küldi a legtöbb képviselőt az Európai Parlamentbe (EP), a vasárnapi választáson a németek 96 mandátum sorsáról döntenek, ami az új összetételében 751 tagú uniós parlamenti közgyűlés több mint 10 százalékát jelenti.
Az országban az EP-választások történetében először nincs bejutási küszöb, ami növeli a kisebb pártok esélyét a mandátumszerzésre, és emelheti a választási részvételi arányt, mert a kisebb pártok szavazóbázisa általában erősen elkötelezett. Valamennyi nagyobb párt szerint javítani kell az EU hatékonyságán és csökkenteni kell a bürokráciát.
Az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) kivételével minden párt javasolja, hogy hatalmazzák fel az EP-t a törvényalkotás kezdeményezésének jogával. Az AfD viszont a nemzeti parlamenteket erősítené, bevezetné az uniós jogszabályok elleni nemzeti vétó intézményét.
A nagyobb pártok között árnyalatnyi különbségek érzékelhetők, a konzervatívok és a liberálisok az euró stabilitását, a baloldali pártok inkább a gazdasági növekedés és a munkanélküliség elleni harc fontosságát hangsúlyozzák.
A kivétel az AfD és a bajor CSU, amely az euroszkeptikus párttal szinte versenyt futva fogalmaz meg az uniós integrációval kritikus üzeneteket, például szorgalmazza a szociális ellátórendszer védelmét a "szociális turistáktól". Ez a hangvétel azzal magyarázható, hogy a CSU minden eszközzel mozgósítani akarja a nemzeti érdekeket kiemelő üzenetekre fogékony szavazótáborát, mert az a veszély fenyegeti, hogy alulmarad az újonc, tavaly alakult AfD-vel szemben, ami komoly presztízsveszteség lenne.
Az AfD az első euroszkeptikus párt, amely jelentős befolyással bír Németországban. A legutóbbi mérések szerint a voksok 7 százalékát szerezheti meg. A csak Bajoroszágban iduló CSU a tartományban ugyan 50 százalék körüli eredményt érhet el, de ez szövetségi szinten csupán nagyjából 7 százalékot jelent.
Franciaországban ugyancsak vasárnap tartják az európai parlamenti választásokat, amelyeken a választópolgárok 74 képviselőt választhatnak meg az országos pártlistákról.
Az OpinonWay közvélemény-kutatóintézet legfrissebb felmérése szerint az élen nagy harc várható a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) és a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) között. Az előbbi a szavazatok 23, míg a Marine Le Pen fémjelezte utóbbi formáció 22 százalékra számíthat. A harmadik helyen az alig 16 százakon álló, kormányzó szocialisták futhatnak be.
Az EU-ról kialakult kép sokat romlott Franciaországban, ezért az UMP jelszava az "eurorealizmus", jelmondata pedig : "Franciaországért cselekedjünk Európában". Ezzel a jobbközép azt üzeni, hogy EP-képviselői ezentúl elsősorban a nemzeti érdekeket fogják védeni Brüsszelben.
A párt olyan erős üzenet köré szervezi a kampányt, mint az uniós bővítés leállítása, a határok jobb védelme, a gazdasági konvergencia megerősítése. Az ellenzéknek az is a célja, hogy a márciusi helyhatósági választásokhoz hasonlóan nemzeti jellegűvé tegye a voksolást és a népszerűtlen szocialista elnök megbüntetésére buzdítson.
Az elmúlt években szalonképesebb arculatot öltött, magát se jobbra, se balra nem soroló FN nem annyira a saját programjával (bevándorlásellenesség, az eurózónából való kilépés) kampányol, hanem az általános Európa-ellenes hangulatot és az eurót ért bírálatokat, valamint a kormány népszerűtlenségét próbálja a maga malmára hajtani.
A pártelnök Marine Le Pen szerint az EU által a kormányra kényszerített diktátumok következménye a magas munkanélküliség, a vásárlóerő romlása és a szociális dömping, valamint a bankok érdekeit védő jobboldallal és szocialistákkal szemben pártja az egyetlen erő, amely a fizetésből élők szociális jogait szem előtt tartja.
A szocialisták a populizmus és a nacionalizmus európai erősödésének veszélyeire figyelmeztetnek, a "Válasszuk meg a mi Európánkat" jelszóval pedig a megszorítások liberális időszaka után szociálisabb és szolidárisabb irányváltással szeretnék visszaadni az erőt az EU-nak.
Nagy-Britanniában - mint minden népképviseleti választást - az idei európai parlamenti választásokat is csütörtökön tartják, de a végeredményt a többi EU-tagállamban lezajlott EP-választások végéig nem hozzák nyilvánosságra.
