Nagy Imre ügyvédje, Bárd Imre rámutatott: a túlzott iparosítás, ami az emberek életszínvonalának csökkenését vonta maga után, nagy csalódást okozott a Rákosi-rendszer társadalmának, ez vezetett leginkább a forradalom kitöréséhez, és nem a Nagy Imre körül kialakult belső pártellenzék. Hangsúlyozta, hogy az október 23-i tüntetéshez Nagy Imrének semmi köze nem volt, amikor pedig másnapra virradóra megválasztották miniszterelnöknek, az a pártvezetés felhatalmazásából, leginkább Gerő Ernő, a párt addigi első titkárának javaslatára történt.
Megemlítette azt is, hogy a Corvin-közi felkelők csoportjának felszámolását azért akadályozta meg Nagy Imre, mert az ott lakó ártatlan polgárok százait akarta megkímélni a lemészárlástól. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy különben sem állt a kormány rendelkezésére fegyveres erő, amivel ezt az akciót végrehajthatta volna. Ugyanezzel indokolta azt, hogy Nagy Imre nem védte meg a budapesti pártbizottság Köztársaság téri épületét az október 30-i ostromtól.
Ez utóbbi kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy "mindenki bűnös, aki október 30-án nem ment a Köztársaság térre, hogy megvédje a pártházat", amivel szintén Nagy Imre felelősségét igyekezett kisebbíteni. Hozzátette, hogy a néhai kormányfő szerepe "minimális volt a hadsereg és a rendőrség összeomlásában".
Bárd Imre arról is beszélt, hogy Nagy Imre kormányzása alatt többpártrendszer alakult ki, de mentségére hozta fel, hogy létrejött az új munkáspárt, az MSZMP is. A november 4. utáni időszakban szintén enyhítő körülményként beszélt arról, hogy Nagy Imre a napi egy-két órás alvástól már "nem volt normális állapotban". A jugoszláv nagykövetségen töltött időszakról kijelentette: a vád legsúlyosabb tanúja, Szántó Zoltán valótlant állított, amikor Nagy Imre és a Szabad Európa Rádió közötti élénk, összeesküvésre utaló kapcsolatról vallott.
A perben Donáth Ferenc védője, Kádár Pál kiemelte, hogy védence nem értett egyet a semlegesség és a Varsói Szerződésből való kilépéssel, valamint a november 4-én a rádióban elhangzott Nagy Imre-beszéd megszövegezésében sem volt jelentős szerepe. Azt is hangsúlyozta, hogy Donáthnak nem volt kezdeményező szerepe a Nagy Imre-kör kialakulásában, annak vezetésében sem vett részt, sőt a Nagy Imre-kormányban neki felajánlott belügyi tárcát sem fogadta el.
Gimes Miklóst védő beszédében Révai Tibor ügyvéd arról szólt: enyhítő körülményként kell értékelni, hogy védence "görcsösen ragaszkodott Nagy Imre személyéhez".
Maléter Pált védve Révai Tibor rámutatott: a Kilián-laktanyában lévő felkelőkkel szemben tisztogatást végzett és csak a kormány tűzszüneti parancsa után hagyott fel ezzel. Cáfolta ezzel együtt a vád több tanújának állítását, amelyben arról volt szó, hogy Maléter Pálnak felelőssége volt a Köztársaság téri vérengzésben, valamint azt is, hogy Maléter a szovjetek azonnali kivonulását követelte volna.
A Nagy Imre-perben ezután a többi vádlott, Tildy Zoltán kisgazda politikus, Kopácsi Sándor, a nemzetőrség helyettes parancsnoka, Vásárhelyi Miklós, Nagy Imre sajtófőnöke és Jánosi Ferenc, Nagy Imre vejének ügyvédei fejtették ki álláspontjaikat védenceik 1956-os tevékenységéről.
A néhai miniszterelnök és társai egy héten át tartó perének hanganyagát tartalmazó felvétel nyilvános lejátszása hétfőn kezdődött meg a Nyílt Társadalom Archívum és az 1956-os Intézet szervezésében Budapesten.