Azt mondják, hogy az idő mindent megold, bizonyos szempontból azonban nem, hiszen most már tényleg csak pár nap van hátra, és jogerős ítélet születik vagy születhet, de nem lehet tudni, mi lesz a vége. Nagyon reménykedünk benne, hogy talán enyhébb ítéletet hoz a bíróság. Mikor jobban, mikor kevésbé, de nem nagyon foglalkoztat más jelen pillanatban azonkívül, hogy még megyek Edelénybe, egy drogprevenciós beszélgetésre.
Ezerszer végiggondolta már ezt a balesetet, ugye?
Nem is azon gondolkodik az ember ilyenkor, hogy mi történt. Folyamatosan, minden áldott nap azon rágódom, hogy pontosan tudom, hol rontottam el: ott, hogy beültem a volán mögé, miután ittam. Ezt nem lett volna szabad. Be kellett volna ülni egy taxiba vagy hívni a sofőrszolgálatot. De ezt most már nem lehet visszacsinálni. Most meg kell próbálni előrenézni, és valahogy újra fölállni ezután a borzalmas év után, ami mögöttem van.
Mi változott a baleset óta?
Az égvilágon minden! Azon a hajnalon kettétört sok mindent. Aztán következett egy elég erős sajtó- és médiahadjárat, aminek, mondjuk, a tíz százaléka volt igaz. Emiatt kialakult rólam az a kép, hogy drogos alkoholista vagyok. Ezt meg kell próbálni valahogy helyretenni, mert ez a kép egyáltalán nem hiteles.
Drogot igen-igen alkalomszerűen, talán három-négy alkalommal használtam az életem során. Kivételes, szerencsétlen és borzalmas dolog, hogy azon az estén volt a véremben drogmaradvány. Ezt egyébként az orvos szakértő is megállapította már az elsőfokú tárgyaláson, hogy nem voltam kábítószertől befolyásolt állapotban - de persze ezt már nem írták meg az újságok -, csak volt a szervezetemben lebomlási maradvány. De tény, hogy a baleset megtörtént, tény, hogy azt én okoztam, és az is tény, hogy ezért viselnem kell a következményeket.
Nem ez az első ügye, korábban is volt balesete, amikor nagyon súlyosan meg is sérült. Annyira megváltozott az élete, hogy ilyet soha többé nem követ majd el?
Azért ezt is tegyük tisztába! Az a baleset tíz évvel ezelőtt történt. A közvéleménybe azt sulykolták, hogy tavaly májusban visszaeső bűncselekményt követtem el. Ez nem így van, jogilag három évig számít visszaesőnek egy ember, de természetesen a bíró tudatában azért ott van, hogy ilyen bűncselekményem már volt tíz évvel ezelőtt.
Akkor is úgy éreztem, hogy soha többet nem fogok tenni semmi olyat, ami bármi módon törvénybe ütközik, és aztán tíz év után mégis bekövetkezett ez a baleset, és mi a biztosíték arra, hogy nem fog többet megtörténni? Hát például az, hogy korábban soha nem okoztam senkiben kárt, most viszont már visszavonhatatlan tény, hogy valakinek eltörtem a lábát. Tudom, hogy az ember jogosítványát maximum tíz évre vehetik el, de annak érdekében, hogy az emberek elhiggyék: tőlem biztonságban vannak az utakon, felajánlottam az ügyvédemnek, hogy akár soha a büdös életben nem fogok autót vezetni.
Úgyhogy, ha röviden akarok válaszolni, akkor azt mondhatom: minden megváltozott, és szinte biztos vagyok benne, hogy rólam ilyesmi kapcsán már nem fognak hallani az emberek.
A baleset után nem sokkal lemondta a tévészerepléseit, de színházban változatlanul játszik. Hogyan tervezi a jövőt?
Tizenegy előadásban játszottam, de most már vége a szezonnak. Azt tudom, hogy ha megszületik a másodfokú ítélet, akkor lesz, aminek lennie kell. Két forgatókönyv van: ha be kell vonulnom valamelyik büntetés-végrehajtási intézménybe, akkor beugranak a szerepeimbe a kollégák a Nemzeti Színházban. A Centrál Színházban nem, mert ott egy kétszereplős színdarabban játszom, és nem valószínű, hogy az nélkülem is műsoron marad, azzal meg fognak várni. Ha pedig felfüggesztett büntetést kapnék, akkor jövőre újabb négy bemutatóm lenne a Nemzeti Színházban, és egy Kaposváron.
