Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.
Bán Róbert
| Bán Róbert | rádióműszerész (1934–1956) | Széna téri csoport | 1957. 11. 29. |
„...életünket kizárólag neki köszönhetjük, hajlandóak vagyunk az igen tisztelt Legfelsőbb Népbíróság előtt újból tanúsítani.” Egy volt ÁVH-s házaspár e szavakkal vallott a „bányászper” kilencedik rendű vádlottja mellett. A védőtanúk ellenére Bán Róbert sorsa megpecsételődött: a Széna téri felkelők egyik vezetőjeként nem kerülhette el a megtorló hatalom által rámért halálbüntetést.
Bán Róbert 1934-ben született Budapesten. Rádióműszerésznek tanult, a kötelező sorkatonai szolgálata után 1955-ben az Orion Gyárban helyezkedett el.
Korán bekapcsolódott a forradalmi eseményekbe. Részt vett az október 23-i tüntetésen, majd a Margit hídnál csatlakozott a hídőrséghez, amely a szovjet csapatok és a magyar karhatalom Pest és Buda közötti mozgását igyekezett megakadályozni. Október 27-én beállt a Széna téri felkelők közé, akik – kiváló vezetői képességének és intelligenciájának köszönhetően – gyorsan parancsnokhelyettessé választották. Részt vett a Bem laktanya vezetőségével folytatott tűzszüneti tárgyalásokon. Október 31-én megállapodást kötött a határőr-parancsnoksággal, amely szerint kölcsönösen támogatják egymást: ha szükséges, a parancsnokság élelmiszer fejében fegyverrel látja el a Széna térieket. Még ugyanazon a napon a csoport elfoglalta a Maros utcai laktanyát, ahol az összegyűjtött államvédelmiseket és pártfunkcionáriusokat őrizték. Bán Róbert emberségesen bánt a foglyokkal, igyekezett megakadályozni az önbíráskodást, és arról is gondoskodott, hogy az őrizetben lévők megfelelő élelmiszer-ellátásban részesüljenek. November 2-án átvette az úgynevezett „bányászbrigád” irányítását. A csoport az ő vezetésével indult november 3-án Ausztriába, hogy fegyvereket szerezzenek a további harcokhoz. Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke azonban nem engedélyezte számukra a határátlépést, viszont a brigádot Szombathelyre küldte azzal a kéréssel, hogy segítse a Forradalmi Tanács munkáját, és fegyverezze le az ÁVH-s határőregységet. A laktanyát azonban hiába foglalták el, a november 4-én megérkező szovjet csapatok lefegyverezték őket. Bán Róbertet és a „bányászbrigád” többi tagját előbb Ungvárra deportálták, majd december 22-én a magyar hatóságok letartóztatták.
Szervezkedés vezetésének vádjával állt bíróság elé, ahol a Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette tanácsa gyorsított eljárásban első fokon halálra ítélte. Az ítéletet másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével helybenhagyta. Bán Róbertet november 29-én kivégezték.