Ez a Jobbik első egyéni mandátuma, ami jelentős siker. Ám csupán három év múlva lesz általános választás, ezért nagyon óvatosan kell fogalmaznom. Mégis bizonyosnak látszik, egy tekintetben máris fordulatszerű a változás. Mostanáig úgy tűnt, a Fidesz legyőzhetetlen. A Fidesz mindig győz, sorra nyeri, méghozzá fölényesen a körzeteket. Ellenben nagyjából tavaly novembertől kezdve a Fidesz egyszerűen nem tud időközi választást nyerni. Tehát nemcsak most veszített, hanem kevés kivétellel szinte mindig. A tavaly még kétharmados hatalom az önkormányzati szavazásokat is beleszámítva alig képes újra győzni. Az a feltétlen dominancia, ami két országgyűlési választáson is kétharmadot hozott Orbán Viktor pártjának, mára bizonyosan véget ért. Hogy ebből mi következik? - az már főszereplőkön, de rajtunk magyar választókon is múlik. Lehet, hogy egy történelmi fordulat kezdetén vagyunk. Meglehet, hogy olyasmi zajlik a szemünk előtt, amiről később a történészek azt fogják mondani, mostanság fordult meg minden, tavaly ősztől kezdődően. Ám az is egész bizonyos, a miniszterelnök és a Fidesz mindent meg fog tenni azért, hogy helyreállítsa megkérdőjelezhetetlen vezetését. Lesz erre, nem kevesebb, mint három éve. Tapolcán önmagában csak egyetlen mandátumról született döntés. A Fidesz állandóan el is mondja, hogy ez milyen keveset jelent, továbbra is 65 százaléka lesz a parlamentben. Ettől még, annak tényleg vége van, hogy a Fidesz legyőzhetetlen, ami nagyon fontos dolog. Az egész ország tapasztalhatta öt éven át: a hatalom mindenható, korlátok nélkül uralja a magyar életet. Hát mostantól már nem uralja teljesen az országot, a hatalom ismét leválthatónak látszik.
Ezek az időközi választások, amelyeket a Fidesz elvesztett, eléggé összehasonlíthatók ahhoz, hogy trendet lehessen rajzolni belőlük? Egészen más Újpest, Veszprém meg Tapolca.
Egyben teljesen ugyanaz: mindenütt a Fidesz veszített. Sehol sem győzött a hatalom. Azt hiszem, elsődlegesen nem kampánybeli okok miatt nyertek különböző pártok. Jól látszik, hogy a nagyváros, a polgárosult város, vagy Budapest, akár annak az elesettebb, lakótelepi részének szavazói máig kevéssé hajlandóak a Jobbikra voksolni. Ott volt például a veszprémi választás. Jobbik szemmel nézve csalódást keltően szerepelt a párt azzal a szűk 14%-kal, amit elért. Budapesten is megerősödött a Jobbik, már általában megelőzi az LMP-t, de még nagyon messze van attól, hogy kihívója legyen akár a szocialistáknak. Most azonban a Jobbik a Dunántúl kellős középén tört át. Tény, hogy a tapolcai választókerület az elesettebb része a Dunántúlnak. Feltételezhető: Kelet-Magyarországon, ahol a Jobbik kezdettől jóval erősebb volt, még ennél is inkább diadalmaskodhatott volna. Veszprém polgárvárosa kedvezőbb körzet volt elvileg a Fidesznek, itt azonban az egyesült baloldal verte meg nagy különbséggel a kormánytöbbséget. Röviden azt mondanám a mostani helyzetre, hogy istenigazából nem dőlt el semmi, mégis valószínűleg, ha most volna általános választás, senki nem szerezne abszolút többséget. A Fidesz már nem szerezne egyértelmű felhatalmazást a kormányzásra, mert olyan tetemes a vesztesége. A Jobbik sem kapna abszolút többséget, mert gyenge Budapesten, és nagyobb polgárosultabb városokban, de persze a baloldal sem szerezne többséget, valószínűleg csak harmadik volna az összesítésben. Ez pedig önmagában új helyzet. Nincs abszolút többség. A Jobbik beékelődött a két korábbi pólusképző nagy erő közé. Nélküle szinte lehetetlen kormányzás. Hozzávetőleg ez lehet a mostani valóság, ami pedig a magyar politikai válság új formája.
