2008-ban, két kollégámmal, Erős Gáborral és Vámos Tiborral a pekingi olimpiai futballdöntőt vezethettük. Egy óriási mérföldkő volt a mi pályafutásunk során, hiszen a FIFA-nak tudtuk bizonyítani, hogy ránk bízhat ilyen feladatot, és ez volt az első olyan fontos mérföldkő, ami segíthetett ahhoz, hogy eljussunk a 2010-es világbajnokságra. Az, hogy a világbajnokság mindenben más, érződik a mi megítélésünkön is, hiszen a torna előtt még kevesen ismerték a magyar triót, a négy mérkőzésünk után viszont azért, úgy gondolom, sokan voltak büszkék ránk.
Nyilván egy olimpiai döntőt vezetett játékvezetőt már nem lehet ismeretlennek nevezni, de azt gondolom, hogy azért a világfutballban ez hozta a nagy áttörést. Annak kapcsán itt, az InfoRádióban is többször elhangzott, hogy egyrészt Puhl Sándor '94-es vb-döntője óta ez volt a legtekintélyesebb feladat, amit magyar játékvezető világbajnokságon kapott, másrészt véletlenszerű egybeesés volt, hogy elődöntőt legutóbb Zsolt István vezetett 1958-ban, és éppen a németek mérkőzését. Azt gondolom, hogyha valaki Zsolt István útját járja, azért az nem "nagy baj" a játékvezetésben.
A magyar játékvezetésnek legendás alakjai voltak az elmúlt majdnem száz évben. Nagyon magasan van a mérce, hiszen most tételezzük fel, hogy ha szimplán csak valaki kijut a világbajnokságra és vezet egy csoportmeccset, akkor lehet, hogy sokan csak legyintenek. Puhl Sándor 1994-ben a döntőig jutott, tehát magas volt a mérce, és ezt elég nehéz átvinni mind nekünk, s az lesz egyszer az utódainknak is. De, úgy gondolom, hogy az elődöntővel nem kell, hogy elégedetlenek legyünk.
Ön rendkívül fiatal ahhoz képest, hogy milyen feladatokat látott már el a nemzetközi labdarúgó életben. 1975-ös születésű lévén a nagy elődök közül keveseket láthatott élőben is vezetni, talán Puhl Sándort még igen. Volt példaképe vagy olyan, akit szívesen nézett?
A Puhl-Vágner-i korszak előtti legendákat keveset láttam, mindenképpen ők voltak az elsők, akik nagyobb hatást gyakorolhattak rám. Bár mindig a saját utamat próbáltam járni és nem kopírozni senkit. Úgy gondolom, hogy a játékvezetésben nagyon fontos az, hogy mindenki a saját személyiségét viszi ki a pályára, tehát átvenni dolgokat, átvenni mozdulatokat, stílust nagyon-nagyon nehéz, sőt, nem is nagyon ajánlott szerintem. Jó dolgokat el lehet lesni, nagyon finoman be lehet esetleg építeni egy pályafutásba, de nekem soha nem volt különösebben példaképem, akire hasonlítani akartam volna. Én mindig a saját utamat szerettem volna járni és megőrizni a saját személyiségemet.
Ön gyakorlatilag labdarúgó-pályafutás nélkül lett játékvezető. Hogyan adja a fejét ilyen fiatalon az ember a bíráskodásra? Hiszen 15 éves korában már játékvezetői vizsgát tett.
Nagyon sokan úgy kezdik el a játékvezetést, hogy nincs komoly futballpályafutás mögöttük, de úgy gondolom, nem is szükséges, hiszen a mai világban megváltozott a rendszer. Húsz-harminc éve még az volt a divat, hogy valaki játszott NB I, vagy az NB II-ben, és amikor befejezte a pályafutását, elment játékvezetőnek.
Magyar példák is voltak, ugye Palotai Károly olimpiai bajnok volt labdarúgóként, Németh Lajos utánpótlás-válogatott, a Békéscsaba egykori kiváló játékosa. De ma már talán nincs is ideje a játékvezetőnek futballkarriert befutni.
