A Tranzit minden évben kiír egy pályázatot Művészek az iskolában címmel. Olyan oktatási programot javasoltunk erre, ami magáról az oktatásról szól, és amiben a diákok és a tanárok egyenlő szerepet kaphatnak. A szakkörökön az oktatásról beszélgetünk, és egy kiadványt is létrehoztunk, aminek a tartalmi összeállítása a gyerekek felelőssége és választása volt – mondta el a Tanközlöny című kiadvány kulturális menedzsere.
Több lett ez, mint egy egyszerű képzőművészeti projekt, sommás állításokat is megfogalmaz. Azt is írja: „a diákok panaszkodnak a túlterheltségről, kibírhatatlanul sokat vesz el az életükből az iskola.” Néhány idézett diákvélemény: „gyomorgörcsöt kapok, ha az iskolára gondolok. Reggel bemegyek fáradtan, a tanárok is fáradtak, a többiek is fáradtak, és akkor mi együtt fáradtan megpróbálunk csinálni valamit, amiből általában semmi jó nem sül ki.”
Major Virág hangsúlyozta: nagyon nyitottan álltak hozzá, azt gondolták, a folyamat akkor működhet, ha nincsenek elvárásaik.
Érdekes volt, hogy olyan diákok fogalmazták meg ezeket a kijelentéseket, akik a folyamat elején természetesnek vették, hogy ilyen az életük, fáradtak, aztán rájöttek, lehetne ez akár másként is – emelte ki a kulturális menedzser.
„A sulik becuppantják a világra nyitott, kreatív gyerekeket, majd tizenkét év múlva kinyomják a görcsös, túlhajszolt, ambiciózus robotokat” - ez is egy diáktól származó idézet.
Major Virág hozzáfűzte: „erős dolgokat írtak le, mert ezeket gondolják, érzik. Fontos, hogy megkérdezzük őket. Meglepő volt, hogy a folyamat végére alig kellett impulzusokat adni nekik, maguktól megtervezték az összes munkafolyamatot. Minél nagyobb bizalmat szavazunk nekik, annál inkább képesek lesznek tanulni.”