Az ilyen rendkívüli szárazság belefér a rendszerbe. Volt a múltban is ehhez hasonló. Nagyon nehéz bizonyítani, hogy a szélsőségek növekedtek, de sok vizsgálat van, és most már azért ez a kérdés úgy nagyjából meg van fogva. A szakemberek, akik vizsgálják a statisztikákat, már egyetértenek abban, hogy a szélsőségek növekednek. Nemcsak a szárazságok, hanem a rendkívüli csapadékok is, vagy az olyan csapadékos periódusok, amik gondot okoznak. Én a könyvinterjúban azt próbáltam kiemelni többek közt, hogy a legfontosabb Magyarország esetében a víz, az azzal való gazdálkodás kérdése. Magyarországon nagyobb terület van árvízveszély helyzetében, mint Hollandiában. Magyarország Európában ilyen szempontból a leginkább sújtott terület, ami következik abból, hogy a legmélyebben fekszik. Ennek megfelelően Magyarországon két évszázadra visszamenőleg kitűnő vízügyi szakemberek voltak, és óriási munka folyt ezen a téren. A legutóbbi években nehéz helyzetbe került a vízügy, mert valahogy a társadalom teljesen félreérti azt, ami ezzel kapcsolatban történik, vagy aminek történnie kellene. Rossz a múltbeli árvízvédelem abból a szempontból, hogy nem lehet gátak emelésével megoldani tovább már a dolgot. Víztározókat kell építeni például.
Ezeket már építik.
Igen, építik is. Azt mondom, amit a hazai szakemberek mondanak, csak nekik szükségük van a támogatásra, mert a társadalom egyáltalán nem érti annak a fontosságát, amit a mi vízügyi embereink csinálnak. Két probléma van: időnként túl sok víz van, időnként meg túl kevés. Erre egészen nyilvánvalóan az a megoldás, hogy tározókat kell építeni.
Megfelelő ütemben halad-e ez az építkezés, illetve nincs-e az ország már most elkésve?
Ezt nem lehet elég gyorsan csinálni. Rengeteg jó példa van már, akit érdekel, elmehet Akasztó környékére, ott csináltak szikes tavakat. Nagyszerű ötlet, és egy horgászparadicsom is egyúttal. Olyan idegenforgalmi potenciálja lenne a Duna- és Tisza-menti területeknek, hogy ha ott tárolók épülnének egyébként hasznosíthatatlan területeken, elhomályosítaná még a Balatont is, mert a Balatont már tönkre tették.
Beépítettség szempontjából?
Igen, beépítettség szempontjából. De a vízgazdálkodásilag próbálják helyre hozni a tavat, bár a szennyezés is nagy probléma volt. Viszont például a Duna-mentén még vannak területek, ahol olyan idegenforgalom jöhetne létre, mint ami Dél-Franciaországban Camargue vidékén van, csodálatos. Sokkal nagyobb a vonzereje, és olyasmi, amit nem kapnak meg a tengerpartokon. Tehát nem a horvát tengerparttal kéne versenyezni. Ez az én meglátásom, mert én eléggé jól ismerem a dél-francia körülményeket, és azt látom, hogy ezt nálunk is meg lehetne valósítani, a válasz a vízgazdálkodási kérdésre ez. Persze az interjúban millió más dologról volt szó, és ezeket itt most nem ismételhetem. A lényeg, amit én az interjúban ki akartam fejteni, az az volt, hogy az emberiség nincs felkészülve arra, hogy szembenézzen a jövővel.