A Figyelő annak járt utána, milyen mechanizmusok révén folytak el közpénzek a BKV-tól. A hetilap informátorai szerint a bukás elkerülhetetlen volt, ugyanis a BKV menedzsmentje rengeteg átlátszó kamuszerződést kötött. Ha adódott valami valós, új feladat, azt baráti cég végezhette igen jó áron. Ha pedig éppen nem adódott semmi, akkor a rendszer működtetői - főként a kommunikációs vezetés - látszatfeladatokat kreált, és ezért fizetett borsos árat. A lap forrásai szerint a jellemzően versenyeztetés nélkül kiadott fantommunkákat szerződésekkel még viszonylag jól lepapírozták, ám a teljesítések dokumentációjára már nem jutott kellő figyelem. A Figyelőből az is kiderül, hogy a BKV gyakran néhány nappal a nyugdíjba vonulás előtt vált meg egy-egy munkatársától, így lehetővé vált, hogy számukra végkielégítést fizessenek.
A Heti Válasz interjút közöl az idén 85 éves Nemeskürty Istvánnal, aki 1990-ben, az első szabad március 15-én a TV elnöke, majd a 2000-es millenniumi ünnepségsorozat idején kormánybiztos volt. Nemeskürty István úgy véli: 1848 tavaszán nem forradalom és fegyverropogás volt, hanem építkezés. Mint mondja: "idén, hosszú idő után, újra van remény erre". Nemeskürty István szerint húsz éve, a Kerekasztal tárgyalások idején módunk és kötelességünk lett volna tisztázni az alapkérdéseket.