A Gyurcsány-kormány az utóbbi években számos olyan projektet indított el, amelyekből később kénytelen volt kihátrálni. Ezekből néhányat korábbi írásunkban már bemutattunk. A füstbe ment tervek hátterében többnyire koncepcionális hibák, illetve átgondolatlanság húzódik meg.
Olyan kormányzati koncepció is színesíti a a palettát, amelynek megvalósulása a minisztériumok és az MSZP ellenállásán bukott meg. Erre példa a Szetey-tervként ismertté vált grandiózus koncepció, amely átalakította volna a teljes kormányzati és közigazgatási személyzeti politikát, az értékelési és premizálási rendszert.
Ellenállók szövetsége
Szetey Gábor, aki "személyügyi államtitkárként" kezdte tevékenységét, egyes értékelések szerint jót akart, vagyis véget kívánt vetni a közigazgatásban a mesterséges egyenlőségnek, szándéka szerint az ott dolgozók a felelősségük és teljesítményük minősége arányában kapták volna a fizetésüket. Éppen ez okozta a koncepció vesztét: az átalakítási szándék elhalt a szervezet ellenállása, újtól való félelme miatt.
Szetey távozása után többen felhívták a figyelmet arra, hogy túl nagy fába vágta a fejszét, egy ekkora átalakításhoz sem a hatásköre, sem pedig a politikai hátországa nem volt meg. Szetey bukását alapvetően két tényező: egyes szocialista párti prominensek és a minisztériumok ellenállása okozta.
Sarló, kasza...
Az érintettek közül sokakban az utolsó pillanatban, 2007. végén tudatosult, hogy a Szetey által kidolgozott és a kormány által elfogadott új személyügyi struktúrában egyes minisztériumi vezetők, például szakállamtitkárok kiválónak minősített szakmai munka esetén akár 5-6 havi fizetésüket kapják meg jutalomként. 2007. novemberben megtörténtek az értékelések, és decemberben ki kellett volna fizetni a pénzt. Az MSZP bizonyos prominensei az utolsó pillanatban azonban "elkaszálták" a folyamatot.
Ennek fő oka az volt, hogy többnyire az SZDSZ holdudvarába tartozó szakpolitikusok kapták volna a nagy pénzeket, de a közvélemény és a sajtó igen negatív reagálása is segítette a szocialista vétót. A másik ok, hogy az értékelteken kívül a minisztériumi vezetők, vagyis az értékelők sem örültek a többletmunkának, amit a beosztottak minősítése jelentett számukra.
Az MSZP egyes vezetői kihátráltak a korábbi kormánydöntés mögül, a kompromisszum eredménye az lett, hogy 2 havi fizetésben maximálták a jutalmat. Szetey Gábor számára rendkívül kínos volt a döntés, amely voltaképpen másfél évi munkáját tette tönkre néhány perc alatt. A minisztériumi világ realista kisebbsége állítólag pozitívan fogadta a Szetey-féle koncepciót. Õk úgy vélték, hogy a lassan, de biztosan kiöregedő köztisztviselői kar helyére csak a Szetey Gábor által kezdeményezett új struktúrában lehet fiatal tehetségeket behozni. A kínos ügy nyomán többen úgy vélték, sikerült konzerválni a rosszul működő rendszert, tovább züllesztve a közigazgatás színvonalát.
A 2007. december elején meghozott kormánydöntés után Szetey nyomban távozni kívánt. Végül egy ideig még maradt, sajtóértesülések szerint azért, hogy bábáskodhasson a melegek regisztrált élettársi kapcsolatáról szóló törvény megszületésénél, amelynek kidolgozásában komoly szerepet vállalt. Ezzel sem volt nagyobb szerencséje, mert bár a parlament elfogadta, az Alkotmánybíróság megsemmisítette a törvényt. (A kormány hamarosan ismét a parlament elé viszi az átdolgozott tervezetet.)
Kormányzati negyed
A Gyurcsány-kormány másik látványos kudarca a szintén elhalt kormányzati negyed. A hivatalos tájékoztatás szerint a kormányzati negyed beruházást csak megállítja a kormány, de a tervezés folytatódik - ezt jelentette be a kormányszóvivő 2008. januárjában. Mint Budai Bernadett elmondta: a kormány azért döntött így, mert az újonnan felmerült városrendezési szempontok miatt drágább lenne az építés a tervezettnél, és mivel a kivitelezői pályázatban egyetlen jelentkező maradt versenyben, így nem lett volna garantált annak árcsökkentő hatása. Emellett kétségessé vált a kitűzött határidők tarthatósága is - tette hozzá.
