1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, majd a volt miniszterelnököt és mártírtársait 22 éve ugyanezen a napon temették újra. Reggel 8 órától katonai tiszteletadás kíséretében koszorúzással és néma főhajtással emlékeznek a mártírokra Nagy Imre budapesti szobránál, a Vértanúk terén. Az eseményen részt vesz Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke.
A Vértanúk terén a megemlékezést követően 11 órától egészen délután 4-ig szabadtéri filmvetítéssel várják az érdeklődőket a szervezők. A többi között a A főügyész felesége, az Újmagyar siralom vagy a "Nagy Imre-per, 1958" című, 2010-ben készült filmet vetítik le.
Nagy Imre unokái, Jánosi Katalin és Jánosi Ferenc a Nagy Imre nevét viselő alapítvánnyal és társasággal közösen délben, szintén a Vértanúk terén tartanak koszorúzással egybekötött megemlékezést.
A Magyar Demokratikus Charta délelőtt a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájánál tiszteleg a mártírok emléke előtt. Emellett Szegeden, Debrecenben és Győrben is tartanak megemlékezést.Nagy Imre első 1953. július 4-től kezdődő miniszterelnöksége során átfogó politikai és gazdasági reformot indított el, ám 1955-ben, kihasználva februári szívinfarktusát, áprilisban leváltották minden állami és párttisztségéből. Eztán vált az ellenzék vezéralakjává, bírálta a sztálinista rendszert, a személyi kultuszt és a diktatúrát valamint síkra szállt a nemzeti függetlenségért.
1956. október 23-án a Budapesten tüntető tömeg kormányfői kinevezését követelte, a tisztséget másnap hajnalban vállalta el. Mindvégig ellenezte az erőszakot, a tárgyalásra törekedett. Október 28-án tűzszünetet hirdetett és fellépett a szovjet csapatok kivonulásáért, majd 30-án bejelentette a többpártrendszert és koalíciós kormányt alakított.
Válaszul arra, hogy a fegyverszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek az országba, november 1-jén bejelentette az ország semlegességét, valamint kilépését a Varsói Szerződésből, és az ENSZ segítségét kérte. Három nappal később, utolsó rádióbeszédében mondta azt, hogy "csapataink harcban állnak".
A november 4-i szovjet intervenció után, Tito hívására munkatársaival és családjukkal a jugoszláv követségre ment. November 22-én a Kádár-kormány hazug garanciájával elhagyták a követséget, így a szovjet KGB elrabolta és Romániába hurcolta őket. 1957 áprilisában szállították vissza munkatársaival a budapesti Gyorskocsi utcai börtönbe, míg a családok túszok maradtak Romániában.
Nagy Imrét az ellene és társai ellen indított koncepciós per után 1958. június 15-én ítélik halálra, a volt kormányfő nem kért kegyelmet. Másnap, 1958. június 16-án hajnali 5 órakor Maléter Pál hadügyminiszterrel és Gimes Miklós újságíróval együtt végezték ki. Előbb titokban a börtönudvaron hantolták el, majd 1961-ben átszállították a közeli temetőbe, ahol Borbíró Piroska álnéven temették el.
Az 1956-os miniszterelnököt és mártírtársait Nagy Imre kivégzésének évfordulóján, 1989. június 16-án temették újra. Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József koporsóját a Hősök terén, a Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel, a megemlékezés után pedig a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában helyezték őket örök nyugalomra.