Az ENSZ Titkárság békefenntartó részlegének tájékoztatása alapján a Külügyminisztérium pénteken megerősítette: október 7-én a szudáni El-Faser városában elrabolták a világszervezet dárfúri békefenntartó missziójának (UNAMID) magyar nemzetiségű tagját, aki egyéni munkavállalóként szolgál a misszióban. A gyerekkatonák leszerelésében segédkező Papp István nyugállományú alezredest rabolták el a nyugat-szudáni Dárfúr tartományban.
Papp István a folyóiratnak adott interjúban elmondta, hogy "békefenntartói pályafutása" 1989-ban kezdődött, azután, hogy az ENSZ az Irak-Irán konfliktus rendezéséhez Magyarország segítségét kérte. Nyelvtudásának köszönhetően a Katonai Felderítő Hivatal tisztjeként ő is a kiválasztottak közé került, tizenhárom hónapig szolgált a misszióban.
Hazatérve rövid kitérő után a Honvédelmi Minisztérium Multilaterális Főosztályára került. Kiképzett nemzetközi fegyverzeti ellenőrré vált, a békefenntartás lett az alapfeladata, és az Irakban elkezdett munkát egy új kontinensen, fekete Afrikában folytatta. A Magyar Honvédség azokban az években katonai megfigyelőket küldött Angolába, Ruandába és Mozambikba, Papp István utóbbiban 1994-ben kontingensparancsnok volt.
Elmondta, hogy az 1990-es évek közepén az ENSZ- és az EBESZ-missziókban nagyon jelentős volt a magyar szerepvállalás; 1995 és 1996 között volt olyan időszak, amikor egy időben 51 fegyvertelen magyar katona szolgált megfigyelőként a különböző országokban. "A magyar katonák minden misszióban megfeleltek, és öregbítették az országunk, valamint a Magyar Honvédség hírnevét" - jelentette ki.
Papp István 1999-től 2002-ig az ENSZ New York-i parancsnokságán dolgozott Afrika-iránytisztként. "Ennél a munkánál szerettem bele Afrikába" - mondta az interjúban és hozzátette, rendszeresen látogatta a missziókat, szinte egész Afrikát beutazta, részt vett a kongói, az etiópia-eritreai és Sierra Leone-i missziók felállításában.
Miután 2005-ben olyan döntés született, hogy a HM-ben nincs szükség a "békefenntartói és válságkezelői" osztályra, nyugdíjba vonult, ugyanis nem tudtak neki szakmai és nyelvi ismereteinek megfelelő beosztást felajánlani - emlékezett vissza.
Mivel nem tudott "nyugodni", több helyre pályázott. 2005-től Kongóban és Nepálba dolgozott, majd újabb váltással 2009 tavaszán az ENSZ szudáni UNAMID missziójába, Dárfúrba utazott: úgynevezett lefegyverzési, leszerelési és integrációs (DDR) tiszt lett. A misszióban ő az egyedüli magyar. Kapcsolatot építenek a kormányerőkkel és a velük szemben álló fegyveresekkel, és előfordult, hogy néhány tucatnyi gyerekkatonát vagy felnőttet leszereltek és megpróbálták visszailleszteni őket a polgári életbe.
Azzal kapcsolatban, hogy mi motiválja, azt mondta: "nem mond igazat az, aki tagadja, hogy a kezdetekben minden esetben nem a pénz játssza a főszerepet". Hozzátette viszont, hogy a békefenntartói küldetés később nála elhivatottsággá vált, sőt, "mára már betegségről lehet beszélni". Elmondta, sokat jelent számára az, hogy az általa hozott döntések következménye azonnal látható és érzékelhető, "nem élettelen, fiktív papírmunkát" végez.
Az Afganisztánhoz vagy Irakhoz hasonló veszélyességi besorolású országban hat hetes időszakokban szolgál, amelyek között két hétre hazautazhat. Arról is beszélt, hogy több mint húsz évig, hosszabb-rövidebb ideig távol élt családjától, felesége és két gyereke elfogadta ezt a helyzetet, vállalva az ezzel járó nehézségeket.
Mint mondta, a távollétet és a veszélyeket ma már lényegesen könnyebb megélni úgy, hogy az internet segítségével napi kapcsolatban lehet a családjával. Ugyancsak segíti a munkában, hogy a világ sok országában a magyarokat nagy szeretettel fogadják.
Papp István a családjával Baracskán él, mert annak ellenére, hogy budapesti születésű, jobban szereti a vidéki életet - mondta a Honvédelem című folyóiratnak a Szudánban csütörtökön elrabolt magyar békefenntartó.