A 25 éves hölgy idén, januárban kereste fel az egyik szívgyógyászati osztályt azzal a panasszal, hogy néha, ha enni kezd, hirtelen elszédül, elesik, sőt teljesen elájul. A doktorok első gondolata az volt, hogy a fiatal nőnek szokatlan epilepsziája lehet, de semmiféle, erre jellemző görcsrohama nem volt.
A panasz már hét éve megjelent és vizsgálták is emiatt, de semmiféle eltérést nem sikerült kimutatni. A közelmúltban, amikor epilepszia gyanúja miatt az agyi elektromos tevékenységet vizsgálták, az tökéletesen egészségesnek bizonyult, de észrevették, hogy a kísérőfelvételként készült EKG-görbén több másodperces szünetek fordultak elő.
A beteg ezért olyan hordozható EKG-műszert viselt egy héten át, amelyet bármikor bekapcsolhatott, ha olyan furcsa rosszullétet érzett, ami ájulással folytatódna. Az egyhetes fölvételen ismételten látszottak a több másodpercig tartó szívmegállásos időszakok.
Ez mindig akkor következett be, amikor elkezdte enni szendvicsét, és az is kiderült, hogy az évek óta tartó, váratlanul bekövetkező rosszullétek miatt mind kevesebbet evett, ezért vizsgálatakor súlya már csak 46,5 kilogramm volt. Akkor már a doktorok kínálták szendviccsel, miközben folyamatos EKG-felvétel készült.
A tudományos cikkben bemutatott EKG-felvételen látható a nyeléskor bekövetkező szívmegállás. A különös esetet csak úgy sikerült biztonságosan kezelni, hogy végül beültettek egy szívritmus-szabályozót és a páciensnek azóta nem volt rosszulléte, bármilyen szendvicsbe is harapott.
A ritka kórképet már korábban elnevezték nyeléses ájulásnak. Magyarázata az, hogy szervezetünk működését a szimpatikus és az ellentétes paraszimpatikus idegrendszeri hatások szabályozzák. A szimpatikus hatást általában mindenki ismeri: ez a szívműködést fölpörgető, "menekülünk vagy támadunk" helyzet, ellenkezője a nyugtató, paraszimpatikus állapot, ami a hölgy esetében, evés közben néha ilyen végletes eseményhez, szívmegálláshoz vezetett.