kormánybiztos az 1956-2016 - Történelmet csinált a nép címmel megrendezett emlékünnepségen tartott beszédében felidézte: 1945 és 1956 között az akkori egyetemistákban gyűlt a feszültség, izzott az igazságkeresés vágya, hogy végül 1956. október 23-án átszakítson mindent. Az akkori egyetemisták sokan voltak, okosak voltak és bátrak - hangoztatta Schmidt Mária.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója azt mondta, azok az egyetemisták, akik gyermekfejjel végigélték a II. világháborút, joggal hitték, hogy van esély arra, hogy egy új, szabad ország lesz az otthonuk. Látták azonban, hogy nem lehet tovább tűrni, el kell mondani az igazságot, szabadságot kell adni minden magyarnak, és haza kell zavarni a megszállókat - idézte fel a kormánybiztos.
Bátorságuk akkora volt, hogy magával sodort minden magyar embert, és a forradalom 12 napja, a remény szűk két hete alatt egy nép Európa közepén megmutatta, hogy nincs más út, csak az igazság - emlékezett a történész.
Schmidt Mária kiemelte, 1956 a szabadság és függetlenség jelképe lett az egész glóbuszon, az "akkori őszön a világ ránk figyelt, remegett és szorított értünk".
A kormánybiztos ünnepi beszédében köszöntötte azokat - többeket név szerint is -, akik a forradalom napjai alatt élelmiszert, ruhát, gyógyszert gyűjtöttek és juttattak el a rászorulóknak, vagy egyéb módon segítettek.
Beszédében a történész hangsúlyozta: 1956 nagy magyar ünnep, az volt és az is marad. Mint mondta, 300 óra szabadság, 10 millió századmásodperc, így 1956 októberében mind a tízmillió magyarnak egy századmásodperc szabadság jutott, egy szívdobbanásnyi idő. "És mégis egy egész nemzet őrzi, egy egész világ tiszteli ezt a pillantásnyi időt" - fogalmazott Schmidt Mária.
Végezetül azt kérte, hogy aki őrzi 1956 emlékét, az legyen ott vasárnap a Kossuth téren, hogy közösen ünnepelhessünk és emlékezzünk a hatvan évvel ezelőtti napra.
Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Alapítvány elnöke felszólalásában visszaemlékezve az 1956. október 22-én az egyetemen történtekre, azt emelte ki, hogy a hatvan évvel ezelőtti napon a diákoknak volt bátorságuk egy tűrhetetlen rendszer ellen lázadni.
Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora köszöntőjében úgy fogalmazott, hatvan évvel ezelőtti egyetemi ifjúságban a felszabadulás gondolata tört utat magának.
A Műegyetem központi aulája zsúfolásig megtelt az ünnepségre meghívottakkal, sokan pedig az első emeleti karzatról nézték, hallgatták az emlékünnepséget. Az épület előtt több száz érdeklődő kivetítőn kísérte figyelemmel a rendezvényt.