Arcok 1956-ból - Bán Róbert

Infostart
2016. október 20. 10:55
Egy volt ÁVH-s házaspár vallotta, hogy neki köszönhetik az életüket, ám a Széna téri felkelők egyik vezetőjén már ez sem segített, a kádári megtorlás halálra szánta a rádióműszerészt. Bán Róbert portréja.

Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Bán Róbert

Bán Róbert rádióműszerész (1934–1956) Széna téri csoport 1957. 11. 29.

„...életünket kizárólag neki köszönhetjük, hajlandóak vagyunk az igen tisztelt Legfelsőbb Népbíróság előtt újból tanúsítani.” Egy volt ÁVH-s házaspár e szavakkal vallott a „bányászper” kilencedik rendű vádlottja mellett. A védőtanúk ellenére Bán Róbert sorsa megpecsételődött: a Széna téri felkelők egyik vezetőjeként nem kerülhette el a megtorló hatalom által rámért halálbüntetést.

Bán Róbert 1934-ben született Budapesten. Rádióműszerésznek tanult, a kötelező sorkatonai szolgálata után 1955-ben az Orion Gyárban helyezkedett el.

Korán bekapcsolódott a forradalmi eseményekbe. Részt vett az október 23-i tüntetésen, majd a Margit hídnál csatlakozott a hídőrséghez, amely a szovjet csapatok és a magyar karhatalom Pest és Buda közötti mozgását igyekezett megakadályozni. Október 27-én beállt a Széna téri felkelők közé, akik – kiváló vezetői képességének és intelligenciájának köszönhetően – gyorsan parancsnokhelyettessé választották. Részt vett a Bem laktanya vezetőségével folytatott tűzszüneti tárgyalásokon. Október 31-én megállapodást kötött a határőr-parancsnoksággal, amely szerint kölcsönösen támogatják egymást: ha szükséges, a parancsnokság élelmiszer fejében fegyverrel látja el a Széna térieket. Még ugyanazon a napon a csoport elfoglalta a Maros utcai laktanyát, ahol az összegyűjtött államvédelmiseket és pártfunkcionáriusokat őrizték. Bán Róbert emberségesen bánt a foglyokkal, igyekezett megakadályozni az önbíráskodást, és arról is gondoskodott, hogy az őrizetben lévők megfelelő élelmiszer-ellátásban részesüljenek. November 2-án átvette az úgynevezett „bányászbrigád” irányítását. A csoport az ő vezetésével indult november 3-án Ausztriába, hogy fegyvereket szerezzenek a további harcokhoz. Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke azonban nem engedélyezte számukra a határátlépést, viszont a brigádot Szombathelyre küldte azzal a kéréssel, hogy segítse a Forradalmi Tanács munkáját, és fegyverezze le az ÁVH-s határőregységet. A laktanyát azonban hiába foglalták el, a november 4-én megérkező szovjet csapatok lefegyverezték őket. Bán Róbertet és a „bányászbrigád” többi tagját előbb Ungvárra deportálták, majd december 22-én a magyar hatóságok letartóztatták.

Szervezkedés vezetésének vádjával állt bíróság elé, ahol a Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette tanácsa gyorsított eljárásban első fokon halálra ítélte. Az ítéletet másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével helybenhagyta. Bán Róbertet november 29-én kivégezték.


KAPCSOLÓDÓ HANG:
Arcok 1956-ból - Bán Róbert
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást