A SOS Gyermekfalu Alapítvány szakmai vezetője elmondta, a szervezetük készített egy felmérést, amelyben arra akarták felhívni a figyelmet, hogy mennyire különböző azoknak a gyerekeknek a helyzete, akik a saját családjukban nőhetnek fel és azoknak, akiket ki kellett emelni a családból.
„Azok a gyerekek mernek „nagyot álmodni” kiskoruktól kezdve, akik biztonságban érzik magukat, önfeledten játszhatnak, viszonylag gondtalan életet élnek, és ahogy nőnek, a korral egyre reálisabb életcéljaik lesznek, de minél kisebbek, annál nagyobbak ezek az álmok. Akik nehezebb gyerekkort éltek meg, rosszabb esélyekkel indultak, különösen azoknak, akik valamiért elvesztették a szüleiket, nagy érzelmi bizonytalanságot élnek meg, ami összezavarja az én- és a jövőképüket” - fogalmazott Szilvási Léna.
A felmérésben 240 10-18 év közötti gyereket kérdeztek meg arról, hogy milyen foglalkozást szeretnének végezni felnőttkorukban. A gyermekvédelmi gondoskodásban élők leggyakoribb választásai a kertész, az eladó, a fodrász voltak. A családban élő gyerekeknél a mérnök és az orvos volt a leggyakrabban előforduló választás. Utána a cégvezető, óvónő, ügyvéd, programozó, könyvelő következett, az látszik, hogy beszélnek otthon a lehetősége – mondta el a SOS Gyermekfalu Alapítvány szakmai vezetője.
Szilvási Léna hozzátette, a gyermekvédelemben élők, ha szellemi munkát választanának, érettségit szereznének, egyetemre mennének, a szociális munkás, tanár és óvónő volt a leggyakoribb megjelölt foglalkozás, tehát nem jogász, ügyvéd vagy orvos, hanem inkább a segítő szakmák felé fordulnának.
„Ez azt is mutatja, hogy érzékenyek az emberekkel való foglalkozásra” - tette hozzá a SOS Gyermekfalu Alapítvány szakmai vezetője.