"Sajnos ezeknek a gyerekeknek, nem kevesen vannak, az iskola lényegében egy ingerszegény környezet, ahol nem tanul semmit, az idejét viszont elveszik, egy idő után jönnek a viselkedésproblémák, hiszen unatkozik, valamit keres. Az nem baj, hogy tud a gyerek írni-olvasni, az a baj, ha ezt az iskola nem tudja kezelni" - hangsúlyozta a klinikai és nevelés lélektani szakpszichológus.

Gyarmathy Éva hozzátette: "a szülőnek mindenképpen fel kell hívnia a tanító figyelmét arra, mit tud a gyerek és közösen kell megoldást találni, hogy mit csináljon, olvasson, rejtvényt fejtsen például."

"Vannak olyan programjaink, amelyekben átütő tehetségű, kiemelkedő fejlődésű gyerekeknek azt vezettük be, hogy nem az iskolába megy, hanem akár csak otthon a saját szintjén tevékenykedhet, ezen a napon legalább nem ingerszegény környezetben van" - jelezte a klinikai és nevelés lélektani szakpszichológus.

"Az elsős, csillogó szemű kisdiákok hetedikre-nyolcadikra már nem szeretnek iskolába járni, sőt a tanulást is sikerül megutáltatni velük, pedig az természetes tevékenység a gyerekek és a felnőttek életében is. Ennek az az oka, hogy az iskolát az átlagra találták ki, de a legtöbb gyereknek nem az, nem úgy, nem azon a szinten kellene a tanulás, ahogy azt az iskola adja. Ez egyre inkább ki fog derülni, nem sokáig lehet így csinálni, a gyerekek egyre többet fognak tudni, a digitális világban az érdeklődésüket ki tudják elégíteni. Egyre többfélébbek a gyerekek, sokféle tudással érkeznek az iskolába, nem lehet egyentanítást csinálni, sokkal inkább egyénre szabottságra van szükség. Nem egyéni tanításra, hanem olyan anyagokat kell adni, amelyek egyénre szabottak. Az iskolának fel kell nőnie a feladathoz, észre kell vennie, hogy a gyerekek - ahogy eddig is - egyre sokfélébbek, nem lehet a figyelmüket ugyanazzal anyaggal lekötni" - fejtette ki Gyarmathy Éva.