- Egy nagyon gazdag színészi pálya óriási nagy elismerése szerintem, mert ha valamire büszke vagyok az életben, akkor az az, hogy a munkák egymást generálták, és soha nem kellett otthon ülnöm, várnom a telefont. Egyik munka mindig hozta a másikat, és végül is, tényleg eljátszhattam a világ és a magyar drámairodalom legeslegfontosabb, legnagyobb szerepeit. Százon felül, olyan hihetetlen hősnőkből, naivákból, hősnőkből, asszony alakokból, amikre biztos, hogy minden színésznő büszke lehetne, akár közülük pár darabra is, nemhogy ilyen teljes nagy palettára. És talán ennek az elismerése ez a díj, amit lehet nem megkapni, lehet nem megélni, hiszen van pályatársam, ugye, például konkrétan Bubik Istvánra gondolok és gondoltam akkor is a Parlamentben, aki biztos, hogy, ha megérte volna, akkor valahol ott ülhetett volna mellettem, vagy már előző évben megkapta volna, előbb, mint én. És hát nagyon sok ilyen esetről tudunk, hogy nem jött a Kossuth-díj megfelelő időben, megfelelő helyen, módon, és azért azt számon tartja még az utókor is, hogyha valakit nem becsülnek így meg.
- Ön ténylegesen hova helyezte ezt a díjat? Mondjuk, ott van most a polcon a két évvel ezelőtt megkapott alternatív Kossuth-díj mellett?
Hogyne, hogyne. A lányom azt mondja, hogy díjfal, mert közben jött...
- Jól megfér egymás mellett az alternatív, és mondjuk azt, hogy a rendes Kossuth-díj?
Jól meg. Annak is van azért egy különös bája és története is, mert Gyurkovits Tibor, az egyik alapító, ugye ő azt mondta, hogy áh, neked nem kell, Kubik, az a Kossuth-díj, ez az alternatív Kossuth-díj, te majd úgyis megkapod a rendeset is. És aztán így jöttek évek, évek, évek, és nem jött. És akkor a halála előtt a feleségének elmondta, hogy nagyon szeretné - vagy megéri, vagy nem éri meg -, hogy a következő alternatív Kossuth-díjat én kapjam. És aztán természetesen akkor már nem érte meg, de hogy ez engem nagyon meghatott, mert nekem ezt szemtől szembe soha nem mondta, pedig hosszú, nagy beszélgetéseket folytattunk közvetlenül a halála előtt is. Volt módomban az ágya szélén ülni és tényleg nagyon fontos dolgokról, életről, halálról beszélgetni vele. De akkor sem említette egy szóval sem, hogy ez neki kívánsága, és hogy meg is fogom kapni.