Elég furcsa számomra is kimondani, de valójában az imádságon alapuló szőlőtermelés, ami nagyon vonzó számomra. Ez nem azt jelenti, hogy a szakmaisággal nem foglalkozunk, és csak ráhagyatkozunk a Jóistenre. Fontos, hogy keresztény értékrend uralja az életemet, és a családom életét. Látom azt, hogy az a sok jó kegyelem, amit kaptunk, például, hogy a Szent Andrea birtok létezik, hogy a Szent Andrea szőlőbirtok 12 év alatt elképesztő sok szeretetet kapott, az nem nekünk köszönhető, halandó, gyámoltalan, sok hibát vétő bortermelőknek, hanem a Jóisten szeretetének. Gyakorlatilag így tálalta a borainkat, és segített bennünket a munkában. Úgyhogy ezért fontosabb számomra az, hogyha az igaz borról beszélünk, akkor igaz emberek legyünk, amennyire csak a gyarlóságunktól telik.
A napi munka során és a családi életben a hit milyen módon jelentkezik?
A napi imádságok megvannak a családdal közösen. Általában persze esténként, de nagyon igyekszem a legelső parancsnak is eleget tenni, tehát amikor liturgia van hétköznapi ünnepeken is, akkor mindenképpen először odamegyünk, és utána pedig foglalkozunk a munkával. Talán furcsállják a kollégáim, mert azért előkerül időszakonként a közös imádság a pincében is, különösen olyan események kapcsán, amikor a borok házasítása megtörténik, vagy palackozás előtt, hiszen tudjuk, hogy a megszentelődés és a szentség az áthat mindent. És hogyha többen imádkozunk, akkor annak nagy ereje van. Lehet, hogy ez egy kicsit szokatlan termelési gyakorlatnak tűnhet. Én így jól érzem magam, erősödnek a kollégáim is folyamatosan, és egyre több keresztény van a földön ezáltal. De hát ez az apostolkodásnak a lényege.
Semmiképpen nem akarnám a Gonoszt megidézni, de csak az imádkozás nem elég, azért ugye érteni is nagyon kell a tevékenységhez, és alaposan, tisztességesen, tisztán kell dolgozni. Tehát az nehéz recept lenne bármelyik borászat számára, hogy alaposan és gondosan imádkozzunk, valamint megfelelően keressük az Istennel a kapcsolatot, és akkor majd a boraink is jók lesznek annyira, mint a St. Andreának. A sikerhez sok egyéb is szükséges.
Nyilvánvalóan. Ha végiggondolom az életemet és abból indulok ki, hogy nem is tudtam, hogy én bortermelő leszek, de látva minden egyes mozdulatot, elég tudatosan építette fel a Jóisten ezt az ügyet. Talán az átlaghoz képest többet tanulhattam a szőlővel és a borral kapcsolatosan. A magam sajátosan gyámoltalan talentumain túl tudtunk lépni valami miatt, és megadta azt az elképesztő lelkesedést és elhivatottságot is, és hát a csodavárás örömét is, amit én a borban felfedezek, és ezt nem lehet másra lefordítani. Tehát valóban egyetértek azzal, hogy minden tőlünk telhető eszközzel a saját életállapotunknak megfelelően helyt kell állnunk kötelességgel, ki a bortermelésben a szőlőültetvényen, ki a rádió mikrofonjánál, és az orvosoknak, mindenkinek. És meg fog adatni az a kegyelem, amivel azt mondjuk, hogy a világban építettük ezt a teremtett világot és az Isten országát, meg jól csináljuk, amit csinálunk, és ez nagyon fontos. Az, hogy hiba van benne, az teljesen természetes, mert említettük, hogy van, aki nem alszik, de ezért kell ellenállnunk és állhatatosan, alázattal, és a legfontosabb, szeretettel cselekednünk, amíg csak tudunk.
Egy ilyen sikeres borászról azt gondolnánk, hogy gyermekkora óta borásznak készül. Ezek szerint nem, de akkor minek készült Lőrincz György? Milyen pálya felé indult, és hogyan terelődött a borászat felé?
