A 2000-ban megvalósult egyetemi integrációt követően döntöttek arról, hogy a jogelőd Református Kollégium hagyományaihoz kapcsolódva ismét bevezetik a vezetői, a professzori és a hallgatói talárviseletet. Érdekes módon a hallgatók ezt jobban üdvözölték, mint a professzorok, akik kicsit húzódoztak a nehéz, nyáron meleg viselettől - mondta el az akadémikus.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy ma már mindenkinek teljesen természetes és felemelő érzés az évszázados hagyományokat idéző talár viselete. Az öltözetben a gallérok a karok színeit jelenítik meg, s ugyanolyan színűek a dékánok ruháján található átvetők is, jelképezve a kari összetartozást. A hajdani diákviseletnek azonban része volt a sapka is, ami a Debreceni Egyetemen eddig nem tartozott az ünnepi öltözékhez.
Körösparti Péter, a DE hallgatói önkormányzatának elnöke az MTI-nek elmondta: a hallgatók részéről igényként merült fel a sapkák viselete, részben azért, hogy a diploma átvételekor magasba dobásukkal fejezhessék ki az örömüket.
A sapka kialakításakor is a hagyományokat követték, s az egykori református kollégiumi diákok sapkájának mintájára alakították ki az új debreceni egyetemi fejfedőt, amely a kollégium alapításának - 1538 - és a hallgató végzésének évszáma között a mai egyetem jelképéül is szolgáló gerundiumot ábrázolja.
A gerundium az egykori tűzoltó debreceni diákok nagybotja volt, amivel az akkoriban oly gyakori városi tüzeket oltották, illetve nyitottak utat a fecskendők előtt, ledöntve kerítéseket, de ha kellett, házfalakat is. A nagybot súlya 8 kilogramm, hossza 170 centiméter, a kisbot 7 kilogramm, és 150 centiméter volt. A bot felemelése és vízszintes kitartása volt a feltétele, annak, hogy felvegyék őket a tűzoltó diákok közé.
Évek óta a debreceni virágkarnevál egyik kísérő rendezvénye a gerundiumos erőpróba: a Református Kollégium udvarán augusztus 20-án mérkőznek meg az erős emberek, s az lesz a "karneváli nagybotos", aki fel tudja emelni, és vízszintesen tovább megtartani a kollégiumi diákok gerundiumát.