A hidat 1939-ben kezdték építeni, és 1950-ben adták át. Így ebből a szempontból nem sokkal régebbi a története a hatvan évvel ezelőtti avatáshoz képest - közölte Búza Péter. Azonban, ha azt nézzük, hogy mikor hoztak törvényt az Óbuda magasságában létesítendő Duna-hídról, akkor már messzebbre nyúlik vissza az átkelő múltja - tette hozzá.
A várostörténész elmondta: 1908-ban alkották meg azt a rendeletet, amely gondoskodni hivatott arról, hogy belátható időn belül megépüljön a többitől távolabb eső híd. Akkoriban a filoxiavészben elpusztultak az óbudai szőlők, és a tönkrement gazdák Angyalföldön, a gyárakban találtak állást. Ahhoz viszont közeli lehetőség híján nagyot kellett kerülniük, hogy munkahelyükre eljuthassanak.
Az 1908-as törvényben még Óbudai híd néven említett átkelőre 1929-ben írtak ki pályázatot. A tervekben már akkor is a mai, gerendatartós, felsőpályás híd szerepelt, megépülése után csupán egyszer szélesítették a 80-as években - mesélte Búza Péter.
Habár a szerkezet a legegyszerűbbek közé tartozik, átadásakor mégis rekordot döntött: Közép-Európa leghosszabb hídjának számított az 1950. november hetedikén avatott, akkor még a diktatúra szellemében Sztálinnak nevezett átkelő.
Miként akkoriban más új létesítményeknél, a nép itt is lelkesen ünnepelt a párt vezéreivel. Akik éltek az ötvenes években, ha nem is voltak ott, nyilván el tudják képzelni milyen hangulatú lehetett a hídavatás - jegyezte meg a szakértő.
Nézze meg a korabeli filmhíradókat az építkezés előkészítéséről és megkezdéséről!
Hanganyag: Szépvölgyi István