A politikus arról beszélt: a különbség annyi, hogy máshogy, más tekintetben vagyunk lemaradva, mint kétszáz éve. De ugyanúgy fennáll, hogy a gazdasági, politikai kereteket gyorsan meg lehet változtatni, míg azok alapjaiban, a mindennapi habitus formálásában sokkal lassabban lehet változást elérni.
A végrehajtás egyik tanulságaként említette, hogy nem egyszerűen másolni kell a máshol bevált modelleket, hanem olyan megoldást kell találni, amely szervesen beépül a társadalomba. Szólt arról is: Széchenyi István példája jól mutatja, hogy nincsen olyan rossz helyzet, amelyben ne volna érdemes célokat kitűzni, valamit javítani; példaként említette, hogy Széchenyi fellépett a Győrt és Sopront összekötő út állapotának javításáért is.
Pokorni Zoltán emlékbeszédében megemlítette: az életben azt értjük meg, amihez valamiféle modellt, sémát rendelünk; ebben segíthetnek őseink, de a családi emlékek elhalványodnak, megkopnak. Ezért kell ismernünk a nemzet nagyjainak példáját, s éppen a reformkor, a szabadságharc időszaka az, amelynek dilemmái érthetőek a számunkra..