Sportoló szerettem volna lenni. Mondjuk érdekes volt, azért vittek az uszodába először a szüleim, mert nagyon-nagyon beteges, vézna gyerek voltam. Kilencszer volt tüdőgyulladásom egyéves koromig, és akkor ez volt a tanács. Mindenesetre az úszásból vízilabda lett, és nagyon-nagyon lelkes voltam és nagyon komoly terveket szőttem magamban. Az biztos, hogy áldozatokat hoztam, rengeteget. A Kertészeti Egyetemre kerültem, mondhatjuk, hogy a Jóisten kegyelméből, hiszen Budapesten volt sok vízilabdaklub. Így én játszhattam, de legalább tanultam, a szüleim kedvéért. De úgy megszerettem a szőlőt és a bort, hogy ki sem tudom mondani. Világbajnok nem vált belőlem, bortermelő lettem. De az Isten mennyire jó, gyakorlatilag kimondhatatlan, az egyik fiam, aki 20 éves, most mutatkozott be a felnőtt vízilabda válogatottban. Nem találunk szavakat, hogy mik történnek.
Magyarországon óriási dolog a vízilabda-válogatott tagjának lenni, hiszen tudjuk, hogy milyen szintet jelent.
Elképesztő, hatalmas nagy adomány ez az egész családnak.
Négy gyermeket nevel a Lőrincz család, a legnagyobb borásznak készül, illetve már a pincészetnél is dolgozik, ha jól tudom.
Igen, május óta az alkalmazottam, úgyhogy nagyon-nagyon komoly, erős csapat kezd kialakulni. Persze, reméljük, a többiek is idővel, évek múlva csatlakoznak, és valóban közösen tudjuk a Szent Andrea borokat majd életre hívni. Gyuri fiam nagyon ügyes, tapasztalatokat is gyűjtött, hiszen már a világ több pontján dolgozott. Úgy ítélem meg, hogy az a lelkesedés őrajta is látszódik, mint amikor én elkezdtem, és amilyen lelkesedéssel én még vagyok a szőlő és a bor irányába. Megtermelte az első borait, elképesztő ügyes. A Grand Superior bor-jelöltjét is elfogadta az egri borbíró bizottság, ami nagyon nagy öröm. Úgyhogy épp most járjuk, úgymond, a világot közösen, ahova elhívnak bennünket, és az egri bort képviselni kell, és bátran tudom most már a fiamra is bízni az üzenet megfogalmazását.
Ifjabb Lőrincz György hol működik ügyesebben? A pincében a boroknál, vagy a szőlőben, netán mind a két területen?
A szőlőben sokkal nagyobb tudása van, hiszen nagyon örültem neki, ő az első évfolyamba került, ahol most már szőlőt és bort együtt oktattak. Annak idején, amikor én jártam egyetemre, akkor ez külön volt, és én elsősorban a borok területén kaptam mélyebb ismereteket. Ennek megfelelően most úgy tűnik, hogy a szőlészeti munkáért ő lesz a felelős a birtokon, de persze az az alkotás, az minden bortermelőnek a vágya, hogy egy bor a keze alatt szülessen meg, részt vegyen ebben. Ugye ez elsősorban a szüreti periódus, ahol valóban tud teret kapni, és az a periódus, amikor a borok összeállítása, tehát az egri borok házasítása történik, azt is természetesen közösen tudjuk csinálni, vagy a fiam, önállóan. De ahogy már említette, valójában az első az, hogy jó gyümölcs legyen, és ezért én úgy gondolom, hogy ő nagyon lelkesen fogja a szőlészeti munkát végezni.
Beszéltünk arról is, hogy mennyire fontos Önnek a család. Azt tudjuk, hogy a legidősebb fia már a pincészetben dolgozik. A család többi tagja miként kapcsolódik be a munkába?
A feleségem nagyon fontos szerepet tölt be. Azon túl, hogy persze mellettem van, és próbálja...
És névadója a pincészetnek.
