Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.
Maléter Pál
| Maléter Pál | katonatiszt (1917–1958) | 1958. 06. 16. |
Portré
„Értsd meg, hogy most nem számít sem feleség, sem család, nekem el kell, ki kell oda mennem még az életem árán is, mert egy ország várja a segítséget.” Gyenes Judith szerint ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle férje, Maléter Pál honvédelmi miniszter 1956. november 3-án, mielőtt Tökölre indult volna a szovjet csapatkivonás módozatairól tárgyalni. A szovjet támaszponton azonban tárgyalás helyett egészen más várta a magyar küldöttséget: letartóztatás. Maléter Pált az orosz állambiztonsági szervezet, a KGB 1957 januárjában adta át a magyar Belügyminisztérium illetékes szerveinek. A kádári hatalmi gépezet kezdetben egy Maléter Pál és társai elleni perre készült, hogy bizonyítsa: az „ellenforradalom” egyik vezéralakja a „fegyveres banditákkal” szövetkezve kikényszerítette, hogy Kádár János elfogadja követeléseiket, és ezzel elősegítette a kormány jobbra tolódását. Ezt a pert végül nem rendezték meg. A nemesi származású, volt ludovikás tiszt Maléter személye – aki a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány megválasztott tagja volt – alkalmasabbnak tűnt arra, hogy a forradalom reprezentatív perének szánt Nagy Imre és társai elleni eljárásban a fegyveres erőket képviselje.
Maléter Pál Eperjesen született 1917-ben. Értelmiségi pályára készült, az orvosi egyetemet azonban abbahagyta. Budapestre költözött, 1940-ben vették fel a Ludovika Akadémiára. 1944-ben a szovjet fronton fogságba esett, majd jelentkezett a németek elleni harcra, egységét Erdélyben vetették be. A háború után az Ideiglenes Nemzeti Kormány védelmét ellátó zászlóalj parancsnoka lett. A forradalom kitörésekor ezredesi rangban szolgált a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok parancsnokaként.
1956. október 24-én főügyeleti szolgálatban volt a Honvédelmi Minisztériumban. Másnap Tóth Lajos vezérkari főnök parancsára a Kilián laktanya megsegítésére indult, miután a Honvédelmi Minisztérium arról értesült, hogy civil csoportok fegyvereket hordanak ki a laktanyából, és az épületből is lövik a Nagykörúton járőröző szovjet harckocsikat. Kiérve oda, tűzszünetet kötött a civilekkel, majd ellenőrzése alá vonta a laktanyát. A kormány által elrendelt tűzszünet után beszüntette a harcot. Részt vett a fegyverletételi tárgyalásokon a Corvin közben, a Nemzetőrség megszervezését előkészítő tárgyalásokon, valamint a munkástanácsok küldötteivel való megbeszéléseken a Parlamentben. November 2-án az Elnöki Tanács vezérőrnaggyá léptette elő, és kinevezte honvédelmi miniszternek. Ilyen minőségében vezette a Malinyin hadseregtábornokkal való tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról. A magyar kormány hivatalos álláspontjaként ragaszkodott a teljes függetlenséghez és a semlegességhez.
A Nagy Imre és társai elleni per ötödrendű vádlottjaként állt a Vida Ferenc vezette Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa elé, szervezkedés vezetése, zendülés és hűtlenség vádjával. A Legfőbb Ügyészség vádirata szerint, az „esküjét megszegve” az ellenforradalom mellé állt, kapcsolatot tartott a Corvin közi parancsnoksággal, irányította a corvinisták fegyveres harcait, és október 29-én megakadályozta a feltétel nélküli fegyverletételüket. A szovjetek ellen harcoló katonai diktatúra előkészítésével vádolták, valamint azzal, hogy titkos katonai adatokat szolgáltatott ki az angol katonai attasénak, és a szovjet csapatkivonási tárgyalások után nyugati újságíróknak akart információt átadni. A vád szerint személyesen dicsérte meg azokat, akik a Köztársaság téri pártház ostromában részt vettek, sőt, fogva tartott egy gyanúsnak tartott férfit, nehogy az elárulja „aljas tervüket (a Pártház ostromát)”. A per egyik népbírája nem mellesleg a Köztársaság téri események egyik áldozata volt. A bíróság Maléter Pált 1958. június 15-én – a fellebbezés lehetősége nélkül – halálra ítélte. Mellékbüntetésként lefokozta, rend- és díszjelei elvette, és teljes vagyonelkobzást rendelt el. Az ítéletet másnap végrehajtották. Nagy Imre és mártírtársai holttestét – tartva attól, hogy sírjuk a köztemetőben emlékhellyé válhat – a Kozma utcai börtön udvarán helyezték el, majd 1961 februárjában szállították át a 301-es parcellába, ahol Maléter Pált vádlott-társával, Gimes Miklóssal együtt a 8-as sírhelybe temették el – Naszladi Péter fedőnéven. 1989. június 9-én a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Nagy Imre és társai ügy ítéleteit hatályon kívül helyezte, és az elítélteket felmentette. Maléter Pálról megállapították, hogy „mindvégig a kormány által képviselt politika szellemében cselekedett”. Az 1989. június 16-i újratemetés után a Magyar Honvédség hősi halottjának nyilvánította.