De ha a Fidesz szemszögéből próbáljuk nézni, miért zavarná a Fideszt az, hogy a kétszer megszerzett kétharmadából időnként elveszít egy-egy mandátumot, egyet ide, egyet oda úgy, hogy a nyertesek nem koalícióképesek, együttműködésre sem hajlandóak?
Hát először is önmagában a kétharmad elveszítése is problematikus. A választási rendszert például alaposan átírta a Fidesz, saját előnyére formálva. Most már ezt azonban nem tudja egyedül megtenni, csak ha alkut köt valamelyik oldallal, a baloldallal vagy a jobboldali radikálisokkal. Pedig a közvélemény állapota akár kifejezetten hátrányossá is teheti a Fidesz számára a mostani, maga kifundálta választási szabályokat. De egy nagycsomó gazdasági törvényről is szó van. Például a rendőrök bérét szeretné a Fidesz megemelni, ám ennek lehetőségét egy olyan törvénybe tette bele, ami kétharmados. Ezért már egyedül nem tudja. Vagy vásárolni kell többséget, egy-egy képviselőt megnyerve, vagy valamelyik párttal kell kiegyezni. Vége a korábbi teljhatalomnak. Meg hát előbb vagy utóbb ismét választás lesz. Hogyha túlságosan nagy a Fidesz hátránya, jelenleg még nincs így, ám ha ez tovább növekszik, akkor a tapasztalatok szerint a veszteség a választási kampány idejére már megfordíthatatlan mértékűre emelkedhet. Eddig két ciklusban is az első fél esztendőben a kormánytöbbség olyan sok támogatót veszített, hogy utána már csak vergődés következett. Az egyik Antall József ciklusa volt, a másik pedig Gyurcsány Ferenc kormányzása. Erről egyelőre szó sincsen, de az bizonyos, hogy a Fidesznek el kell azon gondolkodnia, hogy mit tehet azért, hogy idővel ne szoruljon behozhatatlan hátrányba, és beszorított pozícióban szenvedje végig a hátralévő három évét.
Ezekben a választásokban a fideszesek nem mentek el? Vagy a Jobbik erősödött? Tapolca azt mutatta meg, hogy a jobbikos jelölt néhány százzal szerzett többet, mint a korábbi választáson. A Fidesz rettenetesen veszített és az MSZP is nagyon sokat.
A szűken vett Tapolca városára nézve nem felel meg a valóságnak, hogy a Fidesz korábbi hívei otthon maradtak, a Jobbik érdemileg nem is erősödött, csak elvitte régi szavazóit. A magyar elemzői szakmával ellentétben az úgynevezett mozgósítást nem tartom mindenható eszköznek. Magában Tapolca városában a tényleges számok azt mutatják, hogy a Jobbiknak sokkal több szavazata van, mint egy éve volt. Nem az egész választókerületben, hanem annak székhelytelepülésén. Tapolcán 55,6 százalékot ért el a Jobbik egyedül. Ami rendkívüli eredmény. Ez még a 2010-es Fidesztől is szép siker lett volna. Az alacsonyabb részvétel ellenére a Jobbik szavazókörönként 80-100 többlet voksot szerzett. Tapolcán egész bizonyosan a Jobbik a Fidesz és a szocialisták 2014-es táborából is szerzett új szavazókat. A korábbi eredményeit közel ötven százalékkal meghaladva javított szavazatszámán. A többi településen már inkább igaz, amit kérdésében mond, de Tapolcára nagyon nem. Viszont, ha Tapolcán is olyan az eredmény, mint a többi helyen, akkor a Fidesz simán megnyeri a választást, és nincs is nagyon miről beszélgetünk most. Tehát a választókerületnek nevet adó településen söpört a Jobbik. Valahogyan kialakult ott egy helyi közvélemény, hogy nekünk a Jobbik kell, méghozzá elképesztő arányban.