A brit választók többségét meglehetősen hidegen hagyja, hogy kik között oszlik meg a 73 brit EP-mandátum: az előrejelzések 35 százalék körüli részvételi arányt jósolnak, ami hozzávetőleg 10 százalékponttal alacsonyabb a legutóbbi EP-választás átlagos európai részvételi arányánál.
A két legnagyobb brit parlamenti erő, a kormányzó Konzervatív Párt és az ellenzéki Munkáspárt nem elsősorban egymással, hanem az első számú "közös ellenséggel", a legnagyobb brit EU-ellenes politikai erővel, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjával (UKIP) van elfoglalva, különös tekintettel arra, hogy a legutóbbi felmérések szerint a UKIP számíthat a legtöbb szavazatra, 31 százalékos támogatottsággal.
A pártra - amelynek elsődleges politikai célkitűzése Nagy-Britannia kivonulása az Európai Unióból és az uniós társállamokból érkezők szabad betelepülésének felszámolása - az előző, 2009-ben tartott EP-választásokon 16,5 százalékot kapott, vagyis ha a közvélemény-kutatási adatok helytállónak bizonyulnak, a UKIP a csütörtöki brit EP-választásokon csaknem megkétszerezné támogatottságát.
A Konzervatív Párt és a Labour is az EU-bevándorlás szigorításának folyamatos napirenden tartásával próbálja fékezni a UKIP előretörését.
Olaszországban hetvenhárom európai mandátumra pályáznak a pártok jelöltjei a vasárnapi voksoláson, amelyet néhány olasz tartományban időközi helyhatósági választások kísérnek. A mostani voksolás belpolitikai tesztnek számít több mint egy évvel a 2013-as olasz parlamenti választások után. Európai programról keveset hallani.
A Matteo Renzi miniszterelnökkel a századik napjához közelítő római kormány és a legnagyobb kormánypárt a balközép Demokrata Párt (PD) támogatottságát méri fel a kormányzás és a megkezdett reformok folytatásához. A Beppe Grillo vezette 5 Csillag Mozgalom (M5S) a római parlament után Strasbourg bevételére készül és győzelem esetén a Renzi-kormány elmozdítására. A Hajrá Olaszország (FI) a jobbközép szavazótábort akarja visszaszerezni a pártelnök Silvio Berlusconira adócsalásért kiszabott ítélet után. A felmérések a PD-nek 33, az M5S-nek 25 százalékos, a FI-nek 20 százalék alatti eredményt jósolnak.
A három párt a tavalyi olasz választásokon majdnem fej-fej mellett végzett. Az európai választás a pártpolitikus Renzi-Berlusconi és a civil mozgalmat vezető Grillo közötti leszámolás pillanatának ígérkezik. A december óta tartó európai kampány a finisben Grillóval szembeni PD-FI koalícióba váltott át.
A PD Európa-párti, a Brüsszelt és Angela Merkelt támadó M5S erősen Európa- és euró-ellenes, a FI a kettő között ingadozó kampányt folytat.
Ausztriában ugyancsak vasárnap szavaznak. Az országban élő 6,4 millió választásra jogosult 18 képviselői hely sorsáról dönthet. Ez eggyel kevesebb az eddigi mandátumok számánál.
A Market intézet egy héttel a választások előtt készült közvélemény-kutatása szoros versenyt mutat az élen: eszerint az Osztrák Szociáldemokrata Pártra (SPÖ) 23, az Osztrák Néppártra (ÖVP) 21, az Osztrák Szabadságpártra (FPÖ) 20 százalék szavazna. A liberális Zöldek és az osztrák parlamentbe csak tavaly bejutott új liberális konzervatív párt, a NEOS 16-18 százalékot remélhet.
A felmérés szerint 2009-hez képest akár hét százalékot is erősödhet az euroszkeptikus, bevándorlásellenes FPÖ. Ugyanakkor elemzők rámutatnak, hogy a pártnak nehézséget okozhat mozgósítani híveit az európai választásokra.
Nem indul a választáson a szintén euroszkeptikus párt, a Hans-Peter Martin Listája nevű tömörülés, amely legutóbb 17 százalékot ért el.
A kampányt egyrészről a gazdasági válsággal összefüggő témák, másrészről olyan szlogenek uralják, amelyek "jobb", illetve "más" Európát ígérnek és az európai politika alakításában való aktív részvétel lehetőségére mutatnak rá.
Belgiumban a szavazópolgárok szintén vasárnap járulnak az urnák elé, hogy megválasszák az ország 21 EP-képviselőjét. Az országban a legutóbbi államreform értelmében, a spórolás jegyében egyszerre, egy napon tartják a törvényhozási, a regionális és az EP-választásokat.
Miután Belgium nem nemzetállam, hanem három nemzeti kisebbség kényes politikai egyensúlyán és hatalommegosztásán alapuló egységes királyság, ezért az EP-választásokat is három választókerületben tartják; a 21 képviselőből tizenkettőt a hollandul beszélő flamandok, nyolcat a franciaajkú vallonok, és egyet a belgiumi német kisebbség választhat meg.