Pontosan, hiszen kicsit változott a játékvezetés, a korhatár folyamatosan csökkent. Régebben 50 év volt a korhatár, most 45 évre ezt leszállították. A fizikai követelmények sokkal nehezebbek, és sokkal több év kell ahhoz, hogy valaki eljusson a nullától esetleg egy világbajnokságig. Éppen ezért, ha valaki most, mondjuk 35 évesen, abbahagyja a játékot NB I-es, NB II-es szinten, akkor képtelenség, hogy legyen annyi ideje, hogy elég tapasztalatot szerezzen, és még fizikálisan is bírja a gyűrődést. Ezért kell minél korában elkezdeni. Mostanában a tanfolyamokon az a jellemző, hogy 15-18 évesen kezdik el nagyon sokan a pályát.
Ha azzal játszanánk, hogy megpróbálnunk olyan személyiségjegyeket keresni, amelyek a jó játékvezető ismérvei lehetnek, akkor elsőnek a határozottságot említeném. Melyek lehetnek még olyan személyiségjegyek, amik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki jó bíró legyen?
Mindenképpen az első a határozottság, ez egy jó példa, hiszen aki határozatlan, kevésbé elképzelhető, hogy a pályán dönteni tud. A határozottság mellett fontos, hogy dönteni kell, tehát döntési képességének is kell, hogy legyen egy játékvezetőnek. Nagyon fontos, hogy mivel emberekkel dolgozunk, úgymond, megfelelően kell tudni kommunikálni saját döntéseinket. Ezt jó testbeszéddel kell elérnünk, illetve jó verbális kommunikációval. Még nagyon fontos, hogy konfliktusokat kell kezelnünk, hiszen a játékosok, két csapatban két különböző célért játszanak, mind a két csapat nyerni akar, és mind a két csapatban a játékosok sokszor olyan eszközöket is igénybe akarnak venni a győzelemért, amelyek nem megengedettek. Nagyon is résen is kell lenni, hogy ne a játékosok járjanak túl a mi eszünkön, hanem megpróbáljuk ezeket mindig elcsípni a csibészségeket.
Hogyan lehet megtanulni csukott füllel meccset vezetni?
Ez kialakul a idők során. Persze, azt nem mondom, hogy amikor tizenöt évesen először partjeleztem édesapámnak a megye III-ban, nem zavart, amikor szidnak. A legnagyobb gond az, amikor az embert akkor szidják, amikor jól döntött. Ezt nagyon kevesen tudják elviselni, és ezért is hagyja abba sok kolléga a megyei szinteken. De hát a kritikát is meg lehet szokni. A világon mindent meg lehet szokni, ugyanúgy, mint a világbajnokságon a vuvuzelát.
A világon a legjobb ötezer futballista profi. A játékvezetésben miért nincsenek profik? Időről időre felvetődik, hogy kellene, akár azért is, mert a fizikai felkészüléshez szükség lenne időre, munka mellett nehéz csinálni. Nyilván, ha valaki rendszeresen a BL-ben vezet vagy más nemzetközi meccseket kap, akkor nagyon nehéz a munkahelyével egyeztetni.
Ez folyamatosan gond minden játékvezetőnek. Magyarországon körülbelül 3500-an foglalkozunk játékvezetéssel. Úgy gondolom, minél magasabb szintre jut valaki, annál nehezebb összeegyeztetni, hogy a munkahelyén is megállja a helyét, illetve a családjára is elég idő maradjon, s mindemellett próbálja a játékvezetést is maximálisan végezni. Ez folyamatosan egy őrlődési folyamat, és nagyon sok buktatója van, nagyon sok kompromisszumkészségre van szükség a család részéről, a munkahelyek részéről. Sajnos, tényleg nem mindenki tudja ezt megoldani.Miért nincsenek profi bírók? Nem a teljesítményüket, hanem a hivatásukat tekintve?
Én úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb rendezőelv, hogy a játékvezető mindig úgy mond szükséges rossz, kicsit úgy is kezelnek minket, mint mellékszereplőket, ami azt jelenti, hogy nem annyira fontos, hogy mi profi körülmények közé tudjunk kerülni. Ugyanakkor tőlünk profi teljesítményt várnak. Tehát hogyha azt vesszük, hogy a mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy profi teljesítményt kell nyújtanunk, de amatőr körülmények között kell felkészülnünk, úgy gondolom, ez nem korrekt helyzet itt, Magyarországon.