Mi alakította ki ezt a lokális közvéleményt? Amit a Jobbik mond?
A maga közvetlenségében azt hiszem, keveset számít, miket beszélnek éppen a politikusok. Természetesen nem érdektelen a mondandójuk, de nem döntő az, hogy mit mond egy miniszterelnök vagy Vona Gábor. Alighanem az sem döntő, hogy milyen párt megnevezések állnak a szavazócédulán, valaki neve mögött ott van a támogató pártok neve, vagy azok háttérbe húzódva formálisan a jelölt függetlenként szerepel. Ennél messze fontosabb, hogy mit mond a választónak a közvetlen környezete. Tehát amennyiben a családban, a munkahelyen, a barátok között, a kocsmában, bárhol az hangzik el, hogy a Jobbik kell, a Jobbik a jó, a Jobbiké a jövő, az gyakorolja az átlagválasztóra a legnagyobb befolyást. A tapolcai eredményben ott lehet a Jobbik őszi önkormányzati választási eredménye, helyi véleményformáló hálózata. Egészen biztosan, benne van a kormány teljesítménye. Tehát az a képzet, hogy Magyarország nem teljesít jobban egyfelől, másfelől a Fidesz tele vannak korrupciós ügyekkel. A hatalmon levőkkel nincs remény a jobb életre. Főleg a fiataloknak nincs remény. Viszont a Jobbik olyan párt, akiről negatívumot nem lehet mondani, aki főleg nem korrupt. Ebben a közvélemény szegmensben jól láthatóan a Jobbik nem számít veszélyes radikális pártnak, hanem a szebb jövő reménybeli erejének látszik.
De hogyhogy nem érzik az emberek, hogy a gazdaság teljesítménye a számok szerint legalábbis javult. Nincs infláció, a pénzünk nem romlik, növekedik a gazdaság. Nem megy le a hatás?
Bizonyos adatok tényleg jók, de ezek döntően a választási évre igazak. Tehát 2013 őszétől kezdtek javulni az adatok, és ekkortól valóban voltak olyan mutatóink, amikor a térségben a legjobbak voltak. De ezek egy-egy negyedévre, háromnegyed évre, esetleg egy évre vonatkoznak. A Fidesz öt évének mérlege bizony nagyon szerény. Most értük el először, 2015 első negyedévében, hogy utolértük a magyar gazdaság 2006-os szintjét, a bruttó hazai terméket tekintve. Az állampolgári fogyasztást nézve még 6-7 százalékkal még le vagyunk maradva a 2006-os eredménytől. Ebben egyedülállóak vagyunk a térségben. A többi ország már régen, olyan 2011 körül utolérte a válság előtti szintet, és a fogyasztás is már jóval magasabb, mint a válság előtt volt. Mi még a 2006-os szint alatt vagyunk az állampolgári fogyasztást illetően. Tehát a választási évre igaz a kormány sikerpropagandája, ám a ciklus egészére nem. Ha az a kérdés, hogy mikor voltunk közelebb Lengyelországhoz - már rég nem Ausztriáról van szó, hanem Lengyelországról -, bizony akkor, amikor Orbán Viktor átvette a kormányzást 2010-ben, közelebb voltunk, mint most vagyunk. Azóta csak nőtt a hátrányunk. És ez igaz Szlovákiára is, Romániára is. A rezsicsökkentés, devizaadós-mentés és sok más Fidesz-akció, sok-sok embernek pozitívum volt, ám ez jelentős részben már a múlt. A nagy rezsicsökkentés a tavalyi esztendő eredménye volt.
A Jobbik első, egyéniben megszerzett mandátumára ráülhet a párt? Mondhatja ebből azt, hogy mi kormányváltó erők vagyunk? Hát, ha megnézzük a számokat...
Már mondja is...
És van értelme?
