Továbbra sem engedik be a pályaudvarra a menekülteket. Reggel úgy tűnt, kevesebben vannak a tegnapinál és békésebb, csendesebb is a helyzet, mostanra azonban nagyon sokan lettek, az aluljárókból is feljöttek. Jelszavakat skandálnak, egyre hangosabban. Közvetlenül a lépcsők legaljánál állnak, a főbejáratnál. Negyven rendőrből álló sorfal őrzi a főbejáratot, az egyik oldalsó bejárat mellett álló sátrakat lebontatták.
A migránsok tovább szeretnének utazni Németországba, a "Germany" és a "freedom" szavakat skandálják. Mindig egy hangadót a nyakukba emelnek, ő vezényli a tömeget.
Nehéz elképzelni, milyen körülmények között léteznek a tranzitzónákban az emberek. Reggelente sorban állnak a néhány csap előtt, a nők összegyűjtik vödrökben, lavórokban a vizet, és mossák a ruhákat, amelyeket a feljáró korlátjára teregetnek. A gyerekek fociznak, játszanak. Nemcsak plédek vannak a földön, hanem sátrak is szép számmal, az aluljáróban is. Látszik, hogy nem ekkora létszámra valók a tranzitzónák, a mosdóknál, csapoknál hosszú sorok kígyóznak, ebből lehet következtetni azok állapotára, egyre több a szemét. A közterület-felügyelet munkatársai egyébként folyamatosan dolgoznak, de nagyon nagy a tömeg, és a földön lévő sátrak, pokrócok is nehezítik a takarítást.
Amikor a száz-kétszáz demonstráló megjelent, sokan odarohantak a tömeghez, hogy lendületet adjanak a megmozdulásnak, de hamar kedvüket vesztették, már inkább nézelődnek, ücsörögnek a környéken. A kisgyerekesek ritkán állnak be a sorba vagy a nyakukba veszik a kicsiket. A reménytelenség érezhető. Tegnap óta nem jutnak át, nemhogy a peronokra nem jutnak be, már jegyet sem tudnak váltani semmilyen vonatra, a pályaudvar környékére sem férkőzhetnek.
Hanganyag: Seres Gerda