Ez nagyon kedves Gábortól, köszönöm szépen. Szerintem másról szól az ott élőknek és másról szól esetleg az újságíróknak és talán más politikusoknak is. Az elmúlt napok történéseiben azt látom, hogy sokak ebben pártpolitikai lényeget és tartalmat látnak, illetve azt, hogy ez a bizonyos szimbolikus vagy lélektani pont, a kétharmad, az itt megtartható, illetve itt elveszíthető. Meggyőződésem, hogy akik ott élnek Veszprémben, azok számára, illetve Veszprém környékén, a választókerületben, azok számára ez arról szól, hogy lesz-e ismét az Országgyűlésben olyan képviselete a választókerületnek, amely képviselet, illetve aki képviselő odafigyel az ott élők gondjára, ismeri az ott élők gondját, tudja őket képviselni, és ehhez képest a kétharmad, a pártpolitika teljesen másodrangú dolog. Nem akarok álszent lenni. Egy országgyűlési képviselőválasztásnál fontos a pártpolitikai hovatartozás a választók számára is, hiszen orientáló pont, de mint a térség országgyűlési képviselője vagy volt országgyűlési képviselője mondhatom, hogy csak az lehet ott képviselő és csak az bírhatja az én támogatásomat, aki ott él, aki ismeri az ott élőket, ismeri az ott élők gondjait, mert egy egyéni választókerületi képviselő elsősorban a választókerületet képviseli és csak másodsorban a pártját.
Érthetem ezt úgy, hogy adott alkalommal ki is fogja fejteni mint uniós biztos, mint volt képviselő, mint volt magyarországi politikus ezt a fajta támogatást, ha lát olyan jelöltet?
Én uniós biztosként nem szólhatok bele a tagállamok belpolitikájába, ugyanakkor az nem tiltott dolog, hogy az ember politikai aktivitásban részt vegyen, ha nem ő a jelölt. Én, mint ahogy a bizottságban többen is vagyunk így, az európai néppárt biztosa vagyok, az Európai Néppárthoz tartozó biztos vagyok. Ez nem tiltott, sőt, ugyanúgy, ahogy a liberálisok, illetve a szocialista biztosok is tartják egymással a kapcsolatot, a néppárti biztosok is tartják egymással a kapcsolatot. Történetesen egy választási kampányban én mint néppárti biztos ugyanúgy részt vehetek az egyes rendezvényeken, mint szocialista vagy liberális társaim.
A politikai olvasatot ön hogy érti? Hol feszülnek ellentétek? Az egész magyar politikában, a Fideszen belül, vagy ennél szűkebb viták vannak?
A választással kapcsolatban? Úgy gondolom, hogy van egy nagyon éles vita a magyar politikai élet egészében. Ez a nagyon éles vita, ez nyilván összefüggésben van azzal, hogy lezárult a nagy választási kampányok időszaka, túl vagyunk az országgyűlési választáson, az európai parlamenti választáson, az önkormányzati választáson. A kormánynak el kell kezdenie kormányozni a szó szakpolitikai és kormányzati politikai értelmében. Közeledik a költségvetés, közeledik az adótörvények elfogadása egy olyan helyzetben, amikor szemmel láthatóan Európa nem lábalt ki a gazdasági válságból, sőt, a mostani adatok és a mostani előrejelzések azt mutatják, hogy nem is fog egyhamar kilábalni, következésképpen olyan lépéseket kell tenni, amely mindenképpen érdekeket sért. Van tehát egy nagyon erős belpolitikai vita, és talán az én választókerületem, ha lehetek ennyire nagyképű vagy öntelt, az én választókerületem egy nemes préda is, hiszen korábban is voltak arról cikkek, hogy ez most valóban a Fidesz választókerülete vagy Navracsics Tibor választókerülete. Nevezetesen az a többség, amit az én képviselőségem alatt sikerült felépíteni és amely a Fidesznek kedvez, ez az én személyemhez köthető, vagy inkább a pártpolitikai dimenzióhoz köthető, ez már, ezt a választókerületet egy értékes választókerületté tette, és nyilvánvalóan mindenki egy kicsit amúgy is szimbolikusnak tekinti ezt az időközi választást. Hogyha ehhez, hozzátesszük, hogy valóban arról van szó, hogy a kormánypártok kétharmados többsége áll vagy bukik ezen, akkor azt is mondhatjuk, hogy ez a szimbólum csak még erősebbé válik a mai belpolitikai küzdelmekben.
Milyen rendszert lát, ha lát Simicska Lajos indulási szándékának bejelentésében?
Ezt nem tudom, Simicska Lajost kellene megkérdezni. Soha nem szerettem mások tetteit magyarázni. Amikor szerettem, akkor még Török Gábor kollégája voltam, most már nem vagyok ebben a helyzetben. Nyilvánvalóan az ő részéről van egy kötődés magához a választókerülethez is és magához a városhoz is, de nyilvánvalóan van ebben vagy lehetnek ebben olyan politikai megfontolások is, amely talán egyfajta láthatóvá tétel, egyfajta pozíció megteremtését is célozzák. Ezt nyilván ő majd el fogja mondani, amikor a döntését nyilvánosságra hozza, hogy végül indul vagy nem indul.
Meglepte, amikor látta ezeket a híreket - nagyon frissek még, néhány naposak Török Gáboré is, Simicska Lajosé is...
