Erdő Péter kiemelte: az emberi élet nem homokvár, amelyet nyom nélkül fúj el szél, hanem egy nagy terv része, és ebben a tervben Isten számít a "mi együttműködésünkre is".
Jézus, a győztes hadvezérként, királyként várt megváltó azért lépett gyönge gyermekként a világba, mert az emberlét teljességét akarta elfogadni annak minden gyöngeségével. Vállalni akarta azt a kockázatot is, hogy "nekünk embereknek szükségünk van egymás segítségére és szeretetére" - mondta a bíboros.
Úgy fogalmazott: "Mi tehát Istennel élünk szeretetkapcsolatban, ezért érdemes bizakodnunk, hogy mindennek van értelme az életünkben, és ezért kérhetjük reménytelen helyzetekben is az ő segítségét."
Erdő Péter kitért arra is: Krisztus második eljövetele a kereszténység számára ugyanúgy a történelmet értelmező nagy esemény, mint a betlehemi gyermek megszületése. Amikor majd Jézus újra eljön, hogy irgalmas és mindenható bíróként megvonja a világtörténelem mérlegét, minden a helyére kerül. Jézus ereje és világossága rendet rak a történelemben: meglesz a helyük a gaztetteknek és a szenvedésnek, a jóságnak és az el nem ismert értékeknek is. Elrendezi majd az emberiség minden szépségét és gyengeségét, erényét és hibáját, és ezzel összefogja az egész emberi közösséget.
A bíboros hozzátette: Isten fölötte áll a térnek és az időnek, ezért az ő szempontjából a megtestesülés, a megváltás és a történelem vége "egyetlen nagy szerető akaratot jelent", a teremtett világ azonban az időben bomlik ki.
Isten jó pedagógusként időt adott az emberiségnek, hogy felkészülhessen Krisztus eljövetelére, majd "tovább vezet minket az üdvtörténet egy olyan szakaszán, ahol a búza együtt növekszik a konkollyal, ahol az Isten országa már jelen van, de még nem jelenik meg nyilvánvaló módon mindenki előtt. Ebben az érési folyamatban vagyunk mi Isten munkatársai, és ez teszi különösen nagyszerűvé az ember életét" - jelentette ki Erdő Péter.