És névadója a birtoknak. Hozzá a rendezvényszervezés, a vendégfogadás, kóstoltatás, a kiállítások, az arculat és ehhez tartozó területek tartoznak a birtokunkon. A kislányunk készül arra, hogy azt a diplomát, amit az andragógia területén szerzett, a rendezvényszervezésben is hasznosítsa, és a jövőt illetően a St. Andrea szőlőbirtokot is segítse tanácsaival vagy akár személyesen a munkájával. Középső fiunkról, aki vízilabdázik az Eger ob I-es csapatában, már volt szó, a legkisebb fiunk pedig az ajándék, aki 11 éves, és ami meglepő, hogy jelen pillanatban nagyobb tehetségnek tartják vízilabdában, mint a bátyját, aki most bemutatkozhatott a válogatottban. Sokan dicsérték már a legkisebb fiút is, aki okos, szeret a traktorral is foglalkozni, szívesen takarít a pincében, a szüretben is részt vesz a maga módján, úgyhogy van remény arra, hogy erősödjön még a birtok létszáma közvetlenül a családból. És persze, a testvéreink, akik egyre érzékenyebben tudják most már megérteni azt, hogy a bor, az több annál, minthogy egyszerűen megigyuk, és a szomjunkat oltsuk. Tehát érzik azt, hogy sok érzékenység, mélység, üzenet található minden egyes csepp borban.
Karácsony közelében arról is beszéljünk, hogy az ünnep, és ahhoz kapcsolódóan a hit hogyan jelenik meg a St. Andrea életében?
Az ünnep a mindennapokban is megjelenik számunkra, mert görög katolikus család vagyunk, mi hétköznap is ünnepelünk, amikor a szenteknek az ünnepéről megemlékezünk. Karácsony kitüntetett a mi életünkben is, ugyanúgy, mint a húsvét, és reméljük, hogy nem világias módon. Nagyon igyekszünk megélni liturgiával az ünnepnapokat, és persze törekszünk arra, hogy a család, a minél nagyobb család együtt legyen az ünnep alkalmával. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nálunk, a mi otthonunkba várjuk testvéreimet, a nagyszülőket, tehát hogy összegyűljön a nagy család, és örömmel tudjuk ezt eltölteni. Ez azzal is jár egyébként, és ezt egy kicsit nehezebben dolgozzák fel a borszerető rajongók, hogy vasárnap nálunk vasárnap van, ünnepkor meg ünnep. Mi igyekszünk arra koncentrálni, amire kell. Tehát ez azt jelenti, hogy a karácsonyi időszakban nem nagyon vagyunk nyitva, mert vannak fontos dolgaink.
Milyen bor kerül az ünnepi asztalra?
Az ünnepi asztalra sokféle bor kerül. Nagyon-nagyon szeretem azt, amikor a családtagoknak vagy barátoknak, akik ott vannak, kicsit erősíteni tudom a gasztronómiai kitekintésüket. Tehát minden ételhez próbálunk megfelelő bort választani, az úgynevezett borgasztronómiát megvalósítani. Ez egyre nagyobb hatásfokkal működik már, egyre jobban értik. Nagyon szeretjük egyébként a fehérborokat, elképesztően szeretjük Gyuri fiammal különösen Tokajt és Somlót. De a vörösborokból sem szokott hiány lenni, hiszen azért téli estéken is előkerülnek. Elsősorban az érzékenyebb borok ezek, ami a helyi értékeket jelenti, tehát itt a kékfrankosra, a kadarkára vagy a bikavérre gondolok, ezek azok, amik az asztalon megjelennek. Természetes, hogy a nagy, édes természetes borok is a desszert mellé odakerülnek nálunk az ételek mellé. Mindez egy izgalmas, nagy élmény szokott lenni. A bor, azon túl, hogy persze egy hatalmas nagy misztérium és nagy-nagy ajándék, a közösségi kapcsolatokat is bámulatosan tudja erősíteni. Tehát ez az, amit talán nagyon sajnálok, hogy sokan nem érzik, hogy sokkal többről van itt szó, mint az, hogy oltjuk a szomjunkat. De el fog ez jönni szerintem mindenki életében, de ehhez valószínűleg az kell, hogy olyan borélménnyel találkozzanak, ami lélegzetelállító, és utána nagy valószínűséggel menthetetlen lesz mindenki, szeretni fogja ezt nagyon.
Hanganyag: Kovács András István