Én Brüsszelben és Strasbourgban voltam hétfőn és kedden is -csak azért mondom, hogy hol voltam, hogy nem közvetlen élmény volt számomra, hanem ahogyan értesültem a magyar sajtóból, engem nagyon elkeserített a dolog. Egy kicsit olyan érzés ez, amikor, nem akarom megbántani a kívülálló, önként bejelentkezőket, de egy kicsit olyan érzés ez, hogy az ember ápolgat egy kertet, szépen gondozgat, és akkor egyszer csak megjönnek ott, és keresztülmennek rajta. Ismerem a veszprémi politikai térképet, ismerem, hogy kik azok az emberek, akik ott el szoktak indulni. Általam megbecsült, tiszteletreméltó emberekről van szó, akár LMP-s, akár MSZP-s, akár a jobbikos jelöltről van szó, hiszen Veszprémben megvolt az a nemes hagyomány, hogy egyrészt általában ottani emberek indultak, emlékeim szerint az utolsó olyan ember, aki nem veszprémi volt a választókerületben, az 1994-ben Csehák Judit volt, aki ott indult az egyik választókerületben az MSZP színeiben. Vagyis ismertük egymást a hétköznapokban, régóta ismertük egymást. Ebből adódóan a kampányoknak mindig volt egy olyan jellege, ami nem a személyeskedésre helyezte a hangsúlyt, hanem tényleg veszprémi ügyeket vagy a környékhez tartozó ügyeket vitattunk meg. Attól tartottam, hogyha most ezek az emberek, akik brahiból vagy éppen valamilyen taktikai megfontolásból vagy népszerűség vagy reklámszempontokból bejelentkeztek, tényleg elindulnak, akkor maga a veszprémi választási kultúra is ennek áldozatul esik. Én attól tartok, hogy ez a választókerület, ami egy jó hangulatú politikusi gárdával rendelkezett, függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartoztunk, áldozatául esik ennek a kampánynak.
Még egy utolsó kérdés Veszprémmel kapcsolatban. Fogja figyelni a történéseket?
Természetesen. Függetlenül attól, hogy földrajzilag éppen hol vagyok, minden idegszálammal ott vagyok, és a modern kommunikációs technikák most már lehetővé teszik, hogy ott is legyek.
Leszavazta a Junker által vezetett Európai Bizottsággal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt szerdán az EP. Mit mutatott meg ez a szavazás ön szerint?
Első körben azt mutatta meg, hogy működik az úgynevezett nagykoalíció, hiszen a szavazási eredmény is azt mutatta, hogy biztosan lehet számítani arra a néppárti-szocialista-liberális hármasra, amely gyakorlatilag a bizottság politikai hátterét jelenti. Másodsorban úgy érzem, azt is jelenti, hogy ma konszenzus van abban a tekintetben, hogy a bizottság előtt álló elsődleges feladat valahogyan megteremteni annak a feltételeit, hogy az Európai Unió kijusson abból a gazdasági válságból, amiben, most már azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag egyedül a jelentős gazdasági térségek közül, a világgazdaság jelentős gazdasági térségei közül ott van. És ebből adódóan biztosítani kell a mozgásteret és a cselekvési képességét a bizottságnak.
Hogyan érzékelték bizottságon belülről, mi volt a bizalmatlansági indítvány szándéka? Egyáltalán politikai szándék volt, vagy valami más?
Úgy gondolom, hogy a bizalmatlansági indítvány mögött alapvetően az apropó volt csak ez az adóelkerülési ügy. Ami valójában mögötte áll, az nem egy napi politikai konfliktus, hanem alapvetően az, hogy vannak bizonyos képviselők, bizonyos pártcsoportok, amelyek alapvetően nem tartják elfogadhatónak a Juncker-bizottságot. Vagy maga Jean-Claude Juncker személye miatt, vagy a politikai támogatottság miatt, vagy amiatt, mert magának a bizottságnak a hatásköreivel sem értenek egyet, illetve nem értenek egyet azzal a módszerrel, az ún. csúcsjelölti módszerrel, ahogyan Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnökének lett jelölve.
Ez a szavazás, annak a sikertelensége ezeket a vitákat eldöntötte vagy ahogy adódik, újból próbálkoznak bizalmatlansági indítvánnyal?
Ha meglesz a megfelelő számú aláírás, márpedig most úgy néz ki, hogy ez a helyzet előállhat szerintem, elképzelhető, hogy az elkövetkező öt évben fognak ezzel próbálkozni. Ugye a mostani Európai Parlament egy sokkal polarizáltabb, pártpolitikai szempontból sokkal polarizáltabb, mint amelyek a korábbiak szoktak lenni két okból. Egyrészt a hagyományos Európa-párti vagy integráció párti pártok, tehát a szocialisták, a liberálisok és a néppártiak nem mutattak fel túl jó eredményt az európai parlamenti választáson. Másrészről pedig azok a pártok, amelyek az európai integrációval szemben kritikát fogalmaznak meg, akár jobbról, akár balról, eléggé jól szerepeltek. Ez önmagában nem tette működésképtelenné az Európai Parlamentet, hiszen ez a hármas koalíció biztos többséget birtokol, de a vélemények szórtabban jelennek meg, sokkal erősebb az eddigiekhez képest az európai integrációt erről vagy arról az oldalról kritizáló pártok és politikusok hangja.
A bizottságot, amelyet támadtak, összekovácsolta a gyors támadás rögtön a megalakulás után?
Nem lehetett igazán veszélyesnek érzékelni ezt a támadást, pontosan abból adódóan, mert tudtuk, hogy a három nagy frakció támogatja a bizottságot, éppen ezért én azt hiszem, hogy komolyan nem vetődött föl annak a lehetősége, hogy a bizottság bukna. Az új bizottság most van egy összekovácsolódási folyamatban. Én azt mondanám, hogy inkább a befektetési csomag, amelyet szerdán mutatott be Jean-Claude Juncker az Európai Parlamentben, illetve az ennek előkészítésével kapcsolatos munkák voltak azok, amelyek összekovácsoltak minket. Hiszen itt nagyon intenzíven, november 1-jén kezdtük meg a munkát, és most, november 26-án bemutattuk már ezt a 300 milliárd eurót megcélzó befektetési csomagot, amely azt mutatja, hogy minden biztosnak nagyon komolyan és nagyon intenzíven kellett dolgoznia, hogy ez egy átfogó csomagként jelenhessen meg.
Csütörtökön volt a szavazás, szerdán volt a csomag bemutatása. Ez ugyanolyan, mint a mi politikánkban, hogyha valami fenyeget, akkor gyorsan érdemes megelőzni valamivel?
Azt hiszem, hogy ez inkább azt mutatja, hogy Jean-Claude Juncker sem érezte azt, hogy reális veszély lenne a bizottság bukása. Maga a szerdai vita is az Európai Parlamentben azt mutatta, hogy inkább a befektetési csomaggal foglalkoztak.
Az mit jelent, hogy minden biztosnak sokat kellett ezen dolgozni? Hogy megy ilyenkor a munkamegosztás? Ki találja ki a programot? Hogy kellett aládolgozni, mi volt ebben az apparátus meg az egyes biztosok szerepe, meg a biztosok szintjének a kettős megosztása hogy jött ebbe a képbe?