Az, hogy mitől kormányváltó erő egy párt, az teljesen szubjektív. A pártok alapvetően reményt árulnak az embereknek, azzal házalnak, hogy általuk jobb lesz. Most a tapolcaiak nagy arányban, elhitték a Jobbiknak, hogy a reményt ők kínálják. A Jobbik valami hihetetlen erővel kifejezi nagyon sok magyar érzését. A magyar társadalom rettenetesen frusztrált, rettenetes gyűlöletmennyiség, agresszió van benne, és nem akad még egy párt, amely ezt a dühöt, haragot jobban kifejezné.
A Fidesz sem? Hát a Fideszről mondták azt, hogy érti a társadalmat, ki tudja fejezni, amit az emberek éreznek.
Csakhogy ötödik esztendeje kormányoz. A magyar közvélemény mindig, tehát nagyjából Mohács óta ellenzéki hangulatú. A magyar szív, jobbára mindig az ellenzék oldalán dobogott. A Fidesz eredményei - most tisztán gazdasági eredményekre gondolok - relatívak, illetőleg az utolsó egy évre vonatkoznak. Viszont a vágy a jobb életre hihetetlenül benne van az emberekben. A magyar közvélemény jelentékeny hányada mélyen hiszi, hogy kivételes, alapvetően jól teljesítő emberek közösségében él, és csak azért tartunk itt, mert mások - a mások, azok mindig változnak: külföldiek, tehetségtelen politikai elitek, korrupt, alkalmatlan gazdasági elitcsoportok, politikusok elrontják. Ezek elkergetésétől, pusztán az eltakarításától önmagában jobb lesz. Egyedül attól, hogy bedobunk egy szavazócédulát, jobban fogunk élni, mert kisebb lesz a korrupció. A Jobbik adja most az összes párt közül sokaknak ezt a reményt. A szocialisták rengetegszer bizonyították alkalmatlanságukat, és csodát a Fidesz sem tett. Rezsicsökkentés, meg más hasonlókkal próbálta pótolni a csoda képzetét, de az tavaly volt. Az idei év már, a hatalmi arroganciának, a korrupciónak, a kezelhetetlen ügyek évének számított. Viszont ebben az évben a Jobbik minden mérés szerint, közvélemény-kutatás szerint is előretört.
Ezzel az elmúlt egy év történéseivel maradéktalanul magyarázható a Jobbik előretörése?
A Jobbik bizonyos értelemben a magyar pártok között a legsikeresebb párt. Hihetetlen rövid múltja van, mégis gyorsan emelkedett fel idáig. A Fidesz bejutott az első parlamentbe, de a második parlamentből majdnem kiesett '94-ben, és több válságos időszaka is volt, mire '98-ban eljutott a kormányalakítás lehetőségéig. A Jobbik igazán a magyar közvélemény elé 2009-ben robbant be az európai parlamenti választáson. Egyből 15 százalékot ér el, és utána csak erősödött. Egy kevéssé megtorpan 2014-ben, de most Tapolcán 35 százalékig jutott. Sok ember számára úgy tűnhet, íme, az erő, amely nem részese az utolsó negyedszázad visszásságainak. A Fidesz is állítja, hogy ezt a zavaros 25 esztendőt akarja eltakarítani, de hát ki az, aki elhiszi neki? Orbán Viktornál jelentősebb politikai személyisége ennek a 25 évnek nincsen. Ott ült már mellettem a kerekasztalnál '89-ben. Amennyiben van vezető, aki ezért a 25 évért felelős, ez akár tetszik, akár nem, első helyen és döntően Orbán Viktor. Az igazi nagy szocialista nagyok már hol vannak? A Jobbik pedig kívül van az elmúlt esztendők kudarcán. Milliónyi magyar szeretné hinni, hogy a Jobbik nem korrupt. De akad még egy nagyon fontos dolog: a Fidesz kitalált egy hatalmas paradigmaváltást a gazdasági szabadságharccal, a tulajdon és társadalmi életlehetőség átcsoportosítással a jóra való magyarok felé, a keleti nyitással. A Jobbik szóról szóra ugyanezt mondja, csak még következetesebben, még radikálisabban. Nagyon sok választó számára nincs is igazán különbség, csak a Jobbik keményebben, határozottabban, és főleg kompromisszum mentesebben ajánlja mindezt, az elmúlt 25 év politikai romlottsága nélkül. Mi kell nekünk még? Valahogy így gondolhatták Tapolcán 55 százalékban a szavazók.
