot. A polgárosodással, az elmúlt évszázad ötvenes éveiben
munkavállalási kényszerhelyzet állt elő a nőknél.”
Bagdy Emőke kiemelte, ez először a családon belüli élet hagyományos szerkezetében okozott változást, mert az anya nem tudta ellátni a korábbi szerepeit. A válások gyakoribbá válása miatt aztán csonka családok jöttek létre – mondta a klinikai szakpszichológus.
„Ma a gyermekek 25 százaléka él olyan családban, ahol vagy csak anya, vagy csak apa van.”
A házasodási kedv csökkenése tovább rontotta az esélyét annak, hogy a család mint szövetség, mint egység, a gyermek nevelésére rendeltetett szerkezet működni tudjon – fogalmazott Bagdy Emőke.
Eltűnőben a boldogság
A boldogságpszichológiával foglalkozó szakember hangsúlyozta, a kutatók az elmúlt ötven évben számos követéses vizsgálatot végeztek, arról, mi teszi az embert boldoggá.
„Nagyon megcsappant az individuális boldogság manapság.
Ezt csak a szeretetkapcsolatok okozhatják, amelyek első helyén a párkapcsolat és a család áll. Ezek mutatnak pozitív összefüggést a közérzeti, boldogság- és egészségtényezőkkel és a nyolcvan év feletti élettartammal.”
A visszaút megtalálásához Bagdy Emőke Hegel tanait ajánlja: „figyeljünk az eseményekre, a megszüntetve megőrzésre”. Vagyis őrizzük meg a régiből jót és emeljük magasabb szintre – mondta a klinikai szakpszichológus. Bagdy Emőke hangsúlyozta, a nők emancipációjával előállt új helyzetben az lenne méltányos, ha a nő segítséget kapna a gyermekszüléshez. De, mint a klinikai szakpszichológus megjegyezte, kapjon a munkában is olyan kedvezményeket, hogy örülni tudjon a női és asszonyi szerepének.
„Így segíteni lehetne a család szerepének helyreállását.
A férfi és a nő szövetségét elősegítő intézkedésekre volna szükség.”