Új struktúrában dolgozik az Európai Bizottság. Ez azt jelenti, hogy vannak a mondjuk úgy, hagyományos biztosok, mint én is, aki valamely területért felel, és aki mögött van egy vagy több főigazgatóság. A főigazgatóság az nagyjából a magyar minisztériumoknak megfelelő, az a közigazgatási, kormányzati egység, amely a szakmaiságot, a szakmai előkészítő munkát és a szakmai hátteret hivatott biztosítani a biztosoknak. És a nevezzük így, hagyományos biztosok mellett vannak az alelnökök, az Európai Bizottság alelnökei, akik alapvetően három csoportba sorolhatók. Egyrészt Frans Timmermans, aki az úgynevezett első alelnök. Õ az, aki Jean-Claude Junckert helyettesítheti és aki a jogalkotási folyamatban is vétójoggal rendelkezik, fogalmazzunk úgy, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, hogyha magyar analógiát keresünk. Federica Mogherini, a külügyi főképviselő, aki speciális státuszban van, hiszen ő nem olyan biztos, mint mi vagyunk, mert őt, akárcsak a bizottság elnökét, az Európai Tanácsnak kellett jóváhagynia, illetve kineveznie, és vannak az alelnökök, az egyéb alelnökök, akik egy-egy kijelölt téma összefogására hivatottak. Mögöttük nincsen főigazgatóság, vagyis ők nem irányítanak kvázi minisztériumot, hanem ők a biztosok munkáját kell hogy összefogják. Ilyen Jyrki Katainen, volt finn miniszterelnök, aki a munkahelyteremtés, gazdasági növekedés, befektetések csoportot fogja össze, és ő volt a felelőse ennek a befektetési csomag kidolgozásának is. Õ egy munkacsoportot működtet, azokat a biztosokat hívja ebbe a munkacsoportba, akik ezekhez a célokhoz, munkahelyteremtés, befektetés, gazdasági növekedés a saját területükről valamivel hozzá tudnak járulni. Én az oktatás révén, illetve a kultúrán belül az úgynevezett. kreatívipar révén vagyok érintett ebben a munkacsoportban. Minden biztos ilyenkor abban érdekelt, hogy valahogy, ha van egy új fejlesztésű program, akkor abban részt vegyen. Részt vegyen a portfóliója, hiszen ez jelenthet számára finanszírozást, fontosságot, láthatóságot, megnyilvánulási lehetőséget. Az én portfóliómon belül az alapvető feladat az volt, hogy az oktatás mint stratégiai befektetés jelentőségét tudjam hangsúlyozni és be tudjam tenni a befektetési csomagba. Ez elég jól sikerült, az oktatás egyik központi cél, ahova várunk befektetéseket.
Ez technikailag úgy működik, hogy az ön mögött álló kvázi minisztériumot felkérte, utasította, hogy dolgozzák ki azt a javaslatcsomagot, és ezt vitte az alelnök elé?
Igen.
Akinek ezt meg kellett tárgyaltatnia és igent mondani az elnökkel?
Ahol munkacsoport-ülésen megbeszéljük. Az Európai Bizottság döntéshozatala egy, a magyar kormányzati döntéshozatalnál sokkal szabályozottabb és sokkal cizelláltabb döntéshozatal. Itt nemcsak a biztosoknak van szerepe, hanem a döntéshozatal korábbi fázisaiban az engem képviselő kabinetfőnökömnek, illetve a kabinetfőnök-helyettesemnek is a korábbi fázisokban olyan szerepe van, hogy ők nyilatkoznak, de ők tulajdonképpen az én nevemben nyilatkoznak. Tehát nincsenek magánvélemények. Én és a kabinetem mint az én kollektív énemben olvad össze, és ebből adódóan amikor megszervezzük a munkát, amikor az előkészítés zajlik, akkor egyrészt a főigazgatóságnak megadjuk a feladatot, másrészt pedig a főigazgatóság által elkészített előkészítő anyagból gyúrjuk össze a mi szakpolitikai álláspontunkat, és ezt képviseljük a döntéshozatal különböző fázisain én magam, illetve a kabinetfőnököm és a helyettes kabinetfőnököm.
Az apparátusnak mekkora önmozgása van? Mennyire kellett önnek mint biztosnak, amikor javaslatot tett, kész anyagból dolgozni? Mert az idő nagyon rövid volt, nehéz elképzelni, hogy valami teljesen újat csináltak volna ennyi idő alatt.
Így van, és hát nagyon nagy az önmozgás. Egy szakpolitikán belül radikális változás ilyen rövid idő alatt nem is lehet, és azt is gondolom, hogy általában nem is szükséges. Hiszen önmagában azt látom, hogy eléggé kikristályosodott és eléggé egyértelmű és közmegegyezésnek örvendő, hogy például az oktatási reform tekintetében a tagállamok milyen irányba mennek. A különbség inkább abban van, hogy van, aki már elvégezte ezt a feladatot, sikerrel jutott túl rajta, van, aki elvégezte, de belebukott, van, aki még a közepén van, és van, aki pedig éppen most gyürkőzik, hogy elvégezze. De ha megnézzük a vonalakat, bármelyik ország oktatáspolitikájába belenézünk vagy akár az Európai Unió oktatáspolitikai dokumentumaiba belenézünk, akkor 70-80 százalékban ugyanazokkal az elsődleges célkitűzésekkel találkozunk. Tehát ilyen értelemben nagy az önmozgása. Hangsúlyokon lehet változtatni, de jelen esetben, ugye valóban három hetünk volt arra, hogy elkészítsük. Nekem az volt a célom, én úgy gondoltam, hogy akkor tudunk jól szerepelni, ha minél több konkrét javaslatot teszünk bele, hiszen nyilvánvaló, nemcsak az elkészítése volt nagyon sürgős ennek a befektetési csomagnak, de minél hamarabb fel is kell mutatni valamit, ami már ennek eredményeként indul el. A befektetési csomag alapötlete, alapjavaslata a magántőke és a közszféra együttműködése a befektetésekben. Itt a cél az, hogy egy jelenleg meglévő, 21 milliárd eurós pénzügyi magra vonzzunk 300 milliárd befektetést, ami nagyon ambiciózus. Tehát egy eurónak tizenöt eurót kell megmozgatnia, ami egy nagyon-nagyon ambiciózus cél. Általában amikor az innováció, kutatásfejlesztés területén, amikor ilyenről beszélünk, akkor a multiplikátorhatás legjobb esetben öt-hat-hétszeres szokott lenni. Itt tizenötszörös, az egy nagyon nagy szám. Nekünk az volt a feladatunk, hogy olyan tervekkel álljunk elő, amelyre a befektetők is azt tudják mondani, hogy látjuk a kontúrjait. Nem kell félteni a pénzt, mert ez nem egy valamikor majd a távoli jövőben megvalósuló dolog, hanem erre adunk pénzt, mert ez meg fog valósulni az elkövetkező három évben.
