Gáncs Péter elmondta: „minket az foglalkoztat, hogy ma a XXI. században az a fajta lelki forradalom, ami elindult 500 éve, mennyire tudja még mindig átjárni Európát, mennyire tud segíteni, hogy megtalálja az identitását, gyökereit, a küldetését a világban.”
A reformáció egy mindig is aktuális, egy ébredési mozgalom a kereszténységen belül, ami elindított egy olyan forrongást, aminek aztán voltak kemények ütközetei is. A konfliktustól a közösség felé vagyunk úton, remélhetőleg ezt fogjuk a jövőben megélni – hangsúlyozta a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspöke.
Bogárdi Szabó István református püspök felidézte, egyszer mutattak neki egy legalább hatszáz éves szőlőtőkét. A szőlész-borász magyarázta neki, milyen mélyre ment a talajba, hogyan terjeszkedik, amikor az összes élettani körülményét elsorolta, azt mondta, inkább megkínálja egy pohár borral és úgy vélte, a következő év nagy kérdése, él-e, terem-e még, hogy akik ebből táplálkoznak, gondozzák, fontosnak-e tartják-e a mostani életükben.
Gáncs Péter a lelki forradalom magyarázataként az egész egyház indulására utalt vissza, felidézte, hogy első pünkösdkor megjelentek Krisztus tanítványai a Szentlélektől átforrósítva, úgy tudtak Isten szeretetéről bizonyságot tenni, hogy azt az emberek megértették.
„Ebből lett egy nagy forrongás, mindenki azt élte át, hogy ez neki szól, »szíven ütötte« – ahogy szó szerint áll a Bibliában. Ebből indult el az a folyamat, aminek a reformáció egy állomása, szokás új pünkösdnek is nevezni, ami azóta is megismétlődhet, egyrészt megőrzi, másrészt megújítja az egyházat minden nemzedékben” - mondta a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspöke.
Bogárdi Szabó István egy szigorú szabályokkal vezérelt szervezet megújításról szólva úgy fogalmazott: „azt jelenti, hogy rájönnek az emberek, hogy nem is olyan szigorúak a szabályok.”
A református püspök hozzátette, most olvassa János apostol első levelét, amelyben az áll, „Isten parancsolatai nem nehezek”.
„A vallásos fölforrósodások, forradalmakon ha azt értjük, Isten szeretetére hevülnek az emberek, megértik és rezonálnak az isteni jelenlétre, akkor nem nehéz felvetni azokat a kérdéseket, mit is kíván ez az életforma. Hogyan lehet hitelesen, másik ember javára megélni úgy, hogy ne azt érezze az ember, hogy egy hagyomány rabszolgája teljesen reménytelenül és hasztalanul” - hangsúlyozta Bogárdi Szabó István.