Az euroatlanti csatlakozást említette a magyar külpolitika egyik legnagyobb sikereként az elmúlt két évtizedben a jelenlegi, illetve három egykori külügyminiszter. A Műhelyviták a magyar külpolitikáról című beszélgetésen Balázs Péter jelenlegi tárcavezető, továbbá Jeszenszky Géza, Kovács László és Martonyi János fejtette ki véleményét a rendszerváltás óta eltelt időszakról, a mostani viszonyokról és a legfőbb célokról, teendőkről.
Az Antall-kormány külügyminisztere szerint az ország érdekérvényesítő képessége jelenleg gyenge, a lehetőségekhez és a 90-es években tapasztaltakhoz képest is. Jeszenszky Géza hiányolta a fokozott jelenlétet, a határozott véleményformálást fontos nemzetközi fórumokon, és sürgette a lengyelekkel való viszony ápolását. Kifejtette, hogy egy nem túl nagy ország számára lényeges, hogy legyenek barátai a nemzetközi színtéren.
Kovács László az euroatlanti csatlakozást tekintve nagy jelentőségűnek nevezte a hat demokratikus parlamenti párt konszenzusát. A jelenlegi uniós biztos kiemelte, hogy az Orbán-kormány idejében a státusztörvény megterhelte a szomszédos országokkal való viszonyt, ráadásul a nagyhatalmakkal, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával sem volt ideális a kapcsolat. A több szocialista kormányban is külügyminiszterként dolgozó Kovács László szerint az ország tekintélyét és érdekérvényesítő képességét erősíti az uniós és a NATO-tagság.
Martonyi János a többi között arról beszélt, hogy Magyarország az elmúlt bő öt évben nem tudta megfelelően kiaknázni az uniós csatlakozás nyújtotta lehetőségeket. Az Orbán-kormány külügyminisztere alapvető erkölcsi, intézményi és gazdasági megújulásra lenne szüksége az országnak, azt mondta, hogy erodálódott a külpolitikai konszenzus, a nemzeti összetartozás politikája pedig már a kettős állampolgárságról szóló népszavazás napján, 2004. december 5-én gyógyíthatatlannak tűnő sebet kapott. Martonyi János a közép-európai összefogás felújítását sürgette szoros magyar-lengyel összefogásra alapozva.
Balázs Péter jelenlegi külügyminiszter a NATO- és az EU-csatlakozás mellett fontosnak nevezte az alapszerződések megkötését is. Kitért arra is, hogy Magyarország körülbelül egy évtizeden át elébe ment az eseményeknek, ma viszont már csak lépést tart azokkal. Problémának nevezte, hogy hiába adott volna lehetőséget a rendszerváltozás a múlt lezárására, az ma is megjelenik mindennapokban és zavarja a külpolitikai cselekvéseket. Hangsúlyozta, hogy ma a magyar külpolitika kezdeményező, az ország, más államokkal együtt, a Duna-stratégia kialakításában is vezető szerepet vállal.
Az egyik legfontosabb cél Balázs Péter szerint a szomszédos államokkal fennálló problémák felszámolása. Megismételte, hogy nemzeti külpolitikát szeretne folytatni, de ez semmiképpen nem irredenta, soviniszta vagy egoista politikát jelent, hanem azt takarja, hogy az értékalapú és előretekintő diplomáciában semmi nem írja felül a magyar érdeket.