Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.
Török István
| Török István | vasesztergályos (1930–1958) | Győr | 1958. 12. 02. |
Portré
„A megyei mozgalomnak volt az egyik legaktívabb szervezője és vezéralakja Török István. Fáradhatatlanul, éjt nappallá téve mindenütt szervezett és agitált (...) egy nap, ha kellett, két ízben is megtette a Győr–Budapest közötti utat. (...) A népköztársaság legádázabb ellenségét lehet vele jelképezni.” A halálos ítéletének indoklásában olvasható ez a jellemzés az 1956-os győri események egyik kulcsfigurájáról, Török Istvánról, akire vádlott-társa, Büki Lajos mint a forradalom legnagyobb hősére emlékezett vissza.
Török István Sárváron született 1930-ban. Vasesztergályosnak tanult, s miután letöltötte katonai szolgálatát, jelentkezett a Kossuth Tüzértiszti Iskolába, ahonnan 1953-ban alhadnagyként szerelt le. A forradalom kitörésekor a győri vagon- és gépgyárban dolgozott. Október 25-én csatlakozott a győri – sortűzzel végződő – tüntetéshez, másnap már a tömeghez beszélt a városi tanácsház erkélyéről. Határozottsága, szónoki képességei juttatták a tömeg élére, amikor a Rákóczi laktanyához vonultak, hogy rábírják a katonákat, csatlakozzanak a tüntetéshez. A felkelőket képviselte a parancsnokkal folytatott tárgyalásokon. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely Tihanyi Lajos századossal megállapodott a politikai foglyok szabadon bocsátásáról. A városi rendőrkapitányság átállása után alhadnagyi rangban Éliás Ferenc rendőrkapitány helyettese lett. Nemzetőrként a civilek lecsillapításával, a nemzetőrök felfegyverzésével bízták meg a környező falvakban. A Győri Ideiglenes Nemzeti Tanács és annak vezetője, Szigethy Attila is felfigyelt képességeire; az ő megbízásából járta a nyugat-magyarországi városokat, hogy tájékoztatást tudjon adni az eseményekről. Ez a kapcsolat azok után is megmaradt, hogy október 30-án megalakult a Dunántúli Nemzeti Tanács, Török ekkor több alkalommal a fővárosba utazott Szigethy Attila megbízásából. Október 29-én részt vett a vagongyári munkások gyűlésén, másnap ő terjesztette Nagy Imre elé a munkástanács követeléseit, amely a következő volt: többpártrendszer alapján álló titkos választás kiírása, a szovjet csapatok kivonása, az ÁVH azonnali feloszlatása.
A november 4-i szovjet intervenció után Török István is illegalitásba vonult. Röpcédulákat terjesztett, és felvette a kapcsolatot Aba Mihállyal, a tatabányai nemzetőrség vezetőjével, akivel együtt tervezték a szovjetek elleni harc folytatását. Akcióra azonban nem került sor. November közepén emigrált. 1957 októberében az Egyesült Államokból a magyar hatóságok segítségével tért haza, bízva Kádár amnesztiaígéretében. Szinte azonnal letartóztatták. Kilenc társával együtt állították bíróság elé. Első fokon a Győri Megyei Bíróság Benke László vezette tanácsa szervezkedés vezetése vádjával ítélte halálra. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Mecsér József elnökletével jogerőre emelte a korábbi döntést, a vádlott cselekményeinek társadalmi veszélyességét olyan magas fokúnak ítélve, amely bármely enyhítő körülmény figyelembe vételét kizárta. Török Istvánt 1958. december 2-án végezték ki. Emelt fővel viselte sorsát: „Biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor a családnak nem kell miattam szégyenkeznie (...)”. Jeltelen sírba temették. 1991-ben – maradványai fellelése után – Sárváron helyezték örök nyugalomra.