Jó, de azt mondják erre, akik már részletesen olvasták, hogy ebben van innováció, nem vissza nem térítendő pénzről, hanem garanciavállalásról és visszatérítendő pénzről van szó. Ez lényeges eleme?
Úgy gondolom, hogy lényeges eleme. Egyrészt mind a kettőben benne van a kockázatvállalás a másik oldalról is. Az Európai Unió nincsen ma abban a helyzetben, hogy még több pénzt tudjon visszatérítés-mentesen osztani. Elég sok pénz megy így is ki, hiszen, hogyha belegondolunk, a strukturális alapok, a kohéziós politika, a mezőgazdasági politika, a vidékfejlesztési politika területén rengeteg olyan pénz van, amely támogatásként megy ki, amit valójában ilyen értelemben nem kell visszafizetni. Itt most kifejezetten az lenne a cél, és talán ebből a szempontból nagy jelentősége van annak, hogy a koncepció kidolgozója, Jyrki Katainen, aki korábban pénzügyminiszter volt Finnországban, aztán pedig miniszterelnök, és aki valóban egy nagyon szigorú költségvetési politikával vezette át Finnországot egy nagyon nehéz időszakon. Az ő felfogása szerint pénzt nem adunk ingyen.
Mivel tudják rávenni a pénzzel rendelkező magánbefektetőket arra, hogy ne valahol máshol, nagyobb profittal forgassák a pénzüket, hanem kockáztassanak, és ezt itt költsék.
Pontosan ez az az alapvető kérdés, amiről nagyon-nagyon sokat vitatkoztunk, és amin áll vagy bukik a befektetési csomagnak a sikere is és ilyen értelemben az európai gazdasági növekedés, az Európai Unió gazdasági növekedésének a sorsa vagy a kezdete. Véleményem szerint - és mi ezt képviseltük végig - azzal tudjuk rávenni a befektetőket, hogyha azt mondjuk, hogy az európai gazdasági növekedésnek más térségek gazdasági növekedéséhez képest alapvető megkülönböztető vonása az, hogy nagy tudásigényű gazdasági növekedést tudunk felmutatni művelt, képzett, jól használható munkaerő áll rendelkezésre, ezért továbbra is szükségünk van fenntartani egy nagyon erős, versenyképes oktatási rendszert. Ma az Európai Unió kevesebbet fordít az oktatási rendszer működésére a GDP átlagában, mint az úgynevezett BRIC országok, tehát Brazília, Kína és a többiek. Elmaradtunk átlagban. Brazília is óriási ráfordítással modernizálja az oktatási rendszerét, teszi versenyképessé. Mi itt elmaradtunk. Ez ronthatja hosszú távon azt a minőséget, ami az európai gazdasági növekedés és általában az európai gazdaságok megkülönböztető vonása. És a másik ilyen, amit még inkább hangsúlyozok ugyan, de ebben még nem tudtam jelentős eredményt elérni, ez a kreatív ipar megkülönböztetett jelentőséggel való kezelése, ugyanis amiben az európai gazdaságok jók, az a kreativitás.
Mit ért kreativitás alatt?
Formatervezéstől kezdve az informatikán keresztül azt láthatjuk, hogy ha ma a világon bárhol minőségi terméket akarnak nézni, amelyben újszerű, de elegáns, jó minőségű, versenyképes, az nagyrészt ebből a Milano, Amszterdam, Köln, Frankfurt övezetből jön, amihez egyébként szigetként Magyarország is nagyon jól tud csatlakozni. A magyar design Európa-hírű, világhírű, szerintem ennek kellene megteremteni egy szerves összenövesztését. Itt ugyanis vezetők vagyunk, itt meg tudjuk tartani továbbra is a vezető pozíciónkat.
Mikor fogják látni a magánbefektetők, hogy annak az ajánlatnak, amit a bizottság eléjük tesz, megvan az oktatási lába, vagy hogyan fogják fejleszteni? Ez önhöz tartozik.
Igen, nagyon sok olyan terület van, ahol már működnek ezek a struktúrák. Hogy egy példát mondjak, éppen, mivel Budapesten van a székhelye az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek, amely elsődleges feladata mind a mai napig, hogy úgynevezett tudás és innovációs közösségeket hozzon létre, amelyek tipikusan három oldal szereplőiből állnak, az oktatás, felsőoktatás tipikusan, a kutatás, tudományos kutatás, illetve a piac szereplői állnak össze és alkotnak tudás- és innovációs közösséget. Eredetileg pár évvel ezelőtt indult ez a kísérlet. Több témában vannak ilyen tudás- és innovációs közösségek Európa-szerte, vagy az alternatív energiához, vagy a klímához kötődő kutatásokat végeznek rendkívül sikeresen. És itt már működik az, amit elvárunk a befektetési csomagtól is, hogy a magántőke lásson fantáziát a kínált befektetési lehetőségekben, és jelenjen meg befektetőként. Ezek az úgynevezett tudás- és innovációs közösségek, például itt az én portfóliómnál, hiszen hozzám tartozik az Európai Innovációs Technológiai Intézet, a közeljövőben, két héten belül két további újabb ilyen tudás- és innovációs közösséggel gyarapodnak. Az egyik a nyersanyagok felhasználásával kapcsolatos kérdéseket nézi meg, itt keres innovációt, a másik pedig már társadalomtudományi, a demográfiai folyamatokkal, illetve az öregedéssel, az öregedő társadalmakkal fog foglalkozni.
