Az eredetileg 1920-ban elhelyezett emléktáblát a Fővárosi Önkormányzat és a Budavári Önkormányzat állíttatta vissza a híd budai, déli pillérére. Az új, eredetivel megegyező tábla Werner Gábor alkotása.
Az 1919-es Tanácsköztársaság idején a vörös terror első áldozatai között volt id. Hollán Sándor és fia, ifjabb Hollán Sándor. Mindkettejüket 1919. április 22-én éjjel hurcolták el Pauler utcai lakásukból, majd a Lánchíd budai pillérének déli oldalán hátulról fejbe lőtték őket és holttestüket a Dunába lökték.
Csomós Miklós főpolgármester-helyettes a pénteki eseményen úgy fogalmazott: "az egy tőről fakadó kommunista és nemzetiszocialista eszmék évtizedekre megmérgezték történelmünket". Hozzátette, "a jövőben egy dolgunk van, hogy megakadályozzuk ezeknek az ordas eszméknek a megerősödését".
Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Lánchíd a megnyitása óta jelkép, építése "megtestesítette a reformkor alkotó erőit". Később tragikus eseményeket is "láthatott" a híd, azt, amikor "1944-45 telén ártatlan zsidó honfitársainkat gyilkolták le egy embertelen eszme féktelen gyűlölete jegyében" - tette hozzá. Mint mondta, a két Hollán Sándorral "egy másik embertelen eszme legalább annyira féktelen gyűlölete" végzett.
Miután Csomós Miklós és Nagy Gábor Tamás felavatta az emléktáblát, felolvasták a Franciaországban élő Hollán-leszármazottak köszönő levelét, amelyből kiderült, hogy 2004 és 2009 között a Hollán család sikertelenül próbálta engedélyeztetni a Fővárosi Önkormányzatnál, hogy az emléktábla visszakerüljön a helyére.
Hanganyag: Domanits András