Gyurcsány Ferenc nagyon élvezi a búcsút, igyekszik minden percét kihasználni, és az ehhez járó külsőségeket igénybe venni. Blogjában elköszön a titkárnőktől, "akik ha kellett, hajnaltól éjszakáig dolgoztak, egyetlen telefonhívásra jöttek, ha szükség volt rájuk, akár éjszaka is, vagy hétvégi program felforgatásával".
"De szívesen lettem volna a titkárnője..."
A blogfogyasztók örömmel fogadták az írást, a "pumariska" nevű felhasználó bele is sóhajtja a világháló végtelenségébe, hogy "De szívesen lettem volna a titkárnője..."
A titkárnők után a testőrök következnek. "Sokat köszönhetek azoknak, akik testőrként vigyáztak ránk. Nehéz volt ezt megszokni, időnként próbáltunk kitörni a szigorú felügyelet alól, legtöbbször nem sok sikerrel. Nem volt könnyű rám vigyázni a 20-30 km-es hegyi futásokkal, a lovaglással, vagy akár a borulási határon kísérletező vitorlázással."
Több mint testőr: futó, lovas, mozifaló
Hozzáteszi: "Ha konditeremben voltam, ott voltak mellettem, ha moziba mentem, pár sorral hátrébb ők is ott ültek, legtöbb esetben láthatatlanul. Kiválóan végezték a dolgukat, hálás vagyok nekik!"
Kedves Ferenc
"Nyilván sokféleképpen alakított a kormányzás, a miniszterelnökség, de kollegáimmal, kiváltképp azokkal, akikhez a mindennapi élet ezer szála fűzött, mindig megpróbáltam nagyon egyszerű, partneri viszonyt fenntartani, kerülve a hatalmi allűrök látszatát is - örülök, ha sikerült, sajnálom, ha valahol hibáztam ebben."
Egy polgár vallomásai
"Ma elköszöntem a miniszterelnöki kabinet munkatársaitól" - folytatódik a búcsúlevél "Legközelebbi munkatársaimnak, nemcsak a minisztereknek, hanem nekik, a háttérben dolgozóknak is, aprócska ajándékot adtam és kaptam én is tőlük apró figyelmességeket: kitől egy Márai könyvet, mástól egy tollat, vagy éppen egy pár könnycseppet és ölelést. Azt kívánom nekik, legyenek sikeresek, szolgálják a következő kormányokat, szolgálják Magyarországot! Örülök, hogy velük dolgozhattam."