Az Aréna teljes adását meghallgathatja, ha ide kattint.Hogyan próbálják meggyőzni a magánbefektetőt? Ha az adott projektet jónak is látja, hogy leküzdje az általános bizalomhiányt, hogy ne rettenjen vissza az adott ország bürokráciájától, túlszabályozottságától, és azt mondja, hogy adom a pénzem.
Az uniós szintű projektekkel több olyan kutatási irány van, sőt, több olyan kutatási program van, ahol az Európai Unió, már mint kutatási egység a saját szervezeti hálózatára vagy saját kutatói hálózatára közvetlenül tud végezni kutatásokat, adott esetben alkalmazott kutatásokat is. Két nagy egységet említenék meg, mind a kettő része a portfóliómnak. Az egyik a már említett Európai Innovációs és Technológiai Intézet, amelynek Európa különböző országaiban vannak olyan kutatócsoportjai, amelyek konkrét kutatási feladatokat végeznek például a robottechnika területén, informatika területén európai vagy éppen nem európai, hanem más multinacionális cégekkel szoros együttműködésben. Vannak kutatási irányok, amelyek például az autóiparban kifejezetten komoly feladatokat végeznek el az úgynevezett okos ipar, vagy az okos gyárak, a minél inkább személyi specifikus, humanizált termékek kialakításának terén. De az oktatásban is hasonlóképpen, például diszlexiások gyógyítása területén folynak ugyancsak informatikai kutatások piaci cégekkel együtt. Van egy másik nagy intézményhálózat, ami szintén az én tárcámhoz tartozik, ez a Joint Research Centre névre hallgató, magyarul talán Egyesült Kutatási Központnak nevezhető olyan hálózat, amely számos kutatási központtal rendelkezik az Európai Unió országaiban a nukleáris kutatásoktól kezdve az informatikáig számos olyan terület van, ahol az Európai Unió alkalmazásában álló kutatók, világszínvonalon lévő kutatók folytatnak, mondhatjuk azt, hogy már nem nemzeti, hanem uniós kutatásokat. Tehát a befektetők találhatnak olyan kutatási területeket, amelyekre, hogyha azt mondják, hogy ők bizalmatlanok egyébként az egyes tagállamok bürokratikus eljárásaival és a többiével szemben, közvetlenül az unióval kerülnek interakcióba.
Ki, hol és milyen elvek szerint fogja eldönteni, hogy mi az, amihez az unió közpénzt meg garanciát ad és kér hozzá magánpénzt?
Létrejön egy olyan alap, amelyben ez a 21 milliárd eurós, mondjuk így, hogy készpénz- és garanciaállomány bekerül. Ez alapvetően két helyről jön, egyrészt a bizottságtól, másrészt pedig az Európai Befektetési Banktól. Ez az alap rendelkezik majd egy olyan kormányzó testülettel, amely egyrészt stratégiai döntéseket hoz, másrészt pedig életre hív egy olyan független értékelő szakértőkből álló testületet, amely az egyes jelentkezéseket és az egyes pályázatokat értékeli. Ezalatt létezik egy, mondjuk úgy talán, hogy pályázati cső, pályázati csatorna, amelynek a résztvevői, az itt lévő egységek folyamatosan figyelik az európai uniós mezőnyt, az esetleg ott megvalósuló kezdeményezéseket, hogy melyek azok, amelyekre érdemes felfigyelni, amelyeket azonosítani lehet mint olyan kezdeményezést, ami jó, támogatást érdemel és megfelel a kritériumoknak, és ezeket behúzza, hogy aztán kerüljenek föl. Tehát van egy proaktív monitorozás is, figyelési tevékenység a megindult kezdeményezésekre, és van másrészt egy olyan lehetőség is, hogyha valaki pályázik, akkor úgy kerüljön be az értékelés. Fontos és a magyar gyakorlattól kicsit talán idegen, hogy az európai uniós támogatási rendszernek egyik alapvető kritériuma az, hogy elinduljon a kezdeményezés. Tehát aki elindítja, és ezt Magyarországon ugye azért nehéz talán megvalósítani, mert pénzhiány van. Nálunk azért szoktak az emberek pályázni az Európai Unióhoz, hogy megvalósítsák az elképzeléseiket.
Hogy egyáltalán elinduljanak a garázsból.
Így van. Az Európai Unió is jól mutatja ezt. Általában az utófinanszírozási rendszere is, viszont az egészet úgy építette föl az elmúlt időszakban, hogy elinduló kezdeményezésekre kapcsolódnak rá, löknek egyet rajta, segítenek, felgyorsítják egy kicsit, és aztán ismét kiszállnak belőle, amikor már úgy tűnik, hogy révbe ért, elért egy bizonyos volument. Ezt kell valahogyan összehangolni, hogy a közép-európaiak ne essenek ki ebből, hiszen egy jogos félelem a közép-európai országoktól az, hogy...
Nincs tőke.
Igen, nálunk nincs tőke, és ne az legyen az egész befektetési csomagnak a vége, hogy, mondjuk Franciaország építhet egy újabb TGV-t, mert valóban, az is versenyképességet növel, hogyha Franciaország épít egy TGV-t, de közben tudjuk, hogy a közép-európai országoknak óriási problémáik vannak. Éppen ezért egy nagyon fontos pont volt a tárgyalás során annak a rögzítése, hogy az új befektetési csomag nem okozhat semmilyen kárt, egyrészt a már elfogadott programokban, ez főleg nekünk fontos, a partnerségi megállapodásban elfogadott fejlesztési programokban, másrészt pedig a kohéziós politikában. Ugye megint csak tipikusan mi közép-európaiak vagyunk a célország, nem okozhat semmilyen csorbulást a befektetési csomag megvalósulása.
Mekkora kockázat elviselésére tervezik a rendszert? Mert nyilván a piacon százból száz dolog nem lehet sikeres. Ezek között is lesz olyan, ami megbukik és elviszi a pénzt.
