Értékvesztett társadalomban élünk. Még a hatvanas években is, a gyerek, világra jövetele pillanatától tudhatta, hol fog élni, mi lesz belőle, és, ha tisztességesen leéli az életét, a Jóisten megjutalmazza. Ez ma már nem így van - mondta az InfoRádiónak Ranschburg Jenő gyermekpszichológus.
Az ilyen társadalomban sok szülő nem tudja, milyen értékeket közvetítsen a gyereke számára, ezért folyamatosan ellentmondásokba ütközik. Vannak dolgok, amelyeket komolyan gondolnak, ám nem biztosak abban, hogy amit ők szeretnének, az a gyermeknek is jó, ez - valamint egyéb konfliktusaik - pedig tökéletesen elbizonytalanítja őket - magyarázta a szakértő.
A szülőknek ráadásul nincs idejük és kedvük "monitorozni", figyelni a gyerekükre, mert túl zavaros hozzá az életük. Abban sem biztosak pontosan, hogy mit engedhetnek meg a gyereknek és mit nem - tette hozzá Ranschburg Jenő.
Tudatos engedmény
A szülők azokkal a kihívásokkal, amelyek elé a televízió állítja őket, még képesek szembenézni, ám internet-ügyben egyre tanácstalanabbak. A legtöbben nem értenek a világháló használatához, nem tudják, mit csinál a gyerek a számítógép előtt, és azt sem, hogy az jó neki vagy rossz - mondta a gyermekpszichológus.
Ranschburg Jenő szerint az tudatos szülői engedmény, ha a gyerek bizonyos kérdésekben szavazati jogot kap és részt vesz a döntésben, ám azt nem tartja jónak, ha a gyerek szinte bármire rá tudja venni a szüleit.
A szakértő úgy véli: fontos, hogy a szülőknek legyen tekintélyük, amely abból ered, hogy ők engedik meg a gyereknek a beleszólást bizonyos dolgokba. A gyerek szeretne felnézni valakire, a szülő individuális feladata pedig az, hogy alkalmat adjon a gyereknek erre - közölte Ranschburg Jenő.Elkerülni a felelősséget
A gyerekkor lerövidül, mert a felnőtt világ menekül a felelősség elől, amit egy gyerek nevelése jelent - vélekedett a gyermekpszichológus. Ranschburg Jenő szerint a szülők el akarják érni, hogy gyerekük minél hamarabb felelősséget vállaljon önmagáért, és, bár a szakember nem állítja, hogy ezek tudatos jelenségek, de kétségtelennek tartja, hogy jelen vannak.
Nem ez az egyetlen oka annak, hogy a gyerekek normahiányos felnőttekké válnak. Gyakori, hogy az ilyen gyerekek családi háttere is hasonló, vagyis nem csak arról van szó, hogy a szülők nem adják át a normákat gyerekeiknek: nekik sincsenek - magyarázta a szakértő.
Márpedig normakövetés csak akkor lehetséges, ha van mit követni - hangsúlyozta Ranschburg Jenő, megjegyezve: a szülőknek a normák átadásán kívül abban is segíteniük kell a gyereket, hogy azok a saját életükben is megjelenjenek. Ezzel biztosan összefügg, hogy a gyerekek felének - ahogyan a Szonda Ipsos kutatása is mutatta - nincs példaképe - mondta a gyermekpszichológus.
Minden második házasság válással végződik, és azokban a családokban is sok a konfliktus, ahol nem váltak el a szülők; nincs kire felnézniük a gyerekeknek - fűzte hozzá Ranschburg Jenő.
Hanganyag: Szabó Gergõ