Az MSZP-nek a múlt héten jócskán segített a Fidesz, amely egyre módszeresebben igyekszik lezárni térfelén a Jobbik felé való átjárást. A jobboldali véleményvezérek nyilvánvalóan szervezett megszólalására válaszul a Jobbik elnöke keményen visszavágott, és vérbeli radikálisként nem kalkulálgatott, hanem rögvest hazaárulózott, meg likudozott, ami viszont igencsak korai a jobboldali szavazók zömének. Ha pedig folytatódik a Fidesz és Jobbik közötti ütésváltás, az érezhetően mérsékelheti a megosztott szavazatok számát, és ezzel a Jobbik esélyeit. A jobboldalon belüli törés így valamelyest növeli a Fidesz kétharmadának lehetőségét, de a pragmatikus kormányzóképességébe vetett hit elveszése után újra társadalmi feladatot, a demokrácia, a hétköznapi élet megszokott kereteinek védelmét ígérheti a szocialistáknak is - mondta az alkotmányjogász a Magyar Rádióban.

Elveszett a hit

Mára alapjaiban rendült meg az MSZP társadalmi küldetésébe vetett hit, csak a nyugdíjas közönség egy részében teljes az elfogadás, de még az MSZP értelmisége sem hiszi, hogy a párt jelen állapotában képes a jó kormányzásra, a közvélemény egésze számára pedig a szocialisták a messze legelutasítottabb párt, a baloldalt a harag fala veszi körül az elmúlt évek bajaiért. A szakértő kormányzás ígérete semmivé foszlott, és bár a végső mérlegen valamelyest javított Bajnai Gordon miniszterelnöksége, ez is tele van olyan régi vágású népszerűség-javító lépésekkel, mint például a távhőáfa csökkentése, a nyugdíjkorrekció, a választások előtt kifizetett közalkalmazotti bérpótlék, most pedig a gázáremelés szükségtelenségének hangoztatása, a sávolyi nagyberuházás, vagy a villamosenergia-lobbinak kedvező törvények. A jobboldali, más kultúrájú kormányzástól való mélységes szorongásra alapozó demokráciavédő állítások már kizárólag a legszűkebb törzsközönségen belül hatnak, az MSZP által védeni akart demokrácia a közvélemény számára meddő pártviszályt, rendszerré vált korrupciót, cselekvésképtelen államot, a bűnözés ellen bántóan tehetetlen rendőrséget jelent.

A kampányeszközök nem segítenek

Az MSZP kampánya döntően régi törzsközönségét kívánja újra elvinni, minél nagyobb arányban voksolni. 2006-ban még a szocialistákra szavazott a választók 43 százaléka, és az SZDSZ-nek is volt 6,5 százalék szavazata. A sokszoros törzsszavazóknak nem könnyű máshová átszavaznia, az idősebb magasabb státusú választóknak az otthon maradás sem igazán alternatíva, így elvileg jókora lehet még a szocialisták tartaléka, csakhogy az állandó botrányok keresztülhúznak minden kampányfogást. Így jelenleg megállapítatlan a szocialisták végső támogatottsága, miközben gondjaik kampányeszközökkel megoldhatatlanok. A párt helyzetében bajos meggyőző programot adni, az eredmények - a tényleges növekedésnél nagyobb nyugdíjemelések, hatalmas autópálya-építések - pedig könnyen visszájukra fordíthatók, mint a későbbi bajok okozói.