De ezek szerint ezt szeretnénk? Az emberek többsége azt szeretné, hogy legyen egy Fidesznél is jobboldalibb, következetesebb Jobbik? Erre vágyunk?
Tapolca városára áll ez jobbára. Nem olyan régen volt a veszprémi választás. Ott az MSZP, és általában a baloldal által támogatott jelölt győzött, még nagyobb arányban. Az valóban elsöprő győzelem volt. Azt hiszem, a magyar közvéleménynek a legaktívabb része jelenleg nagyjából azt gondolja, hogy bárki, csak ne a Fidesz. Nagyon gyorsan váltanak az emberek pártpreferenciát. Egy polgárosultabb városban, mint Veszprémben vagy Budapesten, ott inkább a baloldal felé mozdulnak. Ezt mutatta az újpesti időközi választás. Ott, ahol pedig több a gond, nincs igazán komoly nagyváros a választókerületben, ott inkább a Jobbik felé fordulnak. Mint most Tapolcán, vagy ősszel az önkormányzati választásokon, Ózdon. A politikailag aktív emberek között, most sokan azt gondolhatják, hogy bárki, csak ne a Fidesz. Ami az adott esetben a Jobbik is lehet, és lett is.Nem taszítja őket a Jobbik kettős kommunikációja? A kiskutyák és egyes Jobbik-tagok valóban vállalhatatlan megnyilvánulásai?
Hát részint a nagyon vállalhatatlan dolgok, a gárdista vonulások régebben voltak, részint pedig valami elképesztő orientációzavar van Magyarországon a közvéleményben. Amikor elindult a rendszerváltás, akkor alapvetően racionális érvelésre volt szükség, kalkulálható közgazdasági, társadalompolitikai megoldási javaslatokra volt igény. Egy párttól azt várták az emberek, hogy mondja meg, hogy mi az ördögöt akar, mondjuk az egészségüggyel. Hát élő párt ma már alig használ racionális érveket, nem mostantól, hanem régóta. Itt hitek, mítoszok, rágalmak, gyalázkodások, hazugságok felelgetnek egymásnak. A tapolcai kampányban aztán különös mértékig. És most ki az, akiről a legkevésbé lehet elhinni, hogy gyalázatos? Sokak számára a Jobbikról, mert ő az egyetlen új jelentkező. Még az LMP is új fiú volna, de egyre jobban fölmorzsolódik. Mindenki más régi, a Jobbik új. Hihetetlen erővel önti magából azt az agresszivitást, ami annyi magyarban egyébként is benne van. Vannak mérések, amik azt mutatják, hogy a magyar társadalom egyáltalán nem látja radikális, szélsőséges pártnak a Jobbikot, mert ő maga is dühös, agresszió munkál benne, és azt gondolja, ez a párt csak végre felszabadultan kimondja saját érzéseit.
Mekkora volt ön szerint a sajtó szerepe a Jobbik erősödésében, illetve a Fidesz gyengülésében és a baloldal stagnálásában?