A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján a flamand nacionalisták a legnépszerűbbek, akik három képviselőt küldhetnének az EP-be. Flandriában a nacionalistákat az Európai Néppárthoz tartozó Kereszténydemokrata Flamand Párt követi, amely 2 EP-képviselői helyre számíthat, a Flamand Liberálisok és Demokraták támogatottsága két mandátumra lehet elegendő, és ugyanilyen eredményre számíthat a flamand és a szövetségi kormánykoalícióban is résztvevő Másik Szocialista Párt (sp.a) és a flamand zöldpárt is.
A 8 vallon EP-mandátum közül hármat szerezhet meg a jelenlegi belga kormánykoalíció legnagyobb pártja, a Szocialista Párt, és két helyre tehet majd szert Strasbourgban a szintén kormányon lévő liberális Reformer Mozgalom (MR).
A kampányt belpolitikai kérdések uralják, amit viszonylag ellensúlyoz, hogy az uniós intézmények központjaként a belga főváros a gyújtópontja az európai pártok közötti versengésnek, amely leginkább a pártok által állított, az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázó jelöltek kampányában érhető tetten. Brüsszelben érezhető leginkább az Európai Parlament által megfogalmazott kampányszlogen igazsága: ez most más, vagyis, hogy most nagyobbnak látszik a tét. A lisszaboni szerződés értelmében ugyanis már az EP, és nem az állam- és kormányfők tanácskozása választja meg az Európai Bizottság elnökét.
Hollandiában a közvélemény-kutatási előrejelzések szerint az unióellenes, egyben idegengyűlölő, szélsőjobboldali populista Geert Wilders Szabadságpártja kiválóan szerepelhet a csütörtöki választásokon, sőt, akár a legtöbb szavazatot is begyűjtheti a pártok versenyében. Ennek ellenére senki sem számít arra, hogy az ország kilépjen az EU-ból, miként azt Wilders szeretné.
Az ország 26 képviselőt juttathat az EP-be, mégpedig bejutási küszöbérték nélküli listás választási szabályok szerint.
A holland Szabadságpárt a legutóbbi "rendes" parlamenti választásokon 15,5 százalékot kapott, a 2012-ben tartott előre hozott választáson azonban már csak 10,1 százalékot. Ehhez képest a legutóbbi, 2009-es EP-választáson még 17 százalékot szereztek Wildersék. Elemzők szerint amikor nem az ország sorsát leginkább meghatározó nemzeti parlamenti választás van napirenden, hanem az Európa-politikáról kérik ki a polgárok véleményét, akkor az átlagosnál nagyobb hangsúlyt kap a "miért hagyjuk, hogy élősködjenek rajtunk" kérdésfeltevés.
Mindemellett Hollandiában mindig is nagyon magas volt az EU-tagság támogatottsága, és ez máig nem enyészett el, bár a
kilencvenes évek közepe óta fokozatosan csökken.
Lengyelországban 4-5 párt juthat be az Európai Parlamentbe, köztük meglepetésre egy élesen unióellenes formáció, és alacsony részvétel várható a vasárnapi választásokon.
A felmérések az ellenzéki, nemzeti konzervatív, Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság (PiS) néhány százalékpontnyi fölényét mutatták a kormányzó, jobbközép liberális, Donald Tusk miniszterelnök vezette Polgári Platform (PO) felett, de a különbség a legújabb közvélemény-kutatásokban kiegyenlítődni látszik. Van olyan felmérés is, amely a PO csekély előnyét jelzi.
Harmadik helyre várják a Baloldali Demokratikus Szövetséget (SLD), és előreláthatólag átlépi az 5 százalékos választási küszöböt a kormánykoalíció kisebbik pártja, a Lengyel Parasztpárt (PSL) is.
Nagy valószínűséggel bejut az EP-be a veterán politikus, Janusz Korwin-Mikke által vezetett, parlamenten kívüli, EU-ellenes Új Jobboldali Kongresszus (KNP).
Lengyelországnak az idei évtől kezdve 51 hely jár az EP-ben. Ebből a PO és a PiS 19-19-et, az SLD 7-et, a PSL és a KNP 3-3-at szerezhet.
Szlovákiában szombaton tartják a választásokat, az országra jutó kvótának megfelelően 13 EP képviselő jut majd a parlamentbe. A mandátumokért 29 politikai párt és mozgalom jelöltjei küzdenek. Az EP-be való bekerüléshez 5 százalékos választási küszöböt kell túllépni, erre 5-6 pártnak lehet esélye.