Harmincéves útkeresés

A szocialisták harminc éve megújulnak, ám valójában máig nem találták meg az új politikát - mondja Tölgyessy. Az MSZP fellépett a felülről való piaci modernizáció doktriner erejeként, adott költségvetési kárpótlást ennek bajaiért, ám a munkavállalói, kisemberi igények piacgazdaságban való képviseletét máig nem igazán tanulta meg. Régóta nincsenek saját nevelésű karakteres vezetői, a generációváltás elmaradt, a fiatalok a karrierért választották az MSZP-t, amit most jelentős részben korrupcióik hoznak lehetetlen helyzetbe, az egyetlen küldetéses vezető, Gyurcsány Ferenc pedig a rossz szabályos szimbolikus megjelenítője a szélesebb közvélemény előtt. Gyurcsány sokat megértett ugyan a szocialisták bajaiból, de kedvezőtlen időpontban, megfontolás nélkül, kalandor módra vágott bele modernizációs terveibe, mára pedig láthatólag megbomlott valóságérzékelése, így viszont mértéket nem ismerő akarásával keveset segíthet, viszont annál többet ronthat pártjának helyzetén.

A baloldali értelmiség válsága

Gyurcsányért rajongani igazán a végre érzelmi közösséget kapó idősebbek és főleg az évszázados modernizációs szándékokat bele látó értelmiségiek tudtak, ám mára a baloldali értelmiségben teljes a zűrzavar: a többség váltig régi tételeit sulykolja, és bármi áron meg kívánja menteni a rettenetes jobboldaltól az országot. De közönsége mára egy szűkös szubkultúra maradt, míg mások, igazodva a helyzethez, fóbiának látják korábbi félelmeiket, és nagy hirtelen üdvösnek gondolják akár a Fidesz kétharmadát is. Mai mondandójuk még 2006 őszén is fontos lehetett volna, mára azonban alig több mint a baloldal válságának beszédes tünete. A baloldali értelmiség zöme kezdettől nem parlamenti váltógazdaságban gondolkodott, úgy vélte, képzelt európaisága egyedül őt jogosítja fel az ország kormányzására. Kíméletet nem ismerő engesztelhetetlenséggel ugrott a másik politikai oldal minden bajára, ám igencsak elnéző volt a saját oldalának gondjaival szemben, és jókora része volt abban, hogy a baloldal minden áron, még az ország gazdaságának tetemes károkat okozó döntések árán is, meg akarta tartani hatalmát. 2004-től a magyar baloldal számos lehetőséget kapott a korrekcióra, de mindig inkább a hatalom megtartását választotta, mostantól viszont óriási árat ad majd ezeknek az elszalasztásáért, az előrehozott választások folytonos elvetéséért.

Baloldal pedig kell

Ma még a szocialisták úgy viselkednek, mintha váltópárti létezésük örök időkre szólna, pedig a hivatásos döntéshozói és kijáró emberi szerep alól a mostani vereség jó időre kihúzza a talajt. A választások után ezernyi fontos szocialista veszíti el politikusi egzisztenciáját, előbb vagy utóbb mindenképpen felvetődik majd a felelősség kérdése, a vita, pedig, ha nekilódul, nem tudni, hol áll meg. Az MSZP politikusai ugyan a pártfétis jegyében szocializálódtak, tudják, hogy a pártjukon kívül számukra nincsen élet, egységük mégis soha nem látott próbatétel alá kerül. Lehet, hogy most nem lesz elég, ha meghúzzák magukat egy időre, és arra sem számíthatnak, hogy a kormányzó párt hibái feltétlen nekik dolgoznak. Megtörténhet ugyan, hogy a többiek újra megoldják majd a szocialisták bajait, de erre most van a legkisebb esély 1956 óta, ráadásul máris vannak külső kihívóik is: az MDF bejelentette a reformer örökségre, a Lehet más a politika meg a modern alternatív baloldali-zöld politikára az igényét. A régi MSZP nagypárti létezése a régi módon már csak különösen kedvező feltételek mellett állítható helyre, a szükséges változásoknak azonban egyelőre a legkisebb reménye se látszik. Mégis, ahogy a természet, úgy a politikai is irtózik a légüres tértől, egy másik, a munkavállalók akaratát megjelenítő baloldalra igencsak szüksége volna az országnak - fogalmazott Tölgyessy Péter az MR1-Kossuth Rádió műsorában.