A Jobbiknak rengeteget ártott, hogy nem beszéltek róla. A Jobbiknak az volt az egyik fő gondja, hogy a nagy nyilvánosság, a hivatalos nyilvánosság nem, vagy alig szerepeltette őt. Ha rosszat mondott, azt is csak keveset. Kiépített a Jobbik egy saját nyilvánosságot, egy saját világot, de az csupán bizonyos körhöz jutott el, a legszélesebb társadalomhoz kevéssé. Most azzal, hogy a közvélemény-kutatásokban a Jobbik följött szilárdan a második helyre, sőt, megközelítette a Fideszt, messze megelőzve az MSZP-t, egyre többször bekerült a fősodrú nyilvánosságba, akár a jobb-, akár a baloldaliban. A baloldaliak rettegve, félve beszéltek a Jobbikról, és a jobboldal sem volt igazán elnéző velük, ám egyszerre rákerültek a térképre. Bármit mondtak róla, komolyan veendő erővé váltak, olyanná, aki kifejez valamit, és ez rendkívül sokat segített áttörésükben. Tehát a mostani 35 százalékukból az utolsó 6-8 százalék ennek is tulajdonítható. Tulajdonképpen kormányképes erővé a Jobbik úgy válhat, ha végre beszélnek róla már a nagy sajtóban is. És ott is van már mindenütt. A nyilvánosság fordulatát már nem is lehet semmissé tenni. Egyszerűen a Jobbik bekerült a hatalomra esélyesként számon tartottak körébe. Hangsúlyoznám, én ma sem hiszem, sokak állításával ellentétben, hogy a Jobbik lenne közvetlenül esélyes a győzelemre. Egyelőre egyáltalán nem esélyes a kormányalakításra. A Jobbik arra esélyes, hogy számottevő erővel beékelődjön a magyar politikai pártok közé, akként, hogy nélküle nincs kormányzóképes többség. A régi baloldal minden baja ellenére valamekkora lesz. Most is 26-27 százalékot kapott, Ajkán egyenesen győzött. Lehet, hogy kicsit lejjebb lesz, lehet, hogy kicsit följebb. A Fidesz is harminc százalék felett szerepel. De melyik alakít kormányt? Hiába vannak egyéni kerületek, amelyek ide vagy oda átbillentik a rendszert, országos győztes egyelőre nem látszik. A jelenlegi helyzet tartóssá válása esetén nincs igazán többség. Egyáltalán nem biztos, hogy így marad. Három év van arra, hogy változzék. A miniszterelnök mindent meg tesz majd, és erre megvan tömérdek hatalmi eszköze, tehetsége, hogy visszafordítsa a közvéleményt. De persze a Jobbik és a régi baloldal is mindent meg fog tenni. Hihetetlen hatalmi harcra lehet számítani, ahol mindenki harcol mindenkivel, és félő, hogy ez a brutalitása a magyar közéletnek, ahol a racionális szónak már szinte semmi jelentése nincsen, csak a rágalmaknak, a hazugságoknak, a hamis tényállításoknak, még erősebben áthatja majd a nyilvános beszédet.
Mit tehet a Fidesz egy tőle jobbra álló, nála radikálisabban fogalmazó erővel?
Nem pusztán arról van szó, hogy tőle jobbra áll a Jobbik, hanem inkább arról, hogy az alapvető tematikus dolgokban majdnem ugyanazt mondja az átlag állampolgár számára. Gazdasági szabadságharc? Semmi különbség nincsen, csak még keményebben akarja a Jobbik. Keleti nyitás? Még keményebben. Akár az Unióból, meg a NATO-ból való kilépés megfontolásáig végighajtva. Igazán brutális különbség a Fidesz és a Jobbik között a korrupciós fertőzöttség nagyságában van az átlagember számára. Ez pedig rendkívül veszélyes a Fidesz számára. A Fidesz évek óta azt mondogatja, hogy majd valamikor, amikor a Jobbik már igazán veszélyes lesz, akkor aztán odacsapunk, elsöpörjük a Jobbikot. Addig meg minek vele foglalkozni, ám ha szükséges, atombomba lesz ellene bevetve. Az az érzésem, hogy nincs ilyen atombomba. Tehát sem tartalmilag nem nagyon tud a Fidesz elkülönülni a Jobbiktól, és korrupciós vádakkal sem igazán tudja igazán hírbe hozni radikális riválisát. Az az érzésem, hogy az a hatalmi szerkezet, amit a Fidesz fölépített, az irányított kapitalizmus rendszere, szükségképpen rendszerszerűen magával hordozza azt, hogy nem objektív piaci, meg egyéb gazdasági mércék alapján születnek a gazdaságpolitikai döntések, hanem azon az alapon, hogy ki az, aki hozzánk közel áll. Ki az, aki a mi klientúránkban van és ki az, aki nem. Nem világos, hogy mi a gazdaságilag hasznos, mi a törvényes. Egy kegygazdálkodás folyik ebben a rendszerben, és ahogy a Kádár-korszakban is volt, a kegygazdálkodás része, hogy aki kebelbeli, az átléphet jogszabályokat, néha még nagyon súlyos jogszabályokat is.