Hát igen, ezért viszonylag alacsony egyébként a garanciaösszeg is, mert kis kockázatú dolgokban gondolkodunk, nyilvánvalóan olyan befektetésekről van itt elsősorban szó, amelyeknél jó az esély a megvalósulásra. Elsősorban a közlekedési infrastruktúra, ahol nem igényel túl nagy kockázatot, mondjuk egy út vagy egy vasútvonal megépítése, hiszen általában könnyen be lehet állni egy állami beruházás vagy egy állami és magánberuházás mellé még garanciaadóként, vagy éppen az oktatás, ahol szintén könnyen számon kérhető és könnyen ellenőrizhető folyamatokról van szó. Ebből a szempontból a kockázatos piaci manőverek, én azt hiszem, hogy nagyjából ki is esnek a befektetési csomag látóköréből.
Például az oktatásban az egyes nemzetállamok oktatási rendszere fog ehhez valamilyen módon kapcsolódni?
Úgy gondolom, hogy igen. Van nekünk egy, a befektetési csomag mögött vagy mellett álló, nagyon fontos stratégiai dokumentumunk, az Európa 2020 dokumentum, amelynek az egyik stratégiai pontja az oktatás, az oktatás fejlesztése, amelyben szerepelnek célok is az oktatáspolitika számára. Például egy olyan cél, hogy az úgynevezett korai iskolaelhagyók, tehát akik az iskolai végzettség elérése előtt elhagyják az iskolát, ez a tanulónépesség tíz százalék alá csökkenjen, másrészt pedig a felsőoktatásban részt vevők negyven százalékos arányt érjenek el, de ezen túlmenően is vannak olyan célok, mint például az oktatási rendszer egészének átalakítása abból a szempontból, hogy a foglalkoztatási képessége növekedjen az iskolát elvégzőknek. Tehát mi erre azt szoktuk mondani, hogy gyakorlatorientáltabb legyen a képzés. Ezek olyan irányok, amelyek a befektetési csomag számára is útmutatók, tehát, ha egy ország ilyen reformprogramokkal pályázik és ehhez tud társítani, mondjuk a szakoktatás területén piaci szereplőket, akik azt mondják, hogy látnak abban fantáziát, hogy a szakképzési rendszert úgy alakítsák át, hogy abban ők is részt vesznek mint gyakorlati képzési hely vagy gyakorlati oktatók. És erre pénzt is adnak, az állami is, a költségvetés is ad be pénzt, hogy ezt az átalakítást megtegyék, akkor én jó esélyt látok arra, hogy akkor az Európai Unió is beszáll.
És ha valaki azzal akar pályázni, hogy humán tudományokkal, joggal, politológiával, társadalomtudománnyal, demográfiával akar foglalkozni, kaphat ilyen pénzt?
Önmagában nem zárja ki. Most nagyon messze vagyunk a befektetési csomagtól, és egyre inkább közeledünk az oktatási rendszer problémáinak az alappontjaihoz. Ez sokszor felvetődik, hogy ez a bizonyos foglalkoztathatóság központi elemmé tétele akár a felsőoktatásban, ez a bölcsészettudomány és a jog halálát jelenti-e, vagy a bölcsészképzés és a jogi képzés halálát jelenti-e, hiszen nyilvánvalóan elsődleges megközelítésben egy informatikus, egy villamosmérnök, egy gépészmérnök sokkal inkább rendelkezik úgymond piacképes vagy gyakorlatias tudással, mint, mondjuk akár egy jogász, akár egy filozófus.
Végez, azonnal belép és termel egy informatikus.
Így van. De ha a másik oldalról nézzük, és egy kicsit eltávolodunk a hagyományos, általunk hagyományos társadalomtudományi megközelítéstől, akkor azt láthatjuk, hogy igenis, itt is lehet gyakorlatias képzést folytatni. Például más országokban - ezt a hallgatóimnak el is szoktam mondani - politológust nemcsak arra alkalmaznak, hogy úgymond politikai elemzéseket tegyen a rádióban, televízióban, újságokban, hanem nagyon sok politológust vesznek föl cégek. Az összehasonlító politikatudománynak nagyon komoly jelentősége van egy cég beruházási stratégiájának a meghatározásában. Hogyha egy amerikai cégnek arról kell döntenie, hogy Pakisztánban, Csádban vagy Magyarországra fektessen-e be, akkor nyilván egyrészt megnézik a gazdasági mutatókat, megnézik a GDP-t, de megnézik a politikai berendezkedést is. Milyen főbb szereplők vannak? Milyen pártok? Milyen elképzelések vannak a jövőre vonatkozóan? Ki lehet egy befektetésnek a politikai haszonélvezője és a többi. Vagyis akár a filozófiának, akár a szociológiának, akár az irodalomtudománynak, akár a politikatudománynak is lehetnek olyan gyakorlati hasznosítási módjai, amit lehet erősíteni a felsőoktatásban és amely a versenyképességet szolgálhatja.
Olyan közelebbi célokat akar-e vagy tud-e szolgálni, mint biztos, mint, mondjuk a magyar nyelvű oktatás helyzete ott, ahol magyarok vannak, Szlovákiában, Romániában és máshol.
A tárcámhoz tartozó terület a nyelvi sokféleség és a kisebbségi nyelvhasználat mint problémakör is, amelyről mi hajlamosak vagyunk azt gondolni, és talán ebből a szempontból így mindig ilyen félénken fogalmazunk uniós színtéren, hogy ez egy magyar probléma. Holott én azt látom, már az elmúlt három-négy hét alatt is azt tapasztalhatom, hogy egy valódi európai szintű problémáról van szó. Ami nekünk megjelenik, mondjuk úgy, hogy a szomszédos országokban lévő felsőoktatási intézményeknél esetleg meglévő vagy meg nem lévő magyar nyelvű oktatás és ennek a fejlesztése, védelme, megtartása és a többi, ez nagyon sok etnikai vagy nyelvi csoport számára Nyugat-Európában is feladat. A baszkok számára, a kelták számára, a walesi nyelv használata, illetve ennek a felsőoktatásban való megteremtése vagy megőrzése, a katalán nyelv, és lehetne sorolni. Rengeteg olyan probléma merül fel ezzel kapcsolatban, ami szerintem most még ugyan nincs ott az Európai Unió horizontján, hiszen az Európai Unió általában nemzeti, etnikai, regionális kérdésekkel csínján bánt egészen mostanáig, de úgy gondolom, hogy az elkövetkező tíz-tizenöt évben egyre intenzívebbé válik nemzeti szinten, így nagyon könnyen megjelenhet uniós szinten is.
