A Magyarság Házában Felzárkóztunk vagy lemaradtunk? Tíz éve az Európai Unióban címmel - a Külügyminisztérium szervezésében - tartott tanácskozás keddi kerekasztal-beszélgetésein egyebek között a bővítés politikai és intézményi hatásairól folyt vita, emellett az akkori tagjelölt országok főtárgyalói cseréltek eszmét a csatlakozási tárgyalások időszakáról és az azóta eltelt időben mutatkozó eredményekről.
Az elsőként említett beszélgetést vezető Schöpflin György, az Európai Parlament fideszes képviselője az MTI kérdésére úgy értékelte, a résztvevők valamennyien azon az állásponton voltak, hogy a bővítés mind az uniót, mind az új tagországokat erősítette. Hozzátette: azt is látni kell azonban, hogy a bővítés nem volt egyértelmű siker, mert azóta bizonyos hátrányok is megmutatkoztak, és "a felzárkózás sem teljesen úgy sikerült, ahogyan azt tíz évvel ezelőtt reméltük".
A képviselő kifejtette azt is: a tíz éve csatlakozott és a régebbi tagok kezelésében sokszor még mindig mutatkoznak különbözőségek, bár "nem annyira az intézmények mindennapi működésének kontextusában". Pozitív példaként még ma is jóval gyakrabban említik a régebbi tagállamokat, mint az újabbakat - mondta.
Ezen a beszélgetésen részt vett Helen Wallace, a London School of Economics egyetem professzora, az elsősorban társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó British Academy tagja, Christian Danielsson, az Európai Bizottság bővítési főigazgatóságának főigazgatója, Josef Janning, a European Council on Foreign Relations nevű páneurópai kutatóműhely főmunkatársa és Györkös Péter nagykövet, Magyarország EU melletti állandó képviseletének vezetője.
A magyar nagykövet egyebek között kiemelte, hogy a csatlakozással mindenkinek az élete megváltozott, a régebbi és az új tagországokban is. Hangoztatta: nem igazolódtak azok a félelmek, hogy nem fog működni a belső piac, nem okozott komolyabb gondot az uniós agrárpolitika és a belső felzárkóztatási (kohéziós) politika finanszírozása sem, és az intézményrendszer is kellő hatékonysággal működik. Látni kell ugyanakkor, hogy az uniós integráció még nem fejeződött be - tette hozzá.
Christian Danielsson arra helyezte a hangsúlyt, hogy a tíz évvel ezelőtti bővítés nyomán növekedett az EU globális súlya, és jó tapasztalatot jelent a további bővítés szempontjából is.
Helen Wallace egyebek között megemlítette, hogy ma már másféle választóvonalak vannak az unióban, mint a bővítés előtt, mint például az euróövezeten belüli és azon kívüli államok.
Josef Janning hangoztatta, hogy a bővítés hatással volt az EU-n belüli politikai kultúrára is, hiszen a népesebbé vált szervezetben át kellett alakítani az egyeztetési folyamatot, és újra meg kellett találni az egyensúlyt a nemzeti függetlenség és az unión belüli együttműködés között.
A volt főtárgyalók eszmecseréjén - amelyet Szűcs Tamás, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője irányított - jelen volt Juhász Endre magyar, Ján Figel szlovák és Jan Truszczynski lengyel főtárgyaló. Csehországot Jana Reinisová külügyi főigazgató képviselte, aki annak idején szintén a tárgyalások egyik felelőse volt.
Juhász Endre utalt arra, hogy a csatlakozás sikerének három feltétele a politikai akarat, a felkészültség és az eredményes csatlakozási folyamat. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország nagyon hamar célul tűzte ki az uniós csatlakozást, és az erre vonatkozó politikai akarat egyik kormányzatban sem kérdőjeleződött meg. Megemlítette, hogy a folyamat előkészítésében Martonyi János jelenlegi külügyminiszter is kiemelt szerepet játszott.
Valamennyi főtárgyaló hangsúlyozta az uniós csatlakozási folyamat és tagság pozitív hatását a visegrádi együttműködésre is. Figel úgy fogalmazott, hogy a térség ennek köszönhetően az együttműködés egyik jó példája lett. Jana Reinisová rámutatott, hogy a hidegháború után azért is elsöprő volt az uniós tagság támogatottsága, mert az integrációs törekvés szimbolikus volt, azt jelezte, hogy ezek az országok az egységes Európához kívánnak tartozni.
Truszczynski azt is kifejtette, hogy a sikeres csatlakozáshoz szükség volt arra, hogy nemzeti szinten is sikerüljön politikai konszenzust teremteni.
Úgy vélték, hogy az uniós tagság egyes országok közvéleményében csökkenő támogatását unión kívüli tényezők is okozták, például a nemzetközi gazdasági válság. Hozzátették, hogy lehet és kell lépéseket tenni a támogatás növelése érdekében, például több és jobb információ nyújtásával.