De ilyen már volt. Más kormányok alatt is volt ilyen, a Kádár-rendszer maga is ilyen volt, megszoktuk.
Magyarországon ilyen rendszer volt az utolsó száz évben lényegében folyamatosan mindvégig. Szinte egyedül a rendszerváltás kezdetén, még 1989-ben próbáltunk túllépni ezen. Míg Németországban, mondjuk, vagy Finnországban világos, hogy mi az, amit nem szabad, mi az, ami korrupció, mi az, ami Btk.-tényállás, nálunk ez táborfüggő. Vegyük például az SZDSZ körüli média- és gazdasági klientúrát. A klientúrán belüliek a világ legtermészetesebb dolgának, a sajtószabadság megtestesülésének vélték ennek működésmódját. Mindenki más, sokszor a szocialisták is, úgy látták ennek zárt működése, maga a maffia, létezése önmagában lehetetlenné teszi a valódi sajtószabadságot. Ez a médiahatalom szinte egy zárt bűnszövetkezet. A másik klientúrája, a másik korrupciója, ami végletesen fáj mindegyik tábornak, a sajátja éppen hogy kívánatos, valóságos országépítő erő. A tábor javára folytatott kegygazdálkodás előrevivő. Az irányított kapitalizmusban, a hideg polgárháború közéletében ez rendszerszerűen van így. Az irányított kapitalizmus lényegéhez tartozik a hatalmi központ kegygazdálkodása, államosított korrupciója, Kínában is hozzátartozik. De Törökországban, Oroszországban, mindenütt a rendszer lényegéhez tartozik. Ahogy a kis magyar irányított kapitalizmusnak is szerves része.
Miért tudott a baloldal nyerni Veszprémben? Viszont most nem? Amikor saját jelöltet állít, akkor sosem nyer.
Újpesten saját jelölttel győztek a szocialisták. Bizonyos, hogy van némi szerepe a baloldal eredményében annak, hogy a saját színeikben indulnak vagy sem, de a döntő különbséget nem ebben látom. Egyszerűen más Veszprém és más Tapolca közönsége. Veszprém, az ország egyik legpolgárosultabb városa, ami viszonylag sikeres. Egy ilyen közegben nem mutatott a közvélemény hajlandóságot arra, hogy a Jobbikra voksoljon. Én ezt érzem döntőnek. Veszprémben a közvéleménynek az a része, amely hajlandó szavazni, azt gondolta, hogy nem kell neki a Fidesz, méghozzá nagyon ezt gondolta, és ezt baloldali programmal lehetett, egy független jelölt mögött eldugott baloldali pártokkal lehetett meghódítani. Alighanem most ugyanez történne más polgárosultabb választókerületekben is. Itt a Jobbik még nem erős. Nem tudjuk, hogy mi lesz a folytatás. Lehet, hogy sosem lesz a Jobbik ilyen helyeken erős, de az is lehet, hogy betör, mert a Jobbik sorra hódítja meg az eddig elfoglalhatatlannak tekintett területeket is. Észak-Kelet-Magyarország válságövezeteiből indult, és most már ott van a Dunántúl közepén is.
A baloldalnak van pálya?