Mi a legfontosabb feladata az ifjúsági portfólióban?
A legnehezebb része a tárcámnak, hiszen ha vannak igazán nagy vesztesei a gazdasági válságnak, akkor ez pont az ifjúság. Vannak olyan országok, ahol ötven százaléknál magasabb az ifjúsági munkanélküliség, és Európai Unió-szerte is azt mondhatjuk, hogy az ifjúsági munkanélküliek száma egy majdnem Magyarországnyi mennyiség, ami nagyon súlyos problémát jelent. Már csak azért is, mert ennek az egyik társadalmi következménye az, hogy a fiatalok, akik nem kapnak munkát, nem kapnak lehetőséget arra, hogy belépjenek ezekbe a társadalmakba, nemcsak gazdaságilag, de politikai értelemben is kirekesztetté válnak. Vagyis nő és radikalizálódik az európai tagállamokkal szemben, illetve magával az európai integrációval szembeni ellenérzés is, ami különösen élesen jelenik meg Hollandia, Nagy-Britannia esetében, ahol sok olyan fiatal van, korábban bevándorlók vagy bevándorló szülők gyermekei, akik most visszatérve a közel-keletre, Irakba, Szíriába, az Iszlám Állam zsoldjába állnak, az Iszlám Állam katonái lesznek. És egyfajta kulturális szakadást is láthatunk. Amit itt tudunk tenni, vannak persze szakpolitikai eszközök, az ifjúsági garancia, amely próbálja segíteni a fiatalokat az elhelyezkedésben, a szakképzés megújítása, amely, mint említettem, arra nyújtanak lehetőséget, hogy jobb elhelyezkedési esélyekkel rendelkezzenek, de nagyon fontos az, hogy a fiatalokat képviselő szervezeteken keresztül kapcsolatba kerüljünk ezekkel a szervezetekkel, és próbáljuk meg behúzni őket a döntéshozatalba, érezzék magukénak az Európai Uniót is. Én múlt héten pénteken voltam éppen Kolozsváron első biztosként, aki részt vett az Európai Ifjúsági Fórum éves tisztújító közgyűlésén, és ott állapodtunk meg éppen arról, hogy az én részvételem egyben egy új fejezet kezdetét is jelenti. Egy olyan párbeszédet kell folytatni, amely egyrészt a fiatalok szempontjainak megjelenítését eredményezi majd, másrészt pedig a fiatalok számára biztosítja a beleszólás lehetőségét. Van egy ambiciózus célom, hogy a különböző kommunikációs csatornákat is igénybe véve az elkövetkező öt évben egymillióval több fiatalt szólítok meg, azaz különböző fórumokon, vagy éppenséggel a Twitter, a Facebook és egyéb lehetőségek révén próbáljunk kapcsolatba kerülni azokkal a fiatalokkal, akik esetleg nem tagjai ilyen szervezeteknek, úgy érzik, hogy kiszorultak a társadalomból, úgy érzik, hogy Európa elfeledkezett róluk, és próbáljuk meg őket visszahozni.
De tud arra garanciát vállalni - ön nyilván komolyan veszi őket -, hogy a bizottság is komolyan veszi őket? A hangjukat.
Ez az én feladatom, hogy komolyan vegyék őket. Nekem küzdenem kell azért, hogy a fiatalokat komolyan vegyék, mint ahogyan küzdenem kell azért, hogy ez európai integráció ne csak jogszabályok és intézmények összessége legyen, hanem jelenjenek meg benne a polgárok is. Noha az állampolgárság mint témakör nem hozzám tartozik, alapvetően belügyi és igazságügyi kérdés, és alapvetően a jogi dimenziója jelenik meg az uniós polgárságnak, de nekem a kultúra, az ifjúság, az oktatás és a sport révén gyakorlatilag az állampolgárság tartalmát kell hoznom. A részvételt, a közösségiséget, illetve meg kell találnom azokat a pontokat, amelyek minket, európaiakat, függetlenül attól, hogy magyarok vagyunk, svédek vagyunk vagy portugálok vagyunk, mégis valahol összeköt. A földrajzi elhelyezkedésen túl valami, azok az örökség, az érzelmi kötelékek, amely minket mégiscsak valahogyan egy közös családhoz sorolnak. Ez az én feladatom. Az elkövetkező öt évben azért ez kevés idő ahhoz, hogy áttörést érjünk el, de ha sikerül ebbe az irányba elindulni, az már akkor egy nagyon komoly eredmény.
A sport is ott van. Akar és tud belelátni a sport piszkos ügyeibe?
Mivel a sport sok tekintetben nem átlátható ma még sajnos, ezért nem látok bele a sport ügyeibe, de nekem nincs is hatásköröm arra, hogy egyfajta európai rendőrként vagy európai fogyasztóvédelmi hatóságként a sport professzionális részében rendet tegyek. Bár nagyon érdekes, mert tegnap éppen Párizsban tárgyaltam az ottani sportminiszterrel, és ő azt mondta nekem - és számomra ez újdonság volt -, hogy sajnos ma már a professzionális sport problémái mellett megjelenik a szabadidős sport problémája is. Mert nagyon sok esetben a dopping, ami most már elég jól ellenőrizhető a professzionális sportban, megjelenik a szabadidős sportban, megjelenik az amatőr versenyeken, az amatőr sportolók körében, és ezt eddig nem figyeltük. Röviden, nekem arra nincsen hatásköröm, hogy ebbe belelássak. Nekem arra van hatásköröm, hogy az Európa Tanáccsal, a doppingellenes szervezetekkel, a sportszövetségekkel együtt a professzionális sportot próbáljam arra rászorítani, hogyha már itt több milliárdos üzletekről van szó, márpedig, hogyha a labdarúgást nézzük, akkor ott már egyértelmű, más sportágak esetében is közel járunk ehhez, akkor a több milliárdos üzletekkel együtt járó átláthatóság feltételeit is kezdjük kialakítani és ösztökéljem erre ezeket a szervezeteket.
De olyan eszközei vannak, mint, mondjuk a tévéközvetítések rendszerének megváltoztatása? Onnan azért rettentő pénzek jönnek.
