Hároméves jubileumi ünnepséget rendez a Congregatio Jesu, avagy az angolkisasszonyok rendje alapításuk négyszáz éves évfordulója alkalmából. Október 4. és 9. között Rómában ünnepel majd az egész rend.
A magyar ünnepségsorozatot január 30-án nyitják meg a Belvárosi Főplébániatemplomban. A számos program közül kiemelkedik a nyári gyalogos zarándoklat Pozsonyból Budára, amely egy, az ezredforduló óta tartó zarándoklat-sorozatba illeszkedik. Az első magyar, közelebbről pozsonyi alapítás ugyanis Pázmány Péter nevéhez fűződik. A zarándoklat nagyon is illik a Congregatio Jesu nővéreihez. Alapítójuk, Ward Mária is igazi "vagány nőként" körbejárta Európát.
Az ő történetét a rend váci utcai rendházában hallgatjuk, a nővérek főzte forró tea mellett. A konyhából vidám reggeli beszélgetés hangjai szűrődnek ki. A rendalapító viszontagságairól Knáb Judit, a rend nemrég megválasztott új tartományfőnöknője mesél, aki a generációváltás jelképe is lehetne.
Ward Mária mélyen katolikus angol családba született 1585-ben, pechjére azonban akkoriban éppen üldözték a katolikusokat a szigetországban I. Erzsébet királynő parancsára. Legmélyebb vágya volt, hogy apáca legyen, de Angliában feloszlatták az összes kolostort, így külföldre ment, és Flandriában belépett a szigorú klarissza rendbe.
Más utat keresett
Azonban hamarosan meggyőződött arról, nem ez az ő útja, és 1609-ben visszatért hazájába, ahol ma azt mondanánk, szociális munkásnak állt: betegeket gondozott és gyerekeket tanított. Végül a kontinensen, Saint-Omerben hét társával iskolát alapított.
Már ekkor szerzetesi életet éltek, de klauzúra és zsolozsma nélkül. Ez persze rosszallást váltott ki sokakban, és azt kívánták tőlük, hogy csatlakozzanak valamely rendhez. Végül Ward Mária isteni sugallatot követve 1611-ben új rendet alapított, amelynek alapja a jezsuiták rendalkotmánya - csak annyit változtatott rajta, amennyi feltétlenül szükséges az új szerzet női volta miatt. Mégsem nevezhetjük őket a jezsuiták női ágának, hiszen - szemben a középkorban születő rendek női ágával - szervezetileg is elkülönülnek.
Miután megint hazatért, és Londonban is alapított rendházat, vérdíjat tűztek ki a fejére. Legelkeseredettebb ellensége, a canterbury anglikán érsek azt mondta róla: többet ártott, mint sok pap, és szívesen kicserélte volna őt hat-hét jezsuitával.
Ward Máriának keményen küzdenie kellett, hiszen a tridenti zsinat után, amely a reformációra reagálván megújította az egyházat és "rendezte annak sorait", a szerzetesi fegyelem helyreállításáért is számos intézkedést hozott, így röpke ötven évvel utána nem volt könnyű elfogadnia Rómának, hogy egy női rend tagjai ne szigorúan a kolostor falai között éljenek, és amolyan "vegyes életmódot" választva összekössék azt a "felebaráti szeretetnek a kolostoron belül el nem végezhető gyakorlataival".Így VIII. Orbán pápa 1631-ben feloszlatta a már több száz tagot számláló rendet. Később annyit megengedtek Ward Máriának, hogy néhány társával együtt lányok nevelésével foglalkozzon. Õ maga 1645-ben halt meg.
A szabályzat egy szűk kivonatát ugyan 1703-ban engedélyezték, de 1749-ben XIV. Benedek pápa megtiltotta, hogy rendalapítóként tiszteljék. Ezt a tilalmat 1909-ben X. Pius feloldotta, miután a rendet már 1877-ben jóváhagyták. Végül a rend 1978-ban kapta meg a Szent Ignác-i konstitúciók használatának jogát.
Ekkoriban persze a hazai apácák "szétszóratásban" éltek, és csak a rendszerváltás után szervezhették újjá a rendeket. Továbbra is az apostolkodást tartják a legfontosabb feladatuknak. Ez itthon négy iskola fenntartásában nyilvánul meg.
A csendes rendház melletti épületből vidám gyerekricsaj hangja szűrődik ki, sokan az ablakban "lógnak", és nagyot szippantanak a péntek délelőtti, friss, napsütötte levegőből. A pesti iskolán kívül még Egerben, Kecskeméten és Piliscsabán tartanak fenn iskolát. Ez utóbbi szinte a katolikus egyetem bölcsészkarának szomszédságában van, annak gyakorlóiskolája, így gyümölcsöző kapcsolat alakulhatott ki a két intézmény között. Persze a kommunista idők előtt több iskolája is volt a rendnek, ám ezt a négyet is épphogy fönn tudják tartani, ezért a többit nem igényelték vissza, inkább a kárpótlást választották.
Komoly kihívás
Az iskolák fenntartása elsősorban az egyre soványabbra szabott normatívák miatt komoly kihívás, mivel a kormány évről évre újabb terheket hárít a fenntartókra, miközben drasztikusan emelkednek a legalapvetőbb kiadások is - vázolja a tartományfőnöknő.
Hozzáteszi: sok gyermeket maga az iskola igyekszik támogatni, hiszen e nélkül például nem lenne biztosítva a napi egyszeri meleg étkezésük, nem lennének tankönyveik vagy nem vehetnének részt olyan közösségi programokon, amelyeket osztálypénzből finanszíroznak.
A Magyar Állam és a Vatikán között megköttetett és érvényben lévő szerződésnek ráadásul a katolikus egyház évek óta nem tud érvényt szerezni - jegyzi meg.
A problémák ellenére azonban számára nem kérdés, hogy a szerzetességnek van-e jövője. Nincs ugyanis a történelemnek olyan korszaka - jelenti ki -, amikor erre a tanúságtételre ne lenne szükségük az embereknek.
És a Sziget Fesztiválra kimennek-e még?- kérdezzük Judit nővért, aki szomorúan válaszolja: sajnos nincs rá erejük, pedig igazán érdemes volna újra kilátogatni. Arra azonban nagyon készülni kell - meséli -, hiszen kemény keresztkérdéseket kapnak a fiataloktól.
Egyszer néhány punkkal beszélgettek, akik azzal köszöntek el tőlük, hogy ők ugyan nem értik, miért jó szerzetesnek állni, de tisztelik őket, amiért "bevállalták" ezt a kemény életmódot.
Szerző: Szilvay Gergely