A most hatályos jogszabályok úgy tekintenek a kényszermunkatáborokba hurcoltak, illetve szabadság elvonással sújtottak juttatásaira, járadékaira mint akkori munkavégzésük, társadalombiztosításból való kiesésük megváltására.
Az új kormány új szemlélettel ezt a kérdést a jogfosztottság oldaláról kívánja megközelíteni - fejtette ki az államtitkár utalva arra, hogy hatvan évvel ezelőtt kezdődtek meg a kitelepítések. Ezeket az embereket jogszabályellenesen fosztották meg tulajdonuktól, tanulási lehetőségeiktől és szabadságuktól. Egész életük során viselték annak bélyegét, hogy kitelepítették őket - fogalmazott a kereszténydemokrata politikus.
Szeretnék felhívni a társadalom szélesebb körének a figyelmét is a kitelepítésekre, erről ugyanis méltatlanul kevés szó esik - mutatott rá a parlamenti államtitkár.
Támogatni kívánják az érdekképviseletek témával kapcsolatos megemlékezéseit, a közmédiumokban olyan műsorok elkészítéséhez nyújtanának segítséget, amely a fiatalok számára feltárja, hogy a kommunizmusban milyen volt a kitelepítettek helyzete.
A deportálási hullám 1950. június 23-án kezdődött, az elkövetkező években bírói ítélet nélkül, több ezer családot hurcoltak a Hortobágyra, ahol 12 kényszermunkatábort létesítettek. Az embertelen körülmények között tartott családok fegyveres őrizet mellett, jogaiktól, emberi méltóságuktól megfosztva, a környező állami gazdaságokban végeztek kényszermunkát.
Az 1953 júniusi amnesztia sem hozott lényeges javulást, senki nem mehetett vissza eredeti lakhelyére, semmit nem igényelhetett vissza az elkobzott javakból és csak segédmunkát végezhettek. A fővárosi közgyűlés tavaly augusztusban egyhangúlag fogadta el az öt frakció közös javaslatát, hogy emlékművet állítsanak a Hortobágyra kitelepítetteknek.
Ez a várhatóan októberben 22-én felavatandó emlékmű lesz az első országos emlékhely, amely a 12 hortobágyi kényszermunkatábor elszenvedőinek, illetve a több mint 15 ezer budapesti kitelepítettnek állít emléket a főváros I. kerületében.
Hanganyag: Szabó Gergõ