Hát az audiovizuális politikán keresztül, ami nem hozzám tartozik, hanem Günther Oettingerhez tartozik, az Európai Bizottságnak elvileg vannak piacszabályozási lehetőségei, illetve magán a versenyjogon belül is vannak. Nekem mint biztosnak nagyjából annyi hatásköröm van a professzionális sport vonatkozásában, amit gyakoroltam is a múltkor, amikor a FIFÁ-t felszólítottam arra, hogy a vizsgálati anyagát, amely a foci világbajnokságok rendezési jogának odaítélésével kapcsolatos vizsgálati anyag, hozza nyilvánosságra.
Tömegsport ügyében ennél, most már úgy hívják, hogy közösségi sport, van több hatásköre? Meg tudja lökni?
Szeretném meglökni. Annyi hatásköröm van, hogy van 300 millió euró a költségvetésben.
Ez sok vagy kevés?
Hát ha forintra átszámoljuk!
Ahhoz képest, mi a feladat. Ahhoz képest?
Ahhoz képest a feladat az, hát persze, hogyha úgy gondoljuk, hogy az egész közösségi sportot most kell megújítani és pénzzel kell megújítani, akkor nagyon kevés. De hogyha arra gondolunk, hogy 2015 szeptembere lesz az első, amikor megrendezhetjük az európai sporthetet, 2015 szeptember második hetében - a hallgatókat is kérem, hogy már most írják be a naptárjukba -, először Európában lesz egy európai sporthét. Hogy ez hoz-e áttörést az európai szabadidős sportban, vagy pedig ez ugyanolyan lesz, mint az időnként rosszul sikerült európai akciók, hogy hát jó, ezt is letudtuk, és semmit nem tett hozzá, ez rajtunk múlik. Ez rajtam és a munkatársaimon, illetve az európai polgárokon. Én abban bízom, hogy tekintettel arra, hogy én stratégiai jelentőséget tulajdonítok a szabadidős sportnak, a szabadidős sport számomra nemcsak a testmozgás, hanem közösségépítés is. És itt csatlakozik tulajdonképpen az általános törekvésemhez, hogy az Európai Unió legyen egy európai közösség is. Ebből adódóan én szeretném, hogyha ennek révén, a szerepvállalás révén az európai szabadidős sport is egy új lendületet kapna.
Van-e dolga az amerikai cégek kultúrafogyasztásban és terjesztésben betöltött monopóliumával? Google, You Tube stb.
Igen, igen, lesz dolgom. Az elkövetkező időszak, 2015 egyik nagyon-nagyon fontos két témája közül az egyik a szerzői jogok európai reformja, amelynek az egyik alapvető kérdése a Google, illetve általában az internet, a digitalizáció kérdése, a szerzői jogok ilyen jellegű felhasználása. Ez egy hosszú történet lesz. Most fogunk majd csak januártól elindulni. Rengeteg konfliktus, rengeteg érdeket kell számításba venni, és sok fog sérülni is. Ezek valóban érzékeny kérdések. Azt látom, hogy ma az Európa kulturális életében, különösen francia támogatással rendkívül érzékeny a filmkészítéstől kezdve a szerzői jogokig az amerikai jelenlét kivédése, illetve ennek valahogyan a kezelése.
De lát már valami olyan elvet, amelyek mentén a szerzői jogokat újra lehet rendezni? Mondok egy példát. Lehet, hogy nem ilyen lesz, hogy aki a hasznát élvezi az alkotásnak, az valamit fizessen is az alkotást létrehozónak? Ilyesmi?
Igen, nagyon érdekes, mert van egy a fogyasztók részéről, ami azt mondja, hogy demokratizáljuk, úgymond a műalkotásokat és legyen ingyen hozzáférhető minden, hiszen az a legjobb. Másrészt pedig a művészek részéről, akik pedig azt mondják, hogy ingyen nem lehet semmit sem. Nekik ez a munkájuk. nekik ez a munkájuk gyümölcse, és csak úgy tudjuk biztosítani a magas szintű alkotómunkát, hogyha ezt meg is fizetjük. Itt kell valahogy majd eltalálni a jó egyensúlyt. Nagyon nehéz lesz.
Az Európai Parlamenttel milyen az egyes biztos viszonya? Be kell mennie? Meghallgatják?
Igen, be kell mennie. Bizottsági ülésekre be kell mennie. Időnként plenáris ülésekre be kell mennie. Létezik itt is kérdés. Természetesen más és nem annyira kiélezett formában, mint a nemzeti parlamentekben, de ilyenkor ott kell lenni és folyamatos személyes kapcsolatot kell tartani a releváns, jelen esetben a kulturális bizottság elnökével és fontosabb tagjaival.
És a Tanáccsal van a biztosnak viszonya?
Hogyne, a biztos ott van az aktuális tanácsi formáció ülésén. Ez az én esetemben a kulturális minisztereket, oktatási minisztereket, ifjúsági, sportminisztereket jelenti. Amennyiben ilyen tanácsülés van, nekem ott kell lennem. A bizottság, ugye ilyenkor általában a napirendi pontok előadója, illetve meghallgatva a tagállami álláspontokat, utána viszi tovább a napirendi pontot, tehát módosítja vagy véglegesíti a tervezeteket, tehát ott kell lennem, és képviselnem kell az Európai Bizottságot.
A kultúra területén, ha szűken vesszük, a biztosnak van dolga? Tehát nem a terjesztés, nem a You Tube, nem a Google, hanem a kultúra megszületése, előállítása területén?
Van egy nagyon-nagyon fontos program, a kreatív Európa, amelynek kifejezetten fontos szerepe van a kultúra finanszírozása szempontjából. Éppen másfél hete adtam át az Európai Unió irodalmi díjait, amelyben most már 37 ország vesz részt, fiatal írókat neveznek be, és minden évben 13 ország kapja meg rotációs rendszerben, 13 ország fiatal írója kapja meg ezt a díjat, aki ezáltal lehetőséget és pénzt kap arra, hogy lefordítsák a műveit más európai nyelvekre. Tehát egyfajta promóció, segítés, a mobilitás és az áramlás segítése itt a dolgon, illetve olyan programok működtetése, meghirdetése, amely pénzt juttat a kultúrába bizonyos prioritások mentén.