A vádirat szerint az elsőrendű vádlott H. Csabát 2011 márciusában azzal hívta fel egy ismerőse - K. Attila, az ügy másodrendű vádlottja -, hogy nézzen utána, milyen céllal, milyen ügyben idézték be tanúként a rendőrségre.
Az elsőrendű vádlott hivatali helyzetével visszaélve még aznap belépett a rendőrség nyilvántartási rendszerébe és a vádhatóság szerint jogosulatlanul betekintett a büntetőügy adataiba: ki és milyen bűncselekmény miatt tett feljelentést, illetve kiket hallgattak meg addig tanúként az ügyben. A csalás miatt indított büntetőügy adatait H. Csaba közölte a másodrendű vádlottal.
2011 májusában egy másik ismerőse kért segítséget az elsőrendű vádlottól: T.Ernő - az ügy harmadrendű vádlottja - azért hívta fel rendőr ismerősét, hogy megtudja, milyen ügyben hívták be tanúként a Debreceni Rendőrkapitányságra fiatalkorú unokáját.
Amikor H. Csaba szolgálatban volt, kollégája jelszavával belépett a nyilvántartási rendszerbe, utánanézett a folyamatban lévő büntetőügy részleteinek, majd telefonon közölte a harmadrendű vádlottal, hogy az Oroszlányi Rendőrkapitányság megkeresése alapján egy csalás ügyben hallgatják ki unokáját tanúként.
2011 júniusában egy autóra vonatkozó adatok miatt hívta fel a rendőrt a negyedrendű vádlott, M. István, s a két ismerős másnapra személyes találkozót is megbeszélt.
A vádirat szerint az elsőrendű vádlott ebben az esetben jelvényszámát megadva a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletvezetőjét kérte meg, hogy a központi számítógépes nyilvántartásból kérje le az autó adatait: ki a tulajdonosa, illetve hogy áll-e körözés alatt a jármű. Később az elsőrendű vádlott közölte a negyedrendű vádlottal a gépkocsi tulajdonosának nevét és lakóhelyét is.
Az ügyész próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést indítványozott valamennyi vádlott esetében.