Mindössze 11 napig lehetett dicsőséges az 1956-os forradalom és szabadságharc. Az október 23-i események után november 4-én hajnalban átlépték a határt a szovjet csapatok. A szovjet túlerőre jellemző, hogy a legenda szerint már Szolnoknál járt a hadoszlop eleje, amikor a vége még Záhonynál kelt át a határon.
Hajnali 5 óra után a Magyar Rádió sebtiben épített parlamenti stúdiójában mondta el híres beszédét. "Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."
Történészek szerint viszont a csapatok nem álltak harcban, legalábbis nem szervezetten, és nem parancsra. A fő célpontok a nemzetőrök és a forradalmi csoportok voltak, akiket rövid idő alatt fel is morzsoltak a szovjetek.
Néhány órával a beszéd elhangzása után már az sem volt igaz, hogy a kormány a helyén van. Nagy Imre és néhány minisztertársa ugyanis a jugoszláv nagykövetségre menekült, egyedül Bibó István államminiszter képviselte a kormányt a parlamentben, majd kiáltványában passzív ellenállásra szólította fel a magyar nemzetet. Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros az amerikai nagykövetségen menedékjogot kapott.
Mindeközben a néhány nappal korábban megalakult MSZMP küldöttsége Szovjetunióból tartott hazafelé. Münnich Ferenc az ungvári rádióban jelentette be, hogy Kádár János átvette a hatalmat. "1956 november 1-jén megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat kiléptük a kormányból, és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását."
Kádár Jánosék azzal érveltek, hogy Nagy Imre szerintük nem volt képes gátat szabni az egyre erősödő ellenforradalomnak. A nyomasztó túlerő végül megsemmisítő vereséget mért a forradalmárokra, ellenállókra. Több száz embert deportáltak a Szovjetunióba.
Nagy Imre nem számolt a fokozatosan javuló szovjet-jugoszláv viszonnyal, minek hatására Tito jugoszláv elnök kiadta őt és mártírtársait Moszkvának. Nagy Imrét először Romániába vitték, majd a két évig tartó pert követően 1958-ban végezték ki Magyarországon.