Miért éri meg játékvezetőnek lenni? Valószínűleg nem financiális okokból, különösen nem Magyarországon. Ha valaki a FIFA-keretbe bekerül, tudomásom szerint napidíjat kap, de, mondjuk, abból sem fogja az egzisztenciáját fölépíteni. Csak az élmény miatt, éri meg?
Mindenki azért kezdi a játékvezetést, mert szereti a futballt, és szeretne, ha már játékosként nincs tehetsége hozzá, valamilyen szinten részese lenni. Játékvezetőként elég közelről nézhetjük a mérkőzéseket, hiszen én is elmondhatom, hogy most ezen a vb-n négy meccset testközelből követhettem figyelemmel. Ha csak szurkoló lettem volna, akkor a tévén keresztül nézhettem volna ezeket a meccseket is.
Mit kaphatnak a napidíjon kívül a bírók? Úgy tudom, hogy van egy bizonyos fajta tiltás, ajándékot bizonyos értékhatár fölött nem fogadhatnak el. Mondjuk egy Milan-zászlót lehet kapni adott esetben, de mondjuk már egy Milan-karórát nem?
Az elmúlt 10-15 évben redukálták úgymond az ajándékok számát, mennyiségét, értékét, úgyhogy manapság, ha egy BL-mérkőzésre megyünk, akkor egy noteszen, egy kitűzőn, egy zászlón, egy mezen, esetleg a meccslabdán kívül nincs semmi olyan, amit a csapatok adnának és adhatnának. Mindenki betartja ezt a szabályozást. Tehát alapvetően a játékvezetés nem arról szól, hogy hárombőröndnyi ajándékkal jönnénk haza egy BL-mérkőzés után. Magyarországon sincs semmi ilyesmi, sok esetben még egy kis zászlót sem kapunk az NB I-es csapatoktól, ráadásul előfordulhat, hogy hússzor-harmincszor találkoztunk egy csapattal, nem is tudom, mit tudnánk kezdeni annyi kis zászlóval. De úgy gondolom, hogy a játékvezetés nem arról szól, hogy mennyit keresünk vele, milyen ajándékot, hány kis zászlót vagy hány noteszt, mezt kapunk esetleg. Azt az érzést, hogy részesei vagyunk a futballnak, semmivel sem lehet pótolni.
Egy interjújában arról beszélt, hogy adott esetben egy NB II-es mérkőzést nehezebb levezetni, mint egy világbajnoki meccset. Ez feltehetően az NB I-re is igaz. Min múlik ez? Arra gondolt, hogy a játékosok a világbajnokságon inkább partnerek, vagy tisztábban játszanak?
2008-ban részt vettem az Európa-bajnokságon, mint tartalék bíró. A torna nagyon-nagyon pozitív tapasztalatot hozott mindenki számára a tekintetben, hogy hihetetlen sportszerűek voltak a játékosok. Ha jól emlékszem, az Eb-n összesen három kiállítás volt, ami nagyon-nagyon alacsony szám. Úgy gondolom, hogy a nagy tornákra mindenki összekapja egy kicsit magát, és próbál tényleg a játékra koncentrálni, de azt, hogy melyik mérkőzésen milyen nehéz a játékvezető dolga, nagymértékben befolyásolják a csapatok. Ha a játékosok nem követnek el szabálytalanságot, akkor nincs miért a sípba fújni. Azért mondtam azt, hogy sok esetben nehezebb egy NB II-es mérkőzést levezetni, vagy egy megyei rangadót, mert ott lehet, hogy túlfűtött a hangulat, a szurkolók belelovalják a játékosokat, hogy szabálytalankodjanak. Vagy lehet, hogy a képzettségük nem elég jó ahhoz, hogy fault nélkül tudjanak játszani. A német-spanyol meccs azért is volt jó példa, mert sokszor azt mondják, hogy azért van sok fault Magyarországon, mert nagy a tét. De úgy gondolom, hogy egy vb-elődöntőn elég nagy a tét, és megmutatták a játékosok, akik 27 percig nem szabálytalankodtak, hogy nagy tét mellett is lehet szabályosan játszani.