Mivel az első szlovákiai EP-választáson 17, öt évvel később pedig 18 politikai párt vagy koalíció állított jelöltlistát, a mostani adatok azt jelzik, hogy a hagyományos politikai elit mellett egyre többen látnak lehetőséget az uniós politizálásban. Ezzel szemben a választók többségét kevésbé érdeklik az uniós szintű történések és a választások, amit a korábbi EP-voksolásokon is kinyilvánítottak az EU-n belül tapasztalt legalacsonyabb részvételi aránnyal. Egy aktuális felmérés szerint most hétvégén is alacsony részvételi arány várható.
Szlovákiában az összes többi választási kampányhoz képest az EP-választások kampánya a legkevésbé jelentős, a pártok jelszavai általánosak, s inkább a belpolitikai témák és a bevett pártszimpátiák mentén próbálják megszólítani a választókat.
Csehországban 21 képviselői helyért az idén rekordszámú 38 párt és mozgalom indul.
Milos Zeman államfő döntése alapján a választásra pénteken és szombaton kerül sor, tehát a cseh hagyományoknak megfelelően ismét két napon át lehet majd voksolni.
A legfontosabb kampánytémák a munkahelyteremtés, az európai bürokrácia csökkentése, az euró, a cseh nemzeti érdekek védelme és a migráció voltak.
A legutóbbi felmérés szerint a választást az Igen (ANO) nyerheti 20 százalékkal, ami 6 mandátumot jelentene. A további mandátumok várható megoszlása: TOP 09 és a CSSD 4-4, a kommunisták 3, míg a Virradat és az ODS 2-2 mandátum.
Románia a vasárnapi szavazás után 32 képviselőt küld a megújuló Európai Parlamentbe: ezekre a helyekre 15 párt és nyolc független jelölt pályázik.
A közvélemény-kutatások szerint Románia az európai szocialisták (PES) frakciójába küldi a legtöbb (14-16) képviselőt, a jobboldali pártok pedig várhatóan 10-12 képviselőt juttathatnak az uniós törvényhozásba, beleértve az európai néppárti (EPP) tagsággal rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 2-3 képviselőjét.
Várhatóan nem jut EP-képviselethez szélsőségesnek, vagy euroszkeptikusnak minősülő párt. Az Eurobarométer szerint uniós szinten Romániában (és Észtországban) a legmagasabb arányú (a lakosság 58%-a) az EU-ba vetett bizalom. A román pártoknak mégsem sikerült igazi európai témákra irányítani a közfigyelmet a kampány során, mert a mostani voksolásnak a románok inkább a belpolitikai erőviszonyok pontos felmérése tekintetében tulajdonítanak jelentőséget a novemberben megrendezendő államfőválasztás előtt.
Ez alól csak az RMDSZ képez kivételt, amely a közösségi érdekképviselet fontos színterének tekinti Brüsszelt, egyebek mellett azért, mert azt próbálja elérni, hogy az uniós jogalkotás szintjére emeljék az őshonos nemzeti közösségek védelmét. Az RMDSZ ellen nem indul más magyar jelölt, így választási eredménye - a hagyományosan alacsony román részvétel mellett - csak mozgósítási képességén múlik.
Szlovénia nyolc európai parlamenti helyéért összesen 92 jelölt indul 16 különböző listán. A május 25-i voksolás azonban a felmérések szerint nem hozza lázba a szlovéneket, így a korábbiakhoz hasonló alacsony részvételre lehet számítani.
Elemzők szerint az EP-választást a politikusok inkább az előre hozott választások főpróbájának tekintik, a vasárnapi voksolást követően lesz még néhány hónapjuk arra, hogy a parlamenti választásokra felkészüljenek.
Egy április végi felmérésből az derült ki, hogy a kétmilliós ország lakossága leginkább az ellenzéki, jobbközép Szlovén Demokrata Pártot támogatja, a megkérdezettek 13,4 százaléka voksolna Janez Jansa volt miniszterelnök pártjára. A második helyen a lemondott miniszterelnök, Alenka Bratusek - április végén hivatalosan még meg sem alakult - pártja végezne 12,2 százalékkal. A balközép szociáldemokraták csak a dobogó harmadik helyére juthatnának fel 9,4 százalékkal. Nem szerepelne viszont jól Bratusek egykori pártja, a Pozitív Szlovénia. Zoran Jankovic ljubljanai polgármester vezetésével csak 5,5 százalékos támogatottságot kapott a válaszadók körében. Érdekesség viszont, hogy a válaszadók 16,6 százaléka nem szándékozik az urnák elé vonulni 25-én.
Egy másik felmérés szerint a választásokon jelentős sikert érhetnek el a nacionalista pártok, az elemzők pedig mindezt az euroszkepticizmus növekedésével magyarázzák. Az országban csökken az unió támogatottsága, habár Szlovénia 10 évvel ezelőtti csatlakozása óta a leggyorsabban felzárkózó országnak számít.