Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.
Steiner Lajos
| Steiner Lajos | szállítómunkás (1930–1958) | VII. kerület, Royal szálló | 1958. 08. 05. |
Portré
1956 novemberében Kádár János több alkalommal is amnesztiát hirdetett a forradalmárok számára. November 26-i rádióbeszédében úgy fogalmazott: „Ismételten félreérthetetlenül kijelentem azt is, hogy kormányunk november 4-i felhívásában tett ünnepélyes ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásban részt vett, betartjuk, és mindenkivel betartatjuk.” Az 1957. március 28-ára összehívott országos bírói értekezlet azonban másként foglalt állást. A felhívást pusztán politikai nyilatkozatnak tekintette, amelynek nincs befolyása a forradalom utáni megtorló perekre. Kádár felhívására sokan döntöttek úgy, hogy hazatérnek az emigrációból, sokakat közülük perbe fogtak, 14 embert pedig halálra ítéltek. Az egyikük Steiner Lajos volt.
A társai által csak „Pedró”-nak vagy „Bolond”-nak hívott Steiner Lajos 1930-ban született Budapesten. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után fuvarosnak állt, 1951-ben bevonult katonának, ahol önkényes eltávozás miatt tíz hónapos börtönbüntetésre ítélték. Leszerelése után megnősült, házasságából két gyermek született.
A forradalmi eseményekbe az 1956. október 25-i, úgynevezett „véres zászlós” tüntetésen kapcsolódott be, amelyen a szovjet beavatkozás ellen tiltakoztak. A VII. kerületi nemzetőrséghez csatlakozott, a Csengery utcai fegyveresek parancsnoka lett. A csoport a VII. kerületi tanácsházán rendezkedett be, az ott működő kommunista nemzeti bizottságtól fokozatosan függetlenítette magát. A tűzszünet idején a közrend fenntartását biztosították, ÁVH-s tiszteket igazoltattak. Steiner igyekezett elejét venni a visszaéléseknek. Röplapokon követelte a szovjet csapatok kivonását és az ország semlegességének kinyilatkoztatását. A Csengery utcai fegyveresek részt vettek a Köztársaság téri pártház ostromában, megszállták a Kürt utcában lévő ÁVH-s épületet. Az akció során talált szigorúan titkos dokumentumokat, jórészt szolgálati káderlapokat, Steiner később a katonai ügyészségre szállíttatta. November 3-án részt vett azon a nemzetőrségi értekezleten, amelyen elhatározták Budapest védelmének megszervezését. A másnapi szovjet támadás hírére az ellenállás mellett döntött. „Szó volt arról, hogy utolsó golyóig harcolunk” – vallotta később. Az időközben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba áttelepült és felduzzadt csoport november 9-ig folytatta a harcot, majd megpróbált csatlakozni Budán a Nemzetőrség főparancsnokához, Király Bélához. A tábornokot azonban már nem találták meg. A forradalom leverése után Steiner Lajos vidékre költözött. November végén, miután a Népszabadság egyik cikke őt nevezte meg a VII. kerület „ellenforradalmi vezérének”, a Német Szövetségi Köztársaságba emigrált. Kapcsolatban állt a Király Béla szervezte bécsi Magyar Szabadságharcos Szövetséggel, vállalta, hogy felkutat olyan forradalmi vezetőket, akik az ENSZ-ben tanúsítják a Magyarország elleni szovjet támadást. Családja figyelmeztetése ellenére 1957 nyarán mégis a hazatérés mellett döntött, visszajutásában a bécsi magyar követség segített.
1957. június 25-én letartóztatták. A Fővárosi Bíróság Lomjapataky Béla vezette tanácsa szervezkedés vezetése vádjával első fokon halálra ítélte. A bíróság indoklása szerint „Steiner Lajossal, mint a dolgozó nép ellenségével szemben nincs helye elnézésnek, és a vele szemben hozott ítéletnek nem az átnevelést kell szem előtt tartania. Ilyen körülmények mellett a proletárdiktatúra bíróságának nem is lehetett más a feladata, mint hogy vele szemben a törvény teljes szigorát alkalmazza.” Az eljárás során kifogásolta az ellene folytatott nyomozást: „Lelki kényszernek tettek ki. Szembesítették velem apámat, akinek hazugságot kellett a szemébe mondanom. Én azt mondtam, hogy mindent aláírok, amit a nyomozó ír, csak hagyjanak békén.” A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vágó Tibor elnökletével jogerőre emelte az ítéletet. Kegyelmi kérvényében a védője hiába hivatkozott védence emberséges magatartására, amit az ÁVH-s és szovjet foglyokkal szemben tanúsított, a titkos iratok beszolgáltatására, az önkéntes hazatérésére. Steiner Lajost 1958. augusztus 5-én kivégezték.