Fontos, hogy a napi ritmust lassan állítsuk vissza a gyermek életében, hiszen nyáron mindenki meg szokta engedni, hogy esténként tovább fent legyenek, reggel pedig később keljenek a gyermekek. Ez az, amire érdemes most már figyelni, és jobb, ha ezt egy kicsit elkezdjük visszaállítani – ajánlotta a gyermekpszichológus.
Nem javasolta ugyanakkor, hogy az iskola közeledtével elkezdjék a tananyagot is gyakorolni, feladatlapozni.
„Azt gondolom, semmiképpen sem jó, ha az utolsó napok a tanulásról szólnak. Az iskola maga is szokott arra figyelni, hogy az első napokban adjon egy kis átmenetet a visszarázódásra és nem dolgozatírással, hanem ismétléssel kezdik a tanévet” - tette hozzá Németh Erika.
A gyermekpszichológus arra is kitért, hogy az elsősöknél, vagy új iskolát kezdőknél az ilyenkor természetesen megjelenő feszültséget hogyan lehet oldani.
„Tipikus hiba, hogy a szülők azt gondolják: a feszültséget úgy lehet oldani, ha elkezdünk a gyereknek arról beszélni, milyen klassz lesz az iskola és az milyen jó hely. Az a lényeg, hogy őszintén beszélgessünk a gyerekkel. Ne az legyen a fókuszban, hogy a szülő mit akar – nevezetesen azt, hogy a gyerek ne féljen -, hanem fogadjuk el ezt a szorongást. Beszéljük meg vele, hogy igen, az életben ez így van, akadhatnak nehéz helyzetek, amitől mindenki szorong, izgul, nem tudja, mi vár rá. A szülő ne arra koncentráljon, hogy a gyerek jókedvűen menjen iskolába, hanem arra, hogy ott álljon mellette és a gyermek bármit érez is ezzel kapcsolatban, azt megoszthassa, mert így sokkal könnyebben meg tud változni” - tanácsolta a szakember.
Megemlítette, hogy általában arra a szülői kérdésre, hogy mi volt az iskolában, az a leggyakoribb válasz, hogy semmi különös, ám vannak olyan technikák, amivel sikerül mégiscsak beszéltetni a gyermeket.
„Fontos tudnunk, hogy a gyerekek más mentén rendszerezik az emlékeiket, mint a felnőttek. Az a semmi-válasz lehet, hogy tényleg azt jelenti, hogy aznap számára nem történt olyan az iskolában, ami nagyon megfogta volna. A gyermekek sokkal könnyebben tudják felidézni azokat az emlékeket, amelyek valamilyen érzelmi töltésűek, tehát valamilyen erős rossz, vagy nagyon jó dolog érte őket” - magyarázta.
Rámutatott: a gyermekek nagyon érzik, hogy a szülők szeretnének-e valamilyen információt megszerezni, tehát a szülőről szól-e a kérdés. Olyankor ugyanis nagyon könnyen mondják, hogy semmi, mert ezt faggatásnak veszik –, vagy arról szól, hogy valóban a gyermeket szeretnénk támogatni.
„Ha nagyon kíváncsi a szülő, vagy fontos dolgok történnek az iskolában, akkor megkérdezheti a tanárokat. Másrészt érdemes a gyerekkel tudatni: igen, lehet, hogy számodra nem történt semmi különös, de én olyan kíváncsi vagyok, hogyan töltöd a napodat, a kedvemért meséld el” - ajánlotta Németh Erika.
„Attól csendesednek el leginkább a gyerekek, amikor azt érzik, hogy ez faggatás, mert azt nem szeretik. Ha valódi, hiteles törődést éreznek a kérdésben, akkor azt sokkal inkább értékelik” - jelezte a gyermekpszichológus.