Arcok 1956-ból - Dudás József

Infostart
2016. október 17. 10:00
Egy törvényességet biztosító forradalmi szerv felállítását szorgalmazta, ám valós bázisát csupán a Széna téri tüntetők jelentették. Tárgyalt Nagy Imrével és Maléter Pállal, a kádári megtorlás később a fellebbezés lehetősége nélkül ítélte halálra. Dudás József portréja.

Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Dudás József

Dudás József technikus (1912-1957) Szabad Nép székház 1957. 01.19.

Portré

Még félholtra verve is elég energia volt benne ahhoz, hogy elvezessen tíz forradalmat” – emlékezett vissza Dudás Józsefre az egykori, recski kényszermunkatáborba internált társa. Arra a Dudás Józsefre, akire a kádári retorika már 1956 novemberében a főgonosz szerepét osztotta a forradalomban betöltött vezető szerepe miatt, s akit a megtorlásban az elsők között végeztek ki.

Dudás József szegény családba született Marosvásárhelyen, 1912-ben. Már igen korán -15 évesen – csatlakozott a román Kommunista Ifjúsági Szövetséghez, majd 1933-tól a Román Kommunista Párt Erdélyi Tartományi Titkárságának agitációs és propaganda titkára volt. A temesvári ipari üzemek sztrájkjának megszervezése miatt öt és fél év börtönre ítélték. Szabadulása után Budapestre költözött, gépészmérnöknek tanult. 1944-ben bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Tagja volt az első, még nem hivatalos, a szovjet fegyverszünetet előkészítő moszkvai küldöttségnek. A nyilas puccsot követően részt vett a fegyveres ellenállásban. Az 1946-os budapesti törvényhatósági választásokon kisgazda színekben szerzett mandátumot, a következő évben azonban a Magyar Közösséghez való kötődése miatt internálták, majd 1951-ben kiadták a román államvédelemnek. 1954-ben tért vissza végül Budapestre, konszolidált életet élt, megházasodott, munkát vállalt.

1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, de a forradalmi eseményekbe csak október 27-én kapcsolódott be, amikor arról beszélt a Széna téri tüntetőknek, hogy szükséges egy, a törvényességet biztosító forradalmi szerv felállítása. Az általa megszervezett Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnökeként igyekezett kapcsolatot teremteni Nagy Imrével. A kormány forradalmi erőkkel történő kiegészítését követelte a programjában, amelynek kinyomtatására érkezett október 29-én a Szabad Nép székházába, ahová végül a székhelyét is áttette. „Magyar Függetlenség” címmel indított lapot, tárgyalt Nagy Imrével és Maléter Pállal, de országos forradalmi szervezetet nem sikerült létrehoznia; valójában csak a Széna téri felkelő csoport volt lojális hozzá. Fokozatosan elszigetelődött, a hozzá csatlakozott fegyveresekkel is összetűzésbe került. A kormányerők — többek között a Külügyminisztérium elleni támadás és a Nemzeti Bank kirablásának vádjával — kétszer is letartóztatták, de mindkét esetben szabadon engedték. November 4-én megsebesült, 21-én pedig a Parlamentbe csalták tárgyalás ürügyével, ahol a szovjetek letartóztatták.

Dudás József bíróság elé állítása a szovjetek teljes egyetértésével történt. Kádár János már november elsején, moszkvai útja során őt nevezte meg a fegyveres csoportok vezetőjeként. 1957. január 10-én a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc vezette tanácsa — szervezkedés vezetésének vádjával — halálra ítélte a fellebbezés lehetőségét elvetve. „A lelkiismeretem tiszta volt, futhattam volna Nyugatra, vagy elbújhattam volna. (...) Nem vágytam a hatalomra. Ha meg kell halnom, a magyar szabadságért halok meg (...) „ – mondta az utolsó szó jogán. Dudás Józsefet 1957. január 19-én végezték ki.

Idézetek

Dudás József, a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumához írt 1957. január 14-i beadványában így foglalta össze a forradalomról és saját szerepéről a véleményét: „A forradalom oka a Rákosi-Gerő-klikk hibás politikája volt, szervezetlenül, spontán tört ki (...). Az idő összesen 5 nap volt, az események egymásra torlódtak, hatalmas embertömegek mozogtak fegyveresen (...), akik nem voltak kötelékben, ilyen körülmények között avatkoztam bele az események menetébe, be kell vallanom kevés eredménnyel, de sok jó szándékkal (...). (...) én nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a forradalmi erőkkel haladtam, a visszahúzók ellen írtam az újságot, és fejtettem ki tevékenységemet. Ezalatt az 5 nap alatt is, mint egész életemben, mint népem hű fia, ha kevés tehetséggel is, de a demokráciáért és a szocialista vívmányok fejlesztéséért harcoltam”.

Az utolsó szó jogán Dudás József a következőket mondta a bíróság előtt: „A lelkiismeretem tiszta volt, futhattam volna Nyugatra, vagy elbújhattam volna. (...) Nem vágytam hatalomra. Ha meg kell halnom, a magyar szabadságért halok meg, ha amit én tettem az ellenforradalom és nem forradalmi tett volt. Egy jottányit sem engedtem a szocializmus vívmányaiból. (...) Hiszek a magyar dolgozó nép életerejében, elszántságában. Az én elítélésem az ellenforradalom felmentését jelenti. (...)”


KAPCSOLÓDÓ HANG:
Arcok 1956-ból - Dudás József
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást