"Azt üzenik nekem, hogy a változásokhoz szükséges összefogásnak én magam vagyok az akadálya. Ezt az akadályt én most megszüntetem."

Vasárnap volt egy éve, hogy ezt mondta Gyurcsány Ferenc az MSZP kongresszusán. Tulajdonképpen nem lemondott, nem nevezte meg az utódját, csak konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményezett saját maga ellen.

2009. március 23-án a Parlamentben is felszólalt a kormányfő: azt üzente a lakosságnak, hogy akkor is szükség van a megszorításokra, ha ez nem tetszik nekik.

Ágh Attila politológus szerint Gyurcsány Ferenc arra akarta figyelmeztetni a társadalmat, hogy elhúzódó gazdasági válságra kell számítani. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet elemzője azonban inkább az amerikai, német, francia és osztrák lapok publicistáival értett egyet, amikor úgy vélekedett, hogy a kormányfő csak blöffölt, és a pártján belüli ellenzéknek akarta bizonyítani, hogy pótolhatatlan. Hasonló állásponton volt Török Gábor politikai elemző, aki 2009. március 23-án nyilatkozott az InfoRádióban.

A Vision Consulting munkatársa, Szomszéd Orsolya viszont egy évvel ezelőtt úgy látta, hogy Gyurcsány Ferenc lemondása megszüntette a status quo-t, ami más MSZP-s politikusok posztját is veszélyeztetheti. Wéber Attila szociológus ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a pártelnökként újraválasztott Gyurcsány Ferenc azt tette, ami neki jó volt - kérdés, hogy ez az MSZP-nek is jó lesz-e.

Gyurcsány Ferenc megteremtette az esélyt arra, hogy a baloldal vezetője, a választások után pedig az ellenzék vezére maradhasson - ezt már Tölgyessy Péter politikai elemző mondta egy esztendővel ezelőtt a Kossuth Rádió reggeli műsorában, és egy éve ilyenkor Gazsó Ferenc egyetemi tanár is azon a véleményen volt, hogy a parlamentnek fel kellett volna oszlatnia önmagát.

Bod Péter Ákos volt jegybankelnök 2009. március 23-án azt mondta az InfoRádióban, hogy a piacok pozitív üzenetként értékelik Gyurcsány Ferenc távozását az itthon és külföldön egyaránt hitelét vesztett kormány éléről.

"Hülyének nézik az embereket"

A miniszterelnök távozásának okát és következményeit illetően tehát eltérőek voltak az elemzői vélemények. A módját azonban Lövétei István és Gulyás Gergely alkotmányjogász is az alaptörvény szellemével ellentétesnek tartotta - szerintük a lemondás helyesebb lépés lett volna.

Ezt gondolta a Fidesz is, amely kezdeményezte a parlament feloszlatását, és azt, hogy az előrehozott voksolást 2009. június 7-én, az európai parlamenti választással egy időben tartsák meg. Navracsics Tibor frakcióvezető 2009. március 23-án az Országgyűlésben úgy fogalmazott, hogy a szocialisták "hülyének nézik az embereket".

Az MDF (legalábbis a nyilatkozatok szintjén) támogatta a Fidesz javaslatát, az SZDSZ és értelemszerűen az MSZP azonban nem. A kormánypárt elnöksége eldöntötte, hogy április 6-án nyújtják be a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amelyről április 14-én dönthet az Országgyűlés. Közben tárgyalódelegációt alakítottak, amiben Gyurcsány Ferenc mellett Lendvai Ildikó akkori frakcióvezető és Simon Gábor választmányi elnök kapott helyet.

Nekiláttak miniszterelnököt keresni.

Sok elvárásuk volt: az új magyar kormányfő ne legyen "közgazdász típus", de értsen nagyon a gazdasághoz. Ne legyen pártember, de lehetőleg legyen az MSZP-frakció tagja. Ne legyen bankember, de értsen a pénzügyekhez és fogadja el a nemzetközi pénzvilág. Értsen a válságkezeléshez, de ne legyen Bokros Lajos. Sokan szeressék az országban, de legyen véreskezű reformer és kegyetlen "rendvágó". Ne kezdődjön B betűvel a neve (lásd: Békesi), de legyen esetleg Bajnai Gordon.

Emiatt a jelöltkeresés az elmúlt 20 év leglátványosabb politikai tragikomédiájává fajult. Két nap alatt - olykor tudtán kívül - "jelölt" lett Bajnai Gordon, Békesi László, Bokros Lajos, Glatz Ferenc, Gráf József, Kiss Péter, Kovács László, Surányi György és Simor András. Közülük a Medián akkori felmérése szerint az emberek fele Bokros vagy Surányi miniszterelnökségét támogatta volna, a többség azonban előrehozott választásokat akart, és ezt tartották volna üdvösnek a portfolio.hu által akkor megkérdezett elemzők is.

A lényeget azonban már 2009. március 23-án megírta a Népszabadság: bárki is vezeti a válságkezelő kormányt, annak egy újabb, ezermilliárd forintos megszorítást kell bevezetnie a Reformszövetség javaslatai alapján.