A kormány nem nevezett meg felelősöket a projekt kudarcáért, sőt, a történteket nem is nevezték annak... A kormány 8,5 milliárd forintot költött telkek vásárlására, további 632 millió forintot pedig a projektiroda működésére, vagyis - a dolgok mai állása szerint - a semmire.
Kapkodás
Még a kormányhoz közel álló körökben is többnyire úgy értékelték a fiaskót, hogy a politika elkapkodta az ügyet. A Gyurcsány-kormány a 2006-os választások utáni reformlendületben döntött úgy, hogy megvalósítja azt, amiről a rendszerváltás óta elődei csak álmodozni mertek, vagyis épít egy kormányzati negyedet, és oda költözteti a mintegy negyven különböző épületben tevékenykedő minisztériumot és egyéb kormányzati szervezetet.
2006. végén vált nyilvánossá, hogy a felmerülő helyszínek közül a Nyugati pályaudvar mögötti, állami és MÁV tulajdonban lévő területre esett a választás. A tervek szerint idén már költöztek volna a minisztériumok...
Már a nemzetközi tervpályázat eredményhirdetésekor hallani lehetett olyan véleményeket, hogy a beérkezett 17 pályamű nagyon kevés. Példaként a hasonló nagyságrendű prágai központi könyvtár esetét hozták fel, amelyre több mint 400 pályázat érkezett. A zsűri végül a Janesch Péter és Kengo Kuma által vezetett építészcsapat zöld terveit találta a legjobbnak.
A végső csapás
A különböző akadályok tovább sokasodtak. Mivel a projekt nem volt kellően előkészítve, sorra bukkantak fel tulajdonjogi, finanszírozási, tervezési és közlekedési problémák. 2007 végére a nyolc lehetséges magánbefektető konzorcium egymás után jelentette be, hogy kiszáll a projektből.
A végső csapást minden bizonnyal a Demján Sándor nevével fémjelzett TriGránit Kft. távozása jelentette a kormányzati negyednek, sokan ugyanis azt remélték, hogy a szintén Demján érdekeltségébe tartozó, a Westend II-t tervező Pólus Holding Befektető Zrt. megvalósítja a szükséges közlekedési beruházásokat.
A kialakult káoszt többen úgy jellemezték, hogy az érintettek mindegyike magának szeretné a projekt felügyeletét, de fizetni senki sem akar. Végül a kormány olyan helyzetbe kényszerült, hogy visszavonulót kellett fújnia.
Új tudás - újabb kudarc
Kínos kudarc volt a kezdő tanárok béremelésének ügye is. A Gyurcsány-kormány nagy lendülettel nekifutott a közoktatás megreformálásának is, az erre vonatkozó koncepció az "Új tudás" fedőnevet viselte. 2008. májusában az MSZP-frakció oktatási munkacsoportjának vezetője, Tatai-Tóth András bejelentette, hogy a kormány tervei szerint 2009 januártól korrigálják a pedagógusokra vonatkozó közalkalmazotti bértáblát, a kezdő tanárok fizetése akár havi negyvenezer forinttal emelkedhet.
Az Új tudás program egyik lényegi eleme az volt, hogy jelentősen emelni kell a pályakezdő pedagógusok bérét, mert az alacsony juttatások miatt a fiatal tanárokat elszippantja a versenyszféra. Tatai-Tóth András elmondta, a béremelésnek
egy évben 13-14 milliárd forint lesz a költségvetési vonzata, és a pedagógusok egyharmadát, 40-45 ezer tanárt érint. A politikus jelezte: az Új tudás program keretében a bér típusú kiadások 35-40 milliárd forintot tesznek majd ki 2009-ben.
2008. őszén azonban kiderült, hogy a bejelentett változtatásokhoz szükséges fedezet egyszerűen kimaradt a költségvetés tervezetéből. Az "új tudással" szemben minden bizonnyal erősebb volt a régi lobbik rendszere, a pénz valami másra kellett...