A rendszerváltás óta csaknem húsz olyan közjogi tisztségviselőt választottak meg, aki a törvény alapján legfőbb közjogi méltóságnak számít. Az államfők, a Legfelsőbb Bíróság elnökei vagy például az Alkotmánybíróság vezetője olyan személyiségek, akiknek a magatartására különös etikai szabályok vonatkoznak. Ügyelniük kell arra, hogy a másik hatalmi tényező tekintetében ne tegyenek negatív megjegyzéseket, érzelmeiket ne fejezzék ki a nagy nyilvánosság előtt. Ezért nem kívánom kommentálni a köztársasági elnök megjegyzését, ami nemcsak rám, hanem a bírói karra is vonatkozhatott.
Az Index írása szerint ön személyesen és telefonon is győzködött országgyűlési képviselőket arról, hogy szavazzanak nemmel Baka András kinevezésére.
Tavaly a köztársasági elnökkel folytatott négyszemközti beszélgetés kiszivárogtatása után néhány hónappal már jeleztem, hogy nem kívánok semmilyen felkérést elfogadni, tehát a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjára nem aspirálok. Ezt tavaly decemberben megismételtem, majd a Magyar Távirati Irodának idén április 1-jén, amikor már sem elnöke, sem elnökhelyettese nem volt a Legfelsőbb Bíróságnak, ezt ismét elmondtam. Az a feltételezés pedig, hogy képes lennék meggyőzni pártokat puszta állításokkal, ha azok mögött nincsenek tények, egyszerűen nevetséges. Amikor a köztársasági elnök úr bejelentette néhány héttel ezelőtt, hogy ismét Baka Andrást kívánja jelölni főbírónak, már néhány órával később megjelentek az első nyilatkozatok: a szocialista párt képviselői jelezték, hogy az elmúlt egy évet figyelembe véve van esélye a jelöltnek, majd vezető tisztségviselők is azt mondták, hogy elfogadható Baka András. Ezek után pusztán arra utalva, hogy korábban a jelölt MDF-es képviselő volt, és ez a politikai beállítottságát esetleg fémjelezheti, egyszerűen nevetséges, ezt a szavazás eredménye is bizonyítja. Azon hírek mögött sem én állok, hogy valamiféle paktum alakulhatott ki a jelölt személye körül - ezt több lap megírta. Mindaddig, amíg egy posztot nem töltenek be, arra bármelyik bíró aspirálhat, ha valaki ennek érdekében lépéseket tesz, az semmilyen jogi vagy etikai szabályt nem sért. Ez önmagában nem minősül politikai tevékenységnek.
Ha megengedi, én pontosítanék egy kicsit. Nem arról szól a cikk, hogy ön meggyőzött volna politikusokat, hanem arról, hogy próbált meggyőzni, győzködött politikusokat arról: szavazzanak nemmel. Beszélt ön országgyűlési képviselőkkel arról, hogy hogyan szavazzanak?
Természetesen beszéltem országgyűlési képviselővel. Avarkeszi Dezső MSZP-s képviselővel beszéltem telefonon, és hozzájárulok ahhoz, hogy ennek tartalmát ő nyilvánosságra hozza, tessék megkérdezni őt.
Akkor cáfolja, hogy győzködte volna a politikusokat?
Én sok közéleti személyiséggel beszéltem erről, de hogy bárkit bármiről győzködtem volna, ez nem felel meg a valóságnak. Az, hogy én bármilyen hatással lehettem volna a szavazás eredményére, azt elképzelni sem tudom. Az utolsó eredménytelen szavazásnál óriási különbség volt a szükséges és az elért szavazatszám között, az pedig teljességgel elképzelhetetlen, hogy én nagyjából száz képviselővel érintkeztem volna.
Répássy Róbert (Fidesz) az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságában Baka András meghallgatásakor azt mondta, hogy több képviselőt is megkeresett egy legfelsőbb bírósági bíró, volt bírósági vezető azzal kapcsolatban, hogy a szocialisták egy évvel ezelőtti elutasító álláspontjukat azért választották meg Baka Andrással kapcsolatban, mert korábban azt remélték: helyettesének választ egy olyan személyt, aki már korábban is pályázott az LB elnökhelyettesi posztjára. Ön erről már hallott?
Én természetesen olvastam már erről, nyilvánvalóan minden pártnak joga van arra, hogy információkat szerezzen be bírósági dolgozóktól, akár még bíráktól is, ha erre igényt tart, csak annyit tudok mondani, hogy Répássy Róbert úrral, ha jól emlékszem egy évvel ezelőtt beszéltem telefonon.
Ezek szerint nem önről beszélt?
Bízom benne, hogy nem rólam.
Hanganyag: Litauszky Balázs