"Az ember életének a legkiszámíthatóbb és legnyilvánvalóbb élménye az, hogy mindnyájan, akik megszülettünk, egyszer meg is fogunk halni. Ez olyan megrázó élmény, ami az ember jövőjét is érinti, akár úgy, hogy rádöbbenünk, hogy most mi következünk, az előttünk járó nemzedék után most rajtunk a sor, amit örökségül kaptunk a szüleinktől, nagyszüleinktől, azt most nekünk kell továbbvinni, akár pedig úgy, hogy az ember szembesül azzal a ténnyel, hogy mi lesz akkor, ha én is meghalok. Egy filozófusnál olvastam azt a gondolatot: mindenki egyedül hal meg. Ezért szánjunk időt arra, hogy megálljunk a szeretteink sírjánál" - mondta Beer Miklós.
"A magyar népnyelvünkben a mindenszentek ünnepe és a halottak napja tulajdonképpen átfedi egymást, pedig a két fogalom nem egészen ugyanazt jelenti. Ez egy hosszú fejlődésnek az eredménye, a mi utóbbi történelmünkben és a magyar kultúrkörben kialakult tradíciója van. Ilyenkor az emberek valami belső indíttatásból fontosnak érzik, hogy gondoljanak a szeretteikre és meglátogassák a temetőben a sírjukat" - fogalmazott a Váci Egyházmegye püspöke.
"A Mindenszentek ünnepét az egyház diadalünnepeként üljük meg és ezt kifejezésre is juttatjuk a ruháinkkal: fehér, aranyos, díszes miseruhát ölt a pap ezen a napon. A délelőtti órákban tartjuk az ünnepi miséket a templomban, egy nagy ünneppel akarjuk a hőseinket, az egyház szentjeit tisztelni. A Halottak napja, november 2-a, a vigília ünnep, kimegyünk a temetőbe és egy gyászszertartásban emlékezünk a halottainkra, ott gyújtjuk meg ünnepélyesen a gyertyáinkat, amelyeket elviszünk a szeretteink sírjához a feltámadás hitének kifejezéseként" - mondta Beer Miklós.
A néphagyomány szerint mindenszentekkor és halottak napján hazalátogatnak a halottak - mondta az InfoRádiónak nyilatkozó néprajzkutató. Tátrai Zsuzsanna szerint a két ünnep rávilágít arra a furcsa kettősségre, hogy az emberek szeretnének találkozni a halottaikkal, másrészt azonban azt is szeretnék, ha a temetőben maradnának.
"Ez abban nyilvánult meg, hogy ételt készítettek a hazalátogató halottnak, világítottak gyertyával, hogy körül tudjon nézni. Nagyon sok vidéken az volt a szokás, hogy a halottak temetőben tartására a koldusokat, szegényeket a temető kapujában megkínálták, vitték nekik kenyeret, cipót, hogy imádkozzanak a család halottaiért, és így a halottak a temető kapuján belül maradnak" - mondta Tátrai Zsuzsanna.
"A halloween egyre erőteljesebben tör be a magyar szokásvilágba, az is a halottak lelkének, szellemének elhárításáról, valamilyen módon történő elijesztéséről szól. Az az érdekes a halloween hagyományában, hogy a kivilágított tök nálunk Luca napkor volt divat. Az óvodákon, iskolákon keresztül ez a már amerikanizálódott szokás is sokkal erőteljesebben hat, mint gondolnánk" - fogalmazott a néprajzkutató. Arról szól, hogy elriasszuk azt a természetes emberi félelmet, amit a halállal szemben érzünk - tette hozzá Tátrai Zsuzsanna.