A korrupció jelentős költségekkel jár, rontja az adott ország gazdasági kilátásait és a közintézmények iránti bizalom elvesztéséhez vezet. Épp ezért érdemes ellene küzdeni, ennek mikéntjét megtalálni azonban igen nehéz. A korrupciós esetek száma csökkenthető például a közhivatalnokok rotálásával, a leleplezők megjutalmazásával, a korrupciómentesen dolgozók kompenzálásával, de leginkább ezek együttes alkalmazásával.
Mit mutat a sajtó?
A Budapesti Corvinus Egyetem Szociológiai és Társadalompolitikai Intézetének Korrupciókutató-központja azt mérte fel, hogy ki, hogyan, miért korrumpál vagy korrumpálódik Magyarországon.
A kutatók nyolc internetes hírportált vagy napi- és hetilap on-line változatának 2001 elejétől 2007 végéig kiadott cikkeit vizsgálták meg. A Magyar Nemzet, a Figyelő és az FN, az Index, a Népszabadság, az Origo, a HVG, a Világgazdaság és a Heti Válasz hírportáljait figyelték meg.
A kutatás során olyan szavakra kerestek rá, mint a korrupt, a korrupció, a csúszópénz, a veszteget*, vagy a pénzmos*. Összesen 3 469 korrupcióval foglalkozó cikk került be az adatbázisba, ezek 444 korrupciós ügyről szóltak.
Választás előtt kevesebb a korrupció?
Az első évben, azaz 2001-ben 476 cikk szólt a témáról, míg 2002-ben mindössze 275. 2003-ban már 602, majd 676 és 629, de a szám 2006-ban ismét lecsökkent, 224-re. 2007-ben azonban 587 írást szólt a korrupcióról. Jól megfigyelhető, hogy választási években szinten harmadannyit foglalkozik a sajtó a témával, mint máskor.
A cikkekről általában elmondható, hogy több lényeges momentumot hagynak homályban. Az írások nem mindig tartalmaznak világos kérdéseket. Tartalmukból kiderül, hogy a korrupcióban elenyésző arányban vesznek részt intézmények, leginkább csoportok vagy egyének a korrumpálók és a korrumpáltak egyaránt.
Ha az állami és önkormányzati, az üzleti és az egyéb intézményi szférába soroljuk a részvetőket, kiderül, hogy majdnem kétharmad arányban az üzleti élet képviselői próbálják korrumpálni (59,7 százalék), szinte minden esetben a kormányzati vagy az önkormányzati szektor képviselőit (91,4 százalék).
Főleg a magas státuszúak korrumpálnak és korrumpálódnak
Mindez talán nem meglepő, ahogy az sem, hogy a korrupcióban minden társadalmi osztály részt vesz, igaz, a korrumpálók 60 százaléka magas társadalmi státuszú, míg a korrumpáltak között az arányuk 52 százalék. Szerepük azonban folyamatosan nő, míg 2003-ban például 30-35 százalékban vettek részt a korrupcióban, addig 2007-ben már a korrumpálók 93,3 százalékát, a megvesztegetettek 75,4 százalékát a magas státuszúak tették ki.
A kutatók vizsgálták azt, hányan vesznek részt az egyes vesztegetési ügyekben, azaz egy-egy, vagy többszereplős esetekről van szó. Kiderült, hogy a korrupció folyamatosan "intézményesül" Magyarországon, 2007-ben az esetek 60 százalékában többszereplős, azaz láncba szerveződő korrupciós ügyeket tárt fel a sajtó, míg 2001-ben csak 25 százalékot tett ki ezek aránya, azaz megfigyelhető a korrupciós hálózati rendszer kialakulása. Jellemzően egy-egy szereplős eset például az, amikor a rendőr igazoltat egy autóst, többszereplős viszont a pályázati pénzek elnyerésének erőltetése.Az újságírók a legtöbb esetet a rendőrség kapcsán tárták fel, a cikkek 34,5 százalékában, míg 32,2 százalékban minisztériumok vagy országos hatáskörű szervek voltak az érintettek. Az önkormányzatok sem büszkélkedhetnek, a cikkek 18,7 százaléka ezekről szólt, míg 11 százalékban a vám- és pénzügyőrségről, 7 százalékban egyéb intézményekről, 5,2 százalékban az APEH-ről és 3,8 százalékban a bíróságokról.
Az elemzésből kiderül az is, mikor korrumpálnak leggyakrabban az emberek Magyarországon. Akkor, ha ellenőrzést kapnak vagy éppen megbüntetni készül őket egy hivatalos személy. Az ellenőrzéshez és az ahhoz kapcsolódó hátrányos következmények elkerülése miatti esetek aránya 44 százalékot tesz ki, a második legnagyobb tétel azonban a közbeszerzés, amelynek aránya 20 százalék. Az engedélyek megszerzéséhez kötődő korrupció az esetek 15 százalékát teszi ki, míg a cikk szerint 1,4 százalékban állami támogatásokat akarnak ilyen módon megkapni a vesztegetők.
Érdekes eredményt hozott a korrupciós jutalék vizsgálata. A korrumpáltak legtöbbször nem anyagi jellegű előnyhöz juttatták az őket korrumpálókat, akik azonban ezért általában pénzt adtak.
Az első vizsgált évben a cikkek az esetek felében budapesti, másik felében vidéki eseteket tártak fel, azonban a vizsgált hét évben gyakoribb volt, hogy vidéki ügyről írtak. Egyedül 2007-ben haladta meg a fővárosi feltárt esetek száma a vidékit, akkor 58,6 százalékban fővárosi ügyről szóltak az írások. 2005-ben azonban 74,1 százalékban vidéki korrupcióról számolt be a sajtó.
Néhány szó a korrupcióról általában
A felmérés készítői nagyban építettek Johann Graf Lambsdorff korrupcióról szóló könyvére - a neves tudós dolgozta ki a Transparency International korrupcióészlelési indexének módszertanát -, amelyből néhány érdekességet érdemes kiemelni, a többi mellett azt, hogy azok az emberek, akik képesek arra, hogy korrupt cselekedeteket hajtsanak végre, elveszítik a tisztesség iránti elkötelezettségüket. A kenőpénzt felkínálók és elfogadók tudathasadásos viszonyba kerülnek a tisztességgel és az őszinteséggel.
A korrupció egyik fontos eleme, hogy a korrumpálók gyakran nem tudhatják pontosan, mire számíthatnak a kenőpénz fejében, de a korrupció minden szereplőjére jellemző az, hogy képes cserbenhagyni a másikat. A láthatatlan láb elve szerint a korrupcióra hajlamos emberek egymást is képesek elárulni, éppen ez hathat ellenük.
Lambsdorff szerint a korrupció elleni harcban sok más mellett kulcsszerepe van a nyilvánosságnak, a sajtónak. Ebből a szempontból is érdekes lehet, hogy Magyarországon éppen a választási években ír keveset a sajtó az ilyen ügyekről.
Szerző: Egeresi Tünde