Érdemi tanácskozás helyett ügyrendi vitával múlatták az időt a képviselők az Országgyűlés cukoripari vizsgálóbizottságának ülésén. A testület tagjai órákon keresztül, olykor egymás szavába vágva és a Házszabály nagyvonalú mellőzésével polemizáltak azon, hogy a Józsa István szocialista társelnök által előterjesztett programtervről beszélgessenek, vagy sem.
Az előremutató hozzászólásokból idézve: Font Sándor fideszes társelnök elmondta: a bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogyan kerülhettek külföldi kézre a magyar tulajdonban lévő cukorgyárak, és ki kell deríteni azt is, kik a felelősek azért, hogy Magyarország a 2004-es uniós csatlakozás után a cukorkvótája 75 százalékát önként felajánlotta a közösségnek, és ezzel a korábban 100 ezer tonna cukor exportálására képes ország most behozatalra szorul.
A kormánypárti politikus úgy véli, lehetséges, hogy a bizottságra váró munka nagysága miatt szeptembertől már naponta kell ülésezniük, és a különböző iratok bekérése után személyes meghallgatásokra is sor kerülhet. A vizsgálati jelentés legkorábban november végére készülhet el.
Józsa István szocialista társelnök emlékeztette a bizottság tagjait, hogy a termelők önként és pénzért adták el a kvótájukat, az LMP-s Szabó Rebeka pedig rámutatott: a külföldi termelők kezében lévő cégek jogszerűen szerezték meg a magyar cukorgyárakat, tehát hiába nyilvánvaló, hogy nem akarták működtetni azokat, hanem piacot vásároltak, nem lehet fogást találni rajtuk.
A fideszes Hanó Miklós érzékletesebben fogalmazott: "ez már el van cseszve, jól át lettünk verve, valakik egy tál lencse szintjén jól jártak" a cukorgyárak privatizációjával.