Járja az iskolákat, fiataloknak tart előadást a kábítószerekről. Hogyan fogadják? Gondolom, kap hideget-meleget a diákoktól.
Most volt a 12. alkalom. Az első néhány alkalommal, talán azért is, mert időben közelebb voltunk az elsőfokú ítélet kihirdetéséhez, még nagyon-nagyon kemények voltak a fiatalok. Az is lehet, hogy az volt az ok, hogy akkor javarészt Budapesten és a környékén szerveztük ezeket a beszélgetéseket. Akkor bizony kaptam hideget-meleget, nagyon kemények voltak a kérdések, de ez általában abból fakadt, hogy a fiatalok nincsenek tisztában azokkal a jogi fogalmakkal, amelyek ezt az ügyet érintik, vagy fél információkat olvastak-hallottak az újságokból, illetve a televíziókból.
De most már azt csinálom, hogy az első negyven percben, amíg mesélek nekik az életemről, a történtekről, a drogról meg az alkoholról általában is és az én életem kapcsán, akkor nagyjából elmagyarázom nekik, mit kell tudni, hogy ne tegyenek fel nekem ilyen kérdéseket. Mindig alkalommal, amikor bemegyek a terembe, érezhető egyfajta várakozás és kíváncsiság, hogy na, vajon mi fog ebből kisülni. A végén pedig mindig óriási taps kísér, nagyon sok mosolygó szem és nagyon sok szeretet.Kívülről úgy tűnik, hogy sodródik az eseményekkel. Van valami biztos pont az életében?
Biztos pont nagyon sok van az életemben, hála a jó Istennek. Ott van a családom, a két nagylányom, a nézők, akik nagyon szeretnek. Most Pécsen voltam, és nem tudtam úgy végigmenni az utcán, hogy ne jöjjenek oda és ne szorongassák meg a kezemet, ne mondják, hogy szorítunk és imádkoztunk magáért. Ez egyébként a legérdekesebb, hogy rengetegen azt mondják, imádkoznak értem. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi vallásos ember van Magyarországon, akik képesek egy ilyen, mondjuk csak ki, bűncselekményt elkövető emberért imádkozni. Egy ápolónő pedig elküldte nekem egyhavi fizetését levélben - egy ember, aki nyilvánvalóan nem százezreket keres, képes megvonni magától és a családjától ezt a pénzt. Szóval, azért jó érzés, hogy az emberekben még van szeretet.
Nem tudni, hogy kedden milyen ítéletet hoz a bíróság, de felkészült arra, hogy esetleg helybenhagyják az elsőfokú ítéletet? Fel lehet egyáltalán erre készülni lelkileg?
Nézze, nem volt még meg a tárgyalás, még nem kaptam letöltendő büntetést. De nem tudom, föl lehet-e erre készülni. Fogalmam sincs, mi fog velem ott történni idegileg és lelkileg. De el kell viselni. Ha az ember valamit csinál, akkor oda kell állni, és elviselni a büntetést.
Vállal minden felelősséget?
Minden felelősséget vállalok, ahogy eddig és ezután is. Hazudni nem fogok, csak az igazat mondani.
Hogyan próbál felkészülni az esetleges börtönbüntetésre?
Akkor ott kell hagynom a családot. Hiszik, vagy sem, nincs megtakarított pénzem, viszont nagyon-nagy összegeket adtam kölcsön, és remélhetőleg mindazok, akiknek adtam, most be fogják látni, hogy ideje ezt mind visszaadni.
A másik pedig az, hogy rengeteg ember, barát, kolléga jelezte, hogy bármiben, akár anyagilag is kész segíteni a családomnak. Van bennem félelem, hogy mi lesz a családommal, ha börtönbe kell vonulnom, de az nagyon jó érzés, hogy az embernek ennyi barátja van.
Ha esetleg börtönbe kell vonulnia, akkor mit fog mondani a színházban a nézők előtt? Mit fog mondani az embereknek? Ezen gondolkozott már?
Azt gondolom, hogy ez nem színházi előadás, tehát nem akarok elbúcsúzni az égvilágon senkitől. Én egy Stohl András nevű magyar állampolgár vagyok, aki kap egy jogos ítéletet. Nem köszönök el senkitől, bevonulok abba a börtönbe, amelyet kijelölnek, és azt teszem, amit mondanak. Nem lesz belőle show-műsor.
Hanganyag: Kálló Izabella