A baloldaltól a Jobbik már eddig is szép számú választót ragadhatott el. 2009-ben eleve inkább a baloldaltól hódított. Tapolca városában most azonban már inkább a Fidesztől szerezhetett szavazókat, már csak azért is, mert a Fidesztől volt miből, 2010-ben itt jóval több jobboldali szavazó volt, mint az szocialista. Mégis MSZP-nek nagyon megnehezíti a helyzetét a Jobbik áttörése. Egyes szavazóit elhúzza, az alacsonyabb státuszú szavazókat elrántja, vagy lehet, hogy nem is őket magukat, hanem a gyerekeiket. Tehát az egykori kádári kisember, feltörekvő középosztálybeli még sokszor ma is kitart az MSZP mellett, de a gyerekei már gyakran Jobbikra voksolnak.
De mit tud mondani a gyerekeinek, hogy neked könnyebb lesz, mint apádnak a Kádár-rendszerben?
A fiatal generáció már oda sem figyel a baloldalra. Elképesztő a Jobbik ereje a 40 év alatti korosztályokban. A hagyományos baloldalé viszont elenyésző. Az MSZP egyre inkább a nyugdíjasok pártja. Tehát abba a helyzetbe került a baloldal, hogy már mondhat, amit akar, oda sem figyel a fiatalabb szavazó rá. Tetejébe az a mondanivaló, hogy védjük meg a demokráciát, az nem túl erős Magyarországon. Félő, hogy a magyarok jelentős része, amikor azt hallotta, hogy veszélyben a köztársaság, akkor magában fölsóhajtott, és azt suttoghatta: végre, a demokrácia inkább csak bajt hozott miránk. Ezt érzi az MSZP is, és markánsan antikapitalista vonalat visz már jó ideje. Azt lehet mondani, a hajdani állampárt Kádár-korszakbeli reformer, piacosító irányból szinte csak Bajnai Gordon vagy Bokros Lajos picurka pártjában maradt meg valami. Az MSZP bizony elkezdett versenyezni antikapitalizmusával a Fidesszel és a Jobbikkal. Legfrissebben ez például a Quaestor-ügy kezelésében mutatkozott meg: az alkotmányosan erősen kétséges megoldásokat tartalmazó javaslataikkal szabályosan versenyeztek a pártok, hogy ki tűzze napirendre az ügyet, és milyen gyorsan legyen belőle törvény.
És a többiek? LMP?
Alig-alig léteznek. Eddig az LMP-nek az segített, hogy nem volt olyan erő, amiről azt lehetett képzelni, majd elzavarhatja a Fideszt. Ez átmenetileg levegőt hagyott a pártnak.
Bejutott a parlamentbe, kétszer.
Bejutott, és kétszer is, ami nem semmi. 2010-ben egyenesen olyan erővel jutott be, hogy az SZDSZ ámuldozott volna érte. De most az látszik, lemorzsolódik az LMP. Ugye már legutóbb is egy hajszállal került be, ahogy az SZDSZ általában. A tapolcai eredmény azt mutatja, hogy talán már ez sincs meg. Az LMP megkapta az esélyt, hogy tényező legyen, de nem tudott vele élni. Maga is ebben az antikapitalista mezőben politizált. Parlament frakció a magyar Országgyűlésben ma már nincs is olyan, amely a nyugatos kapitalista konszenzus talaján volna. Valamilyen úton-módon mindenki bírálja a világkapitalizmust.
De az LMP-t meg lehet mérni időközi választásokon, ami nem Budapesten van?
Nagyon korlátozottan, de azért nem mindegy, hogy az LMP két százalékon akad el, vagy pedig hármon-négyen. Hiába hoz Budapesten nyolc-kilencet, az kevés lesz ahhoz, hogy a kettő százalékot följavítsa öt fölé. Mára az LMP nagyon komoly veszélybe került. Nem képes elkülönülni a többi antikapitalista párttól az átlagválasztók számára értelmezhető módon. Kifejezetten zöld szavazó, elkötelezett zöld szavazó pedig nagyon-nagyon kevés van. A Fidesz hatalmának megrendülésével az LMP-nek átmenetileg kedvező tér, ami olyan sokat segített az LMP-nek annak idején, megszűnőben van.
A beszélgetés következő részét szerdán tesszük közzé.
Hanganyag: Exterde Tibor