Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.
Gyulai Lajos
| Gyulai Lajos | segédmunkás (1931–1958) | Hársfa utcai csoport | 1958. 12. 03. |
Portré
„Mert magyarnak érezte magát, kötelességének érezte”, hogy részt vegyen a forradalomban. A később szintén kivégzett Steiner Lajos ezzel indokolta gyermekkori barátja, Gyulai Lajos forradalom alatti magatartását. Az öntudatos, büszke, a Nyugatot is megjárt forradalmárét, aki az ellene folytatott nyomozás során is őszintén kiállt politikai nézetei mellett, ami egyúttal tökéletesen alkalmassá tette arra, hogy végül a proletárdiktatúra megátalkodott ellenségeként ítéljék halálra.
A „Cukrász” néven is ismert Gyulai Lajos 1931-ben született Budapesten. Munkáscsaládból származott, apja asztalossegédként dolgozott, édesanyjának saját cukrászdája volt, amelyet 1952-ben államosítottak. A gimnáziumi érettségi után egyetemi felvételét többször is elutasították. Ez volt az egyik oka, amiért külföldön akart szerencsét próbálni. Döntésében közrejátszottak politikai okok is: „A többpártrendszert tartottam volna helyesnek, ahogy Nyugaton van” – vallott erről később. 1954-ben – kihasználva belügyminisztériumi kapcsolatait, amelynek polgári alkalmazottjaként maga is az állományába tartozott –többedmagával Ausztriába szökött. Az angol és az amerikai zónában több alkalommal is kihallgatták, s ez jó alapot szolgáltatott arra, hogy később hazaárulással vádolják. A bíróság tényként fogadta el a következőket: „ipari termékeinkre vonatkozóan vádlott közölte, hogy azok nagy része rossz minőségű. Szolgáltatott vádlott olyan adatot is, mely szerint Magyarországon igen nagy létszámú hadsereget tartanak fenn, ami a közjólét rovására megy. Végül elmondotta, hogy Magyarországon a szovjetek beavatkoznak a belügyekbe, és a szovjet társadalmi rendszert akarják a magyar népre rákényszeríteni.”
A forradalom kitörésének híre egy nürnbergi lágerben érte. A hazatérés mellett döntött, október végén érkezett Budapestre. A VII. kerületi Hársfa utcai csoport nemzetőreként főként ÁVH-sok elleni nyomozásokban vett részt. Ezt később az ügyészség arra használta fel, hogy köztörvényes bűnözőként tüntesse fel Gyulait. Ám a házkutatások idején elkövetett állítólagos lopás vádját nem tudták rábizonyítani. A szovjet intervenciós csapatok elleni fegyveres harcban aktívan részt vett, egysége november 9-ig kitartott. A forradalom leverése után több alkalommal újra külföldre ment. Kéthly Annával akarta fölvenni a kapcsolatot Bécsben, hogy tájékoztassa a magyarországi helyzetről. Ezután az NSZK-ban keresett amerikai kapcsolatot, hogy sürgesse az ENSZ beavatkozását. Végül november közepén visszatért Budapestre. Több alkalommal is jelentkezett a Belügyminisztériumban annak érdekében, hogy bejuthasson a Parlamentbe, közvetíteni szeretett volna Kéthly Anna és a Kádár-kormány között. December 21-én, az egyik ilyen kísérlet közben tartóztatták le.
Eredetileg a Steiner Lajos és társai elleni per másodrendű vádlottjaként állt bíróság elé, ügyét azonban a kémkedési vád miatt elkülönítették. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Csohány László hadbíró százados vezette tanácsa hűtlenség és szervezkedés vezetése vádjával ítélte halálra. A tárgyaláson jó szándékát, a békés megoldás iránti vágyát hangoztatta, ugyanakkor nem rejtette véka alá politikai meggyőződését. „A szovjetek elleni harcot azért vettük fel, mert törvénytelen volt, hogy ők Magyarországon vannak” – nyilatkozta egyebek mellett. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa – Sömjén György hadbíró elnökletével – nem talált számára enyhítő körülményt. Az ítéletet jogerőre emelték, Gyulai Lajost pedig